Bocs mindenkinek, hogy ennyire megkésve rakom fel az utolsó részt de eddig nem volt kedvem post-olni :-)
Már csak egy napom volt indulás előtt ezért próbáltam kiélni. Lementem a partra megint de eleredt az eső tehát visszamentem a házba gyorsan. Ott vártam egészen addig ameddig Lukman meg nem érkezett és elmentünk a varróhoz mert ígért nekem egy gatyát és már elkészült. Meg is kaptam de nem olyan lett amilyet kérdem. Úgy volt, hogy piros fekete lesz de full piros lett. Mondjuk nem zavart annyira mert ingyen volt de akkor is jobb lett volna ha olyanra csinálja amilyenre kérem. Este elmentünk megint vásárolni és találtam egy egész jó kis sapkát amit meg is vettem. Egy hasonló sapkát néztem pár nappal ezelőtt de az árus olyan árat mondott ami otthon is drága nem, hogy itt! Tehát a múltkor nem vettem meg viszont most egy másik árusnál találtam ugyan olyat és sikerült nagyon jó árat kialkudnom. Aztán hazamentünk és aludtunk. Másnap az utolsó napomon esett az eső megint. Csak pihetem és elmentem a postára mert fel kellett adnom egy levelet ami Szumátrára megy. Beszélgettem az ottaniakkal és amikor idő volt akkor indultam. Motorral mentünk mert a srácok ki akartak kísérni a reptérre. Mielőtt a reptérre értünk volna, jól bevásároltam kajából, nehogy éhen haljak. Az első meglepetés becsekkolásnál ért. Nem mehettem ki a srácokhoz beszélgetni velük. Nem baj, odahívtam őket és ott beszéltünk aztán elköszöntem és mentem fel az emeletre mert ott kellett beszállni a gépbe. A második meglepetés az emeleten ért. Még plusz adót kellett fizetni csak ezért mert fel akarok szállni a gépemre. A jegy árában benne van az adó de ez valami plusz amit mindenkinek, mindig fizetni kell. 150.000 rupia volt. Még szerencse, hogy tartottam magamnál pár dollárt vészhelyzetre és most ki tudtam fizetni ezt a szemétséget. Csak, hogy mindenki tudja a balii reptérről van szó! Aztán ami még jobb volt az az, hogy amikor indulnia kellett volna a gépnek akkor még meg sem érkezett. De ami itt extra az az, hogy van cigiző szoba a reptéren. Aztán amikor megérkezett a gépem akkor felszálltam rá és indultunk. Nagyon élveztem a felszállást, nem úgy mint amikor jöttem. Három üléses volt a helyem és a jegyem középre szólt. Mivel senki sem ült mellettem ezért elfoglaltam mind a hármat és kifeküdtem rajtuk. Nagyon jót aludtam de az út csak három óra volt ezért gyorsan véget ért a kényelem. Amikor leszálltam akkor megkerestem azt a helyet ahol a csomagomat kell átirányítani a következő gépre. Egy csaj volt ott. Odaadtam neki a jegyem és mondtam, hogy most nem tudom, hogy mit kell csinálni mert most csinálok ilyet először meg, hogy tudna-e segíteni, hogy honnan megy majd a következő gépem. Még azt mondja nekem, hogy sajnálom uram de nem tudok segíteni. Láttam rajta, hogy viccel ezért mondtam is neki, hogy ne szórakozzon, de persze nevettem rajta. Aztán elmondta, hogy a csomagom egyenesen Párizsba szól tehát csak nekem kell megtalálnom a gépet. megmutatta, hogy honnan megy majd és elmondta, hogy itt hol a cigi szoba. Amikor indult a gépem akkor felszálltam. megkerestem a helyem és próbáltam pihenni de elég kényelmetlen volt. Itt ültek mellettem és én nem az ablaknál ültem tehát elég nehezen sikerült megtámasztanom a fejem. Aztán megtaláltam a tuti pózt. Fejemre húztam a kapucnim és oldalra fordultam. Így elég sokat tudtam aludni. Amikor Párizsba értem akkor már gyorsan ment majdnem minden. Valami pulthoz kellett odamenni az útlevelemmel és aztán léphettem csak ki arról a részről. Ez úgy nézett ki, hogy megmutattam az útlevelem, 2 másodpercig nézték aztán visszaadták és azt mondták, hogy kérem