My travels

 Elég rég írtam ezért nem nagyon emlékszem a részletekre tehát onnan írom ahonnan úgy gondolom, hogy abbahagytam. A Következő nap szinte semmi sem történt. Az angoltanár felesége elvitt motorral a legközelebbi és legjobb stoppoló helyre, aztán otthagyott. El is kezdtem stoppolni de valahogy nem nagyon akart megállni senki. Magyaráztak is valami büféből, hogy nem úgy kell nyomni ahogy én csinálom hanem máshogy. El is küldtem őket a fenébe mert nem tetszett a stílusuk. Amikor 5 percet álltam akkor odajött az egyik és megmutatta, hogy kell. Odaállt az út szélére és csak a kézfejét lengette. Az első kamion meg is állt és már mentem is. Mivel semennyire nem tudtam a nyelvet ezért csak annyit tudtam mondani, hogy nincs pénzem és azt kérdeztem, hogy ingyenes-e. Azért mondtam, hogy nincs lóvém mert nem akartam, hogy megöljenek érte. Hitt nekem a csávó ezért meghívott mindenre de jobb így mintha kirabolnának. Egész késő estig mentünk amikor elértünk egy helyre. Ott megállt és azt mondta, hogy hazaért. Nagyon őrültem neki mert sötét volt és azt se tudtam, hol vagyok ez meg itt kivág. Mondta, hogy aludjak a kocsiba.  Be is vackoltam magam és előkészültem az alvásra amikor megjelent és azt mondta, hogy menjek vele. Motorral volt és elvitt hozzájuk.  Náluk tanultam a kis szótáramból és próbáltam valamit beszélni, csak az volt a gond, hogy ők értettek engem de én nem értettem semmit amit mondtak. A csávó adott nekem egy szótárt. Indonéz-Angol de nagyon jó mert tele van képpel és ha nem tudom mit jelent angolul akkor a kép alapján kikövetkeztetem. Kb 1 órát töltöttem náluk és mondta, hogy megyünk és a kocsiban alszom. Már tökre örültem, hogy nem kell a kocsiban aludni és erre mégis. Amikor odaértünk beszálltam a kamionba és megint megvetettem az ágyam. Már majdnem elaludtam amikor ő is beszállt és elindultunk. Most értettem meg, hogy mit magyarázott náluk. Az úton aludtam volna de itt olyan utak vannak amin méterenként van egy lyuk. Tehát ennyit az alvásról. Csak zötykölődtem meg forgolódtam. Amikor végre megálltunk valahol aludni akkor már majdnem el tudtam aludni akkor a fejemnél fingott egy akkorát, hogy minden álom kiment a szememből. Nem tudtam, hogy rendőröket vagy a katonaságot hívjam hirtelen de úgy voltam, hogy ha megérzem tuti feljelentem. Szerencséje volt mert gyorsan kinyitotta az ajtót és nem éreztem meg semmit. Utána valahogy hirtelen elaludtam. Lehet, hogy mégis csak megéreztem és az ideggáz hatása miatt estem olyan gyorsan álomba de akkor már nem érdekelt. Másnap korán elindultunk és valamikor dél körül kirakott egy helyen ahol azt mondta, hogy jól lehet stoppolni és ha szerencsém van elvisznek Jakarta-ig. Bevetettem az újonnan tanult tudományomat és csápoltam a kezemmel mire egyből fel is vettek. A kamionos összeírt nekem egy útvonalat amit megmutattam nekik. Magyaráztak valamit és mondták, hogy szálljak be. Gondoltam biztos jó ha már azt mondják, hogy szálljak be. Elvittek valami gyárba ahol olyan büdös volt, hogy szédültem. Aztán amikor végre elmentünk onnan akkor láttam egy szép csajt és azt mondtam a vezetőnek, hogy gyönyörű hölgy. Persze röhögött rajta és egyből a barátjának tekintett. Bementünk valami kajáldába és ott pihiztünk amikor a cávó lánya elkezdett írkálni nekem. Mondta, hogy semmi pánik. Megvárom, hogy az apja kajáljon aztán megyünk hozzájuk. Kérdezte, hogy akarok-e tusolni ott, de azt mondtam, hogy nem mert nem bíztam meg annyira az apjában, hogy magára hagyjam a csomagjaimat a kocsijában. Ha meg minden cuccommal együtt mentem volna tusolni akkor eláztak volna a cuccaim meg bunkóság lett volna. Meg amúgy is tusoltam tegnap este a kamionos házában tehát nem voltam koszos. Mondta a csaj, hogy ha nem akarok ott tusolni az sem gond csak mondjam meg az apjának, hogy náluk akarok tusolni. Írtam a csajnak, hogy inkább náluk tusolnék mire ő visszaírt, hogy nem gond, tusolhatok vele is. Mondtam neki, hogy ha lány akkor rendben van de nem is ismerem még tehát nem tudom, hogy vele akarok-e tusolni. Erre visszaírta, hogy jó a fördőszobájuk tehát nem érti miért nem akarok tusolni. Ekkor már kezdtem sejteni, hogy itt valami baj van. Aztán még vagy 10 SMS után rájöttem, hogy nem nagyon beszél angolul. Abból a kajálásból vagy 4 óra lett mert az apja ott várta meg a fizetését. Addig sakkoztam meg töltöttem az időt, de azért szemmel tartottam a fuvarosomat. Akkor nyugodtam meg amikor beszélt egy rendőrrel. Gondoltam, hogy ha elmegy a cuccommal akkor megkérdem a rendőrt, hogy ki ő és minden rendben lesz. Mielőtt elindultunk hozzájuk még játszottam vele is egy sakkpartyt és elvertem. Ez kellett neki mert így legalább meglett a tiszteletem, hogy nem vagyok hülye. Az úton nem nagyon beszéltünk mert nem tudtam indonézül semmit. Amikor elértünk hozzájuk akkor minden nagyon jó volt. Találkoztam a lányával és láttam, hogy elég fiatal. Olyan 13 körülinek néztem tehát gondoltam, hogy a közös tusolás nem lesz kipipálva. Kiderült, hogy egyáltalán nem beszél angolul csak valami internetes fordítóval írt nekem. Így már értettem mindent. Beszélgettünk a fordítóprogram segítségével. Megkérdeztem, hány éves mire azt mondta, hogy 17. Ezt nem nagyon hittem el mert kicsi volt. Utána megmutatták, hogy hol fogok aludni, elmentem tusolni és már aludtam is. Felhúztam magam fölé a szúnyoghálót de azok a dögök csak megcsíptek. Nem tudom, hogy jutottak át a hálón de nagyon ügyesek. Biztos az itteni szúnyogok van valami különleges teleportálós képességük. Másnap reggel mondták, hogy majd hétfőn mennek Palembang-ba tehát el tudnak vinni odáig. Gondoltam ez tök jó mert az elég messze van és ha elvisznek odáig akkor már háromnegyed úton leszek Jakarta felé. Azt mondták, hogy hétfőig maradjak náluk. Igent mondtam a meghívásra mert gondoltam, hogy 1-2 nap múlva hétfő. Fogalmam sem volt, hogy éppen csütörtök van. A nap folyamán nem csináltam semmit csak biliárdoztam. Elég gazdag család volt pedig az első ránézésre csórónak tűntek. 2 biliárdasztaluk volt meg ugyanennyi fürdőszobájuk és laptop-juk is. De nem is akármilyen. Másfélszer jobb gépük volt mint nekem. Ami nagyon furcsa volt az az, hogy mindenki Mr.-nek hívott. Igazából nem nagyon zavart mert így legalább értettem ha rólam beszéltek. Estefelé láttam a csajszit akivel SMS-eztünk. Pólóban volt és mivel feküdt ezért elég jó rálátásom volt a mellére. Egyből elhittem, hogy 17 éves. Elkezdtem beszélgetni vele és megtudtam, hogy Dian-nak hívják. Elég nehézkes volt a beszélgetés mert én csak szavakat tudtam és azt is keveset. Aztán mentem aludni. Másnap elhívták valami barátjukat aki tudott angolul. Na az az angoltudás nagyon kemény volt. Olyan kicsit jobban beszélt