a következőt. Aztán a csomagomra várni kellett vagy 20 percet. Amikor ez is megvolt akkor megnéztem a repjegy árakat. A jegyek olyan árba voltak Pestre mint amennyi a jegyem volt Balitól Párizsig. Tehát úgy döntöttem, hogy stoppal megyek haza. Elkezdtem cigizni ahogy kiértem a reptérről, de itt nagyon rossz íze van. Valószínűleg azért mert más az itteni levegő, de így nagyon könnyű lesz leszokni. Aztán gyorsan fogtam egy stoppot és elmentem vele valameddig. Azt mondta az ember, hogy én fiatal vagyok és ő is volt fiatal ezért segít nekem. Kirakott egy jó helyen és aztán lelépett. Legközelebb egy reptéri dolgozó vett fel. Vele is jól elvoltam. Ő az autópályán rakott le. Nem nagyon tetszett a dolog, de nem volt mit tennem. Aztán a rendőrök vettek fel mert tilos az autópályán stoppolni. Kóvályogtam vagy egy órát mire találtam egy helyet ahol tudok stoppolni. Kb. egy órát töltöttem ott de nem vett fel senki mert vagy nem állt meg vagy más irányba ment. Aztán elmentem keresni egy másik helyet. találtam is és ott 20 perc alatt fel is vettek. Nagyon sokan megálltak de csak az utolsó ment arra amerre én. Ezzel is elbeszélgettem, de csak kicsit mert nagyon törte az angolt és szinte semmit sem tudott. Amikor megérkeztünk egy benzinkútra akkor meghívott egy kávéra és elment. Itt is töltöttem vagy fél órát mire felvettek. Egy kamionos vett fel és elvitt majdnem Reims-ig. Ő addig ment de már van annyi tapasztalatom, hogy még véletlen sem megyek be a városokba. Csak benzinkutakon állok meg különben nagyon sok időt vesztek azzal, hogy kitaláljak a városból. Ő mondta, hogy tilos felvennie stopposokat mert a főnöke kirúgja ha megtudja, de kiskorában ő is stoppal járt iskolába és amikor rám nézett akkor magát látta, ezért hozott el. Ő se tudott valami jól angolul de keményen próbálkozott és elég jól megértettük egymást. Ahol lerakott ott próbálkoztam egy kicsit, hátha felvesznek, de nem ment semmi. Megkérdeztem egy kamionost, hogy elvisz-e de azt mondta, hogy nem vesz fel utasokat. Vagy 30 kocsi megállt, hogy elvigyen de mind más irányba ment tehát egyik sem volt jó nekem. Az estét itt töltöm a kúton és holnap reggel majd megint megpróbálok valamit. Az egyetlen bajom a hideggel van. Amikor megérkeztem még nagyon élveztem, hogy ilyen hideg van de amikor lefagyott a lábam akkor már kezdtem kiábrándulni a télből (megint). 11-kor kivágtak a benzinkútról mert bezártak. Úgy 5 percet lehettem kinn a hidegben de máris vacogtam és minden bajom volt. Úgy voltam, hogy kész itt a vég most meghalok. Szétnéztem, hogy merre mi van de semmit sem láttam csak egy kamionban égett a villany. Odamentem hozzá mert tényleg úgy éreztem, hogy megfagyok. Úgy voltam, hogy fizetek is neki csak engedjen be pár percre melegedni. Megkérdeztem tőle, hogy beülhetek-e de nem értette. Visszakérdezett, hogy mi van én meg válaszoltam, hogy fázom. Egyből mondta, hogy üljek be. Beültem és beszélgettünk egy kicsit. Mondtam merre megyek és már rá is vágta, hogy elvisz Metz-ig. 20 perc múlva indult és jó meleg is volt a kamionban. Mondtam neki, hogy nehogy bevigyen a városba mert akkor sosem érek haza. Mondta, hogy rendben akkor lerak a város előtt egy éjjel-nappali benzinkúton ami a környéken a legnagyobb kamionparkoló is egyben. A szerencsém most sem hagyott cserben! Mondta, hogy ő speciális kamionos. Hétfőtől vasárnapig 0-24 óráig vezethet pihenés nélkül. Reptérre szállít gyógyszereket tehát neki minden megengedett. Az út olyan gyorsan elrepült, hogy nem is vettem észre de máris odaértünk. Rengeteget beszélgettünk mindenféléről és ilyenkor repül az idő. A parkolóban szétnéztem és találtam is 3 