angolul mint én indonézül, de elég jól megértettük egymást. Délután elhívtak kosarazni mert elmondtam nekik, hogy szeretek. Sajnos a játék elég egyoldalú volt. Mindegy milyen csapatfelosztást csináltak, az a csapat nyert ahol én voltam. Mindenkinél magasabb voltam legalább egy fejjel meg alapból nagyobbat is ugrottam náluk és gyorsabb is voltam meg erősebb is tehát nem nagyon volt esélyük. De tetszett, hogy foglalkoznak velem. Sajnos nem tudtunk sokat játszani mert nagyon meleg volt. Pár perc után már izzadtunk és fél óra alatt annyira kivoltunk, hogy inkább meghaltunk volna minthogy folytassuk. Legalábbis én így éreztem. Kosarazás után a srác aki tudott angolul, elvitt motorozni. Megmutatta a várost és elmondta a nevét. Ambri-nak hívták. Nem értettem miért ilyen kedves de amikor mondta, hogy van barátnője akkor teljesen megnyugodtam. Elmentünk valami katolikus templom előtt és mondta, hogy ez az én vallásom. Mondtam neki, hogy így van és azt is mondtam, hogy allah akbar mire úgy elkezdett röhögni hogy majdnem elestünk a motorral. Amikor visszavitt már későre járt. Elmondta, hogy ameddig itt leszek minden nap meglátogat mert ő a fordító. Ő mondja el, hogy a család mit mondd nekem és, hogy én mit mondok. Elmondta a sofőr nevét is. A családfőt Mr. Ogay-nak hívták. Kb. éjfélig beszélgettünk mikor álmosnak éreztem magam és elmentem aludni. Másnap elvitt motorozni és megmutatott néhány helyet. Kérdezte, hogy tudok-e motort vezetni én meg mondtam, hogy még nem vezettem de megpróbálhatom. Aztán én vezettem a motort és nem is tűnt olyan nehéznek. Csak azt mondta, hogy ne menjek gyorsan. 40-nél nem is mentük többel. Amikor keresztülmentünk a városon, rámutatott néhány fából összetákolt rozoga bódéra és azt mondta, hogy szupermarket. Úgy elkezdtem nevetni, hogy majdnem elestünk a motorral. Még jó, hogy nem azt mondja, hogy shopping center. Valamikor az út közben elkapott minket az eső ezért visszafordultunk.  Egyenesen könnyű volt menni de azt nem gondoltam, hogy nem tudok megfordulni. Próbáltam fordulni de nem sikerült ezért belementünk egy nagyon nagy pocsolyába és az a rohadt motor pont akkor csúszott ki alólam amikor a legnagyobb sárban voltam. Meg tudtam tartani a motort mert elég könnyű volt viszont nyakig sáros lettem. Ambri ott ült mögöttem de neki csak a bokája lett sáros. Amikor rám nézett szakadt a röhögéstől. Én is nevettem de nekem nem volt olyan nagyon vicces a dolog. Vicces volt, de nem volt több tiszta és száraz ruhám. Reggel a pulcsim vettem fel mert előző nap Dian elvitte kimosni a ruháimat, de a tisztákkal együtt tehát mindenem vizes volt. Elmentünk Ambriékhoz és ott lemostam magamról a sarat. a nadrágom elég jó állapotban volt mert arra csak pár csepp sár ment és gyorsan is száradt a gatyám, de a pulcsim nem volt ilyen szerencsés. lemostam róla a sarat és vártam, hogy száradjon. Ambri adott egy pólót és azt vettem fel. Kicsit kicsi volt a póló de az volt a legnagyobb pólója. Amikor meglátták a többiek csak néztek mert csupa izomnak néztem ki benne. Az eső esett tehát Ambriéknál vártam meg, hogy elálljon. Amikor eláll még elvitt néhány helyre és mindenhol elmondta, hogy mit tettem. Persze mindenhol röhögtek rajta.  Aztán elvitt az angol tanárjához és mondta, hogy ő nagyon jó beszél angolul. Na persze! Beszéltem vele és amit megértett arra válaszolt de volt egy csomó szó amit nem értett és körül kellett írnom a dolgokat. A tanárnak nagyon furcsa indonézes akcentusa volt, de már megszoktam tehát ez nem okozott gondot. A nyelvtana nagyon jó volt csak nagyon sokat gondolkozott mire összerakott egy mondatot. Tehát lassú beszélgetés volt és főleg én beszéltem. Aztán hazavitt és elhívta a haverjait. 3 haverja jött el akikkel nagyon jóba lettem. Aan, Tuurjaun és egy harmadik akinek nem jegyeztem meg a nevét. Amikor Tuurjaun bemutatkozott én elkezdtem röhögni én nem tudtam abbahagyni. Amikor röhögtetni akartak mindig az ő nevét mondták. Mondták, hogy azért ilyen furcsa a neve mert ez valami vallási név. Aan bolond volt. Amikor beszélt velem akkor minid nyomott valami grimaszt a mondanivalójához. Én benne voltam ezért én is nyomtam a grimaszokat amin mindenki röhögött. Aztán megpróbált tanítani indonézül. Mondtam utána amit mondott de fogalmam sem volt, hogy mit mondok. Megtanította nekem a tehénszart. Teljesen kiakadtam! Mondtam nekik, hogy ne ilyen hülyeségeket tanítson hanem olyanokat amit használni is tudok majd valamikor. Aztán tanított még egy csomó mindent amiről fogalmam sem volt, hogy mi és volt, hogy kombináltam is a szavakat, mondattá formálva. Na azon mindenki röhögött. Mondtam valami olyat amin 10 percig röhögtek. Fogalmam sincs, hogy mi volt de biztos valami extrém hülyeség. Ogay sírt a röhögéstől pedig ő nem nagyon szokott nevetni. Most is vagy 11-ig beszélgettünk, aztán elmentem aludni. Másnap azt mondták, hogy hétfő van és megyünk. Azt mondták, hogy reggel 7-kor indulunk, de dél körül azt mondták, hogy nem jó a kocsi tehát valamikor este fogunk menni. Egész nap elvoltam. Biliárdoztam,  meglátogattuk Aan-t meg még csináltunk 1-2 dolgot. Amikor besötétedett akkor összepakoltam és valamikor sötétben megjött a kocsi és elindultunk. Felvettünk valami csajt akit én nem ismertem, de ők igen. Azt hiszem, hogy Dian egyik barátnője volt. Az út tele volt gödörrel tehát össze-vissza rázta a gyomrom. Valahogy sikerült elaludnom amikor az a csaj elkezdett sipákolni nekem, hogy megérkeztünk valami városba. Nagyon örültem neki mert nehezen tudtam elaludni, de azért azt mondtam neki, hogy jól van. Aztán néztem ahogy végigmentünk a városon és amikor láttam, hogy itt nagyon nem fogunk megállni akkor megpróbáltam visszaaludni. A kocsiban aludtunk és egész este mentünk. Másnap is egész nap mentünk és még este is. Elég későn érkeztünk meg egy helyre ahol valami rokonai laktak a családnak. Ott aludtunk. Másnap is egész nap ott voltunk a városban de megmutatták nekem, hogy mi van arra. Tehát a napom városnézéssel telt.  Este elmentünk valamerre és Dian vezette a kocsit. Megállt valami kajáldánál és Ogay kiszállt. Itt a dudát mindig nyomkodják, köszönésképpen, ha előzni akarnak, vagy csak úgy. Odanyúltam a dudához és elkezdtem nyomkodni. Dian hápogott valamit de nem értettem belőle csak annyit, hogy mit csinálsz. Azt mondtam neki, hogy disco. A hátsó üléseken mindenki elkezdett nevetni, ő meg csak a fejét rázta, de mosolygott tehát ez jó jel. Amikor visszamentünk a házba akkor próbáltam beszélgetni de nem nagyon sikerült tehát tanultam inkább a nyelvet. Másnap elindultunk Palembang-ba.  