magyar rendszámú kamiont. Ahogy elkezd világosodni megkérdem őket, hogy elvisznek-e. Ha minden ilyen jól megy akkor holnap után otthon vagyok. Elég fáradt voltam ezért ahogy leültem elnyomott az álom. Amikor felébredtem még sötét volt de azért kimentem megnézni, hogy állnak a kamionok, mert már csak egy óra volt világosodásig. Elindultam megnézni mi a felhozatal de majdnem megállt a szívem amikor láttam, h a 3 magyar kamionból már csak 1 áll itt. Akkor gondoltam végem mert péntek van és ilyenkor a vezetők el szoktak menni egy másik autóval haza és csak hétfőn jönnek vissza. Vártam egy kicsit és közben elszívtam egy cigit amikor láttam, hogy az utolsó kamion függönye elhúzódik és lámpa fénye világított belülről. Nagyon örültem neki mert így bennem is fegyúlladt a remény enyhe fénye. Odamentem és beszéltem az emberrel. Nagyon rendes volt tehát jól elbeszélgettem vele. két órán át dumáltunk és aztán indultunk. Pontosan nem tudom mennyit vitt de kb. 600 Km. körül lehetett. Az utunk közben folyamatosan hívta a társait CB rádión és keresett valakit aki tovább visz. Studtgart-nál rakott ki egy parkolóban és ment is tovább. Hihetetlenül szerencsés voltam mert ahogy kiszálltam csak 10 métert kellett mennem a következő magyar kamionosig. bekopogtam hozzá és beszéltem vele. Nagyon örült, hogy pdamentem hozzá mert a fogának volt valami nyavalyája és azt mondta, hogy így legalább elterelem a figyelmét a fájdalomról. már 3 napja állt ott és nem ment tovább mert a fogfájása miatt nem bírt. Hoztam Indonéziából valami csodaszert és azt odaadtam neki. Indonézül volt a használati utasítás tehát semmit nem értett belőle de szerencsére annyit le tudtam fordítani neki, hogy fájdalomcsillapításra való és nincs mellékhatása. Ezt benyomta és fél óra múlva jobban is lett. már sötét volt amikor megálltunk az első pihenőre. Ekkor éppen Bécs előtt voltunk 60 Km.-re. Elég félelmetes volt vele utazni mert elmondta, hogy nincs forgalmi a kamionján és most a jogsija sincs nála mert azt meg kölcsönadta egy barátjának. Szerencsére nem állítottak meg sehol tehát megúsztam a sittet. Ahol megállt ott mondta, hogy nézzek körül a parkolóban mert ő Győrig megy és az még messze van Pettől. Ha találok olyan magyart aki közelebb megy Pesthez akkor menjek vele, ha nem akkor elvisz Győrig és onnan folytatom. 3 perc keresgélés után találtam egy kisfurgont aminek magyar rendszáma volt. Beszéltem a sofőrrel és 2 szó után már el is kezdett pakolni, hogy elférjenek a cuccaim. Még meg sem kérdezte, hogy velemehetek-e és azt sem mondtam, hogy vele akarok menni de márik pakolt. Ő Tatára ment ami persze jobb volt nekem mint Győr, úgyhogy vele mentem.10 percet beszélgettünk utánna csak ő beszélt egészen Tatáig. Olyan történeteket mondott ami 10 embernél egy élet alatt sem fordul elő. Persze már fél óra után fájt a hasam a nevetéstől. A kedvencem a medvés story-ja volt. Szibériában volt és reggel kaját melegített de lehúzta egy kicsit az ablakot, hogy a kajaszag kimenjen. Hallja, hogy a szélvédőn valami kaparászás van. elhúzza a függönyt és egy hatalmas medvefej kacsintgat rá. A mackó ahogy meglátta elkezdett üvölteni és vadul kaparászta az üvegét. Azt mondta, hogy az ereiben megfagyott a vér, de volt annyi lélekjelenléte, hogy ráadta a gyújtást a kocsira és megnyomta a kürtöt. Pont a mackó fülénél volt tehát gyorsan hátraarcot vágott a drága és futás közben még vadul rázta a fejét. Aztán elmondta, hogy gazdagodott meg. Kártyázott meg csempészett sokmindent. Rengeteg érdekes dolgott mondott és sokmindent tanított amit még használni is tudok az életben. Tata előtt egy erdőn kellett átmenni. nagyon