Ott is voltak valami rokonai és náluk aludtunk. Este mondták a csajok, hogy menjek várostnézni velük de mire elővettem a cipőm már el is mentek. Úgy voltam, hogy ha már elővettem a cipőm akkor megyek egyedül. Mérges voltam rájuk amiért egyedül hagytak. Elmentem nézelődni de semmi érdekeset nem láttam. Kb. 5 perc után találkoztam az egyik csajjal aki kétségbeesve kérdezte, hogy hova megyek. Én mondtam, hogy nem tudom csak körülnézek. Valamit magyarázott meg kézzel-lábbal mutogatott, de mivel nem értettem semmit ezért azt mondtam neki, hogy viszlát és mentem tovább. Amikor lejártam a lábam akkor visszamentem és mentem aludni. Másnap éreztem, hogy elkaptam valamit mert fájt a torkom. Unatkoztam egész nap tehát Dian-nal töltöttem az időm többségét és próbáltam kommunikálni vele de nagyon activity volt. Sokat nevettünk aztán dél körül elvittek megmutatni a nevezetes helyszíneket és mondták, hogy ne menjek. Mondtam nekik, hogy menni akarok mert a karácsonyt a tengerparton akarom tölteni. Elvittek várostnézni és addig húzták az időt ameddig csak lehetett. Mindenfélét megmutattak nekem és csináltak egy csomó fotót velem. Valami folyóparton is voltunk. Megkérdeztem az egyik kissrácot, hogy szeret-e úszni. Bólintott ezért löktem rajta egy kicsit a víz felé, de megfogtam, hogy még véletlenül se essen bele. Bementem az árnyékba mert a napon nagyon meleg volt. Odajött hozzám a legkisebb lány és hátat fordítva nekem mutatta, hogy őt felemelhetem. Meg is tettem, de amikor léptem egyet vele a víz felé akkor már sejtette, hogy baj van. Amikor meglendítettem akkor már sikított, de az utolsó pillanatban nem engedtem el. Amikor letettem olyan gyorsan elfutott, hogy még ha akartam volna se értem volna utol. Nem akarták, hogy menjek de én menni akartam mert már így is nagyon sokat tettek értem. Elvittek az az út mellé amelyik út Jakarta-ba vezet. Ott elbúcsúztam tőlük és vártam, hogy valaki felvegyen. De valamit nem csináltam jól mert senki sem akart megállni. Aztán Ogay megállított egy kamiont. Neki valahogy sikerült elsőre. Mielőtt beszéltem volna Dian odajött hozzám és megölelt. Azt mondta, hogy hati-hati. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent de nagyon jól esett. Nagyon megszerettem ezt a családot és ők is engem. Azt mondták, hogy én abba a családba tartozom és bármikor visszamehetek amikor csak akarok. Mielőtt elindultunk megláttam Dian szemében egy könnycseppet. Nagyon sajnáltam, hogy elmegyek, de nem maradhatok ott örökké. A kamionos csávóval beszélgettem, de nem volt valami nagy a szókincsem tehát 10 perc alatt mindent kibeszéltünk. Aztán belesüllyedtem a gondolataimba. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy eljöttem. Ennek a családnak adtam egy kis darabot a szívemből és minél messzebbre mentem annál jobban fájt. A velük töltött napok alatt rengetegszer mondták, hogy maradjak velük még egy kicsit. Éreztem, hogy most hoztam meg életem legrosszabb döntését, de már nem volt visszaút. Önző voltam és a saját önfejűségem miatt otthagytam azokat akik igazán fontosak nekem. Amikor eszembe jutott mennyi mindent tettek értem csak azért, hogy a barátjuk legyek és nem érdekelte őket semmi más, gombóc lett a torkomban. Mielőtt eljöttem azt mondták, hogy sírni fogok meg ők is. Ez akkor viccesnek tűnt de most egyáltalán nem volt az, de nem mertem sírni mert biztos kiröhögött volna a kamionos. Úgyhogy csak szomorkodtam és próbáltam elterelni a gondolataimat róluk de sehogy sem sikerült. Este megálltunk valami kamionos pihenőnél és ott aludtunk. 24-e reggel korán indultunk és mivel fáradt voltam ezért nem gondolkoztam csak néztem az utat. Szép helyeken jártunk, de nekem mégsem tetszett semmi. 5 percenként láttam egy-egy táblát amire a hati-hati felirat volt írva. Bármennyire is akartam, nem tudtam elterelni a gondolataimat arról a családról. De igazából csak Dian jutott az eszembe a táblákat látva. Nagyon megszerettem azt a kiscsajt de csak akkor éreztem, hogy mennyire közel kerültünk egymáshoz amikor eljöttem. Valamikor kora délután megérkeztünk egy helyre és a csávó azt mondta, hogy nem megy tovább. Vettem volna fel a táskáimat, de azt mondta, hogy várjak egy kicsit. Kiszállt a kamionból és vagy 10 perc múlva jött csak vissza. Amikor beszállt akkor azt mondta, hogy menjek vele. Beültünk egy vendéglőbe és ott azt mondta, hogy este indulunk Jakarta-ba. Nem tudom, hogy csinálta de örültem neki, hogy átszállás nélkül el tudok jutni a célig. A vendéglő vezetője egy nő volt. Nagyon jól beszélt angolul és a 19 éves lánya is. Nagyon tetszett a kiejtése ezért próbáltam beszéltetni, de kár volt. Az első kérdésük az volt, hogy milyen vallású vagyok. Mondtam, hogy keresztény és erre jött a térítő dumájával. Mondta, hogy Jézus az Isten meg fordítva és, hogy nem lehet Isten nélkül élni ezért hinnem kell mert meg fogok halni ha nem. Mondtam neki, hogy ha hiszek akkor is meghalok. Mondta, hogy akkor nem mert a lelkem örökké él meg hasonló baromságokkal tömte a fejem. Mondtam neki, hogy Isten nélkül is lehetek jó ember, nem kell ahhoz hinnem, hogy tudjak különbséget tenni jó és rossz között. Még olyat mond, hogy lehetek jó ember de a pokolba jutok. Na eddig bírtam a komolyságot! Mondtam neki, hogy az tök jó mert ott úgyis több haver van, meg jobb a buli is. Inkább party-zok a kisördögökkel minthogy imádkozzak az angyalokkal. Mondták, hogy reménykednek benne, hogy majd megnyílik az elmém és meghallom Isten szavát. Már nem nagyon érdekelt a dolog ezért mondtam, hogy én is remélem mert nagyon szeretnék hinni. Nem mondtam nekik, hogy magasról teszek az egészre mert akkor jött volna a következő kiselőadás. Mivel keresztény vagyok ezért vagyon rendesek voltak velem ezért én is rendes voltam és nagyjából azt mondtam amit hallani akartak. Igazából tényleg elkezdtem egy kicsit hinni Istenben. Gondoltam, hogy ők a büntetésem azért mert otthagytam azokat akiket szeretek. De volt jó is abban, hogy találkoztam velük. Elmondták, hogy mit jelent a hati-hati. A hati szívet jelent, de ha megismételjük akkor azt jelenti, hogy légy óvatos. Este 10 körül elindultunk. Én aludtam hátul, a kamionos meg most nem volt egyedül mert jött valami barátja is és ők meg elől beszélgettek. Akkor keltem fel amikor már a kompon voltunk. Azt hittem, hogy valami alagútba értünk mert betonból volt a kompnak az a része ahol a kamionok álltak. Amikor eljöttünk a szentfazekaktól akkor már éreztem, hogy valami bajom van. Útközben forgolódtam és lázas voltam. Amikor a kompon kiszálltam a kamionból akkor a csávó felvitt a legfelső szintre és mondta, hogy várjam ott. Jó volt mert ott hűvös volt és tudtam normálisan aludni. Mikor visszajött értem akkor már nagyjából jól voltam. Lement a lázam és egész kipihentnek érzetem magam. Ahogy kiálltunk a kompból mondta, hogy üdvözöllek