sötét volt és előttünk se volt senki meg mögöttünk sem. Nem vagyok az a félős típus de azok alapján amiket mondott kinéztem volna belőle, hogy itt elvágja a torkom és kidob. Elvégre úgysem jár erre senki már ilyenkor. Persze 23:00-körül volt mindez. Ennél a résznél nem is beszélgettünk túl sokat de gond nélkül kijutottunk az erőből és így teljesen megkönnyebbültem. Nem arra kellett volna mennie de elvitt a vonatállomásig. Azt mondta, hogy ő is volt már stoppos és elég messze van a vonatállomás onnan ahova megy tehát inkább elvisz. A benzint úgyis a cége fizeti tehát őt nem érdekelte. Meg is köszöntem neki mindent és az állomásnál elbúcsúztunk. Ahogy odaértünk még láttam, hogy egy vonat pont elmegy abba az irányba amerre nekem is mennem kell. Bementem a váróba és megkérdeztem, hogy mikor indul az első vonat Pest felé. Kérdezi a jegyes, hogy Pestről? Mondtam neki, hogy nem hanem ara felé. Elkezdte vadul püföni a gépét és egy kis idő után szomorú arccal rámnéz és azt mondja, hogy ez nem fog tetszeni. Már gondoltam, hogy nagyon soká jön a következő vonat de amikor azt mondta, hogy 5:47-kor megy az első akkor az agyam eldobtam. Igaza volt ez tényleg nem tetszett de azért megköszöntem, hogy megnézte nekem. Kicsit vonakodtam felhívni apát ilyenkor 23:14-kor mert épp délben küldtem neki egy SMS-t, hogy aludjon nyugodtan majd hazamegyek valahogy. Dehát muszáj volt! Fel is hívtam és szerencsémre még nem aludt. Azt mondta, hogy pár óra és jön értem. Most nincs otthon tehát ezért el fog tartani egy ideig ameddig ideér. Láttam a váróban néhány fiatalt rockert. Érdekes módon nem értettem, hogy miről beszélnek. Mondjuk ittak már nem is keveset de az nem számított. Valahogy elkezdtem beszélgetni velük angolul. Ez jó volt mert a gondolkodásom most angol volt és könnyebben beszéltem ezt a nyelvet mint a magyart. 5 perc után csak rákérdeztem, hogy hovavalósiak és azt mondták, hogy magyarok. Ők is megkérdezték, hogy én honnan jövök és mondtam, hogy magyar vagyok én is. Na erre elkezdtek nevetni és magyarul folytatták. Az első kérdésük ezután: És akkor miért nem magyarul beszélsz, bazdmeg? Mondondtam nekik, hogy nem értettem őket ezért gondoltam, hogy nem magyarok. Aztán kínálgattak pálinkával, de nem kellett mert féltem, ha iszom akkor elalszom és apa sosem talál rám. valamikor 1 óra felé ők elmentek, de egy csajszi aki velük volt nem akart egyedül ott hagyni. 1 srác, gondolom mert imponálni akart a csajnak ott maradt vele. Beszélgettünk még egy kicsit és mondtam nekik, hogy menjenek nyogodtan majd jönnek értem. Nagyon be voltak rugva ezért féltettek. Azt mondták, hogy veszélyes ez a hely és nem szívesen hagynak itt magamra. Persze csak rábeszéltem őket, mert minek maradnának ha úgysem ismernek. A srác megadta a számát és mondta, hogy ha bármi gond van hívjam fel 2 percnyire lakik az állomástól, kijön és segít. Megköszöntem neki, és könnyes búcsút vettünk. ahogy elmentek még elég sokáig éreztem a pálinkkaszagot. Annyit ittak, hogy 2 méterről érződött a tömény cefreszag tehát szerintem én is berugtam a közelükben. 1:30-kor hívott apa, hogy hol vagyok, ő itt van Tatán. Beszéltem a gondnokkal és mondta, hogy a másik állomásnál vagyunk. Apa 10 perc alatt megtalált aztán hazavitt. Most, hogy így visszanézem ezt, elég szerencsés vagyok. Semmi bajom nem történt, mindenki nagyon rendes volt és másfél nap alatt jutottam párizsból haza. Most egy darabig szünetelni fog az oldal mert úgy néz ki, hogy nem megyek mostanában sehova de ahogy foltatom az utam, leírrom mi fog történi. Talán ősszel folytatom de igazából nem tudom. Majd folytatom ha éppen úgy alakulnak a dolgok.