Jakarta-ban. Én mondtam, hogy jó. Erre elkezdett röhögni és mondta, hogy még 3 óra múlva érünk oda. átmentünk Jakarta-n és valami kis faluba mentünk. Ott kajáltunk, meg olyat csinált a csávó hogy kiszállított a kamionból és mondta, hogy csak a kistáskám hozzam. Ki is szálltam a kistáskámmal és a kamion elment a nagytáskámmal. Kérdeztem, hogy mi lesz a táskámmal mire azt válaszolta, hogy semmi pánik majd visszajön. Utána elmentünk valami helyre ahol a kamionosok voltak és akkor jött rám valami extra hasmenés. Elmentem WC-re de szerencsére ez nem az a fele a gatyába, fele a budi mellé folyós típus volt. Még le tudtam venni a gatyám is és még a klotyó fölé is tudtam guggolni. Ezt el is felejtettem! Itt nem olyanok a budik mint otthon. Itt egy vonalban vannak a földdel és fölé kell guggolni. Nem lehet lehúzni hanem le kell önteni vízzel ami mellette van egy kádban és van hozzá valami nagy merőkanál is. És persze itt nincs papír. Itt úgy szokás, hogy kimossák. De igazából ez higénikusabb  is. Amikor visszajött a kamion a táskámmal akkor beszálltunk és indultunk vissza Jakarta-ba. Amikor odaértünk akkor nagyon sokat kellett várni, hogy jöjjenek értem. Sakkoztam az ottani legjobb sakkozóval. 1-1 lett az állás tehát pont jó volt. Aztán jött értem 3 korombeli srác. Azt el is felejtettem leírni, hogy mielőtt eljöttem Palembang-ból, Ogay lebeszélte a tesójával, hogy nála  fogok aludni pár napot. Motorral jöttek a srácok én meg felszálltam és már mentünk is. Gyorsan odaértünk. kb 10 percet mentünk és már ott is voltunk. Beszélgettem egy kicsit az itteniekkel. Ők próbáltak angolul én meg Indonézül. Már elég sok mindent tudok ezért ha nem tudták angolul akkor Indonézül mondták és megértettem a többségét. Vagy fél óra beszélgetés után én elmentem tusolni és aztán aludni. Azt mondták, hogy itt nincsenek szúnyogok ezért nem kell használnom a szúnyoghálóm. Én hittem nekik ezért nem húztam fel de kár volt. 3 óra alvás után vagy 200 szúnyog csípett meg ezért csak felhúztam a hálóm de már késő volt. Egész este úgy viszkettem, hogy alig tudtam aludni. 4 óra körül keltem fel mert azt hittem, hogy már nagyon sokat aludtam és amikor megláttam az időt akkor azt hittem, hogy délután van. Amikor kimentem akkor furcsa volt, hogy sötét volt. Akkor már azt hittem, hogy átaludtam egy napot. De aztán csak kiderült, hogy csak én érzem így mert igazából keveset aludtam. 26-án elmentem várostnézni de itt minden olyan messze van és a városközpont is nagyon tanyaszerűnek néz ki. Amikor elegem volt akkor visszamentem és mondtam a srácoknak, hogy el akarok menni egy olyan helyre ahol tudok WIFI-t használni. Mondtam, hogy a saját gépemmel akarok nyomulni mert ezen van minden cuccom. Délután elmentünk, hogy tudjak wifizni. A srác elvitt engem a Mc Donald’s előtt és azt mondta, hogy itt van. Aztán valami piacra mentünk ki. A srác parfümöket árult én meg ott voltam vele. Valami haverja csinált nekem egy tányér gyümölcslevest. Ez úgy nézett ki, hogy mindenféle itteni gyümölcsöt beledobált, öntött r valami öntetet és már ehettem is. A gyümölcsök több mint felét nem ismertem de finom volt nagyon. A gyümölcskaszkadőr elég jól beszélt angolul ezért sokat dumáltunk. aztán amikor besötétedett akkor az ottani árusok (4-5) odajöttek és együtt beszélgettünk. Volt egy elég csinos csaj aki azt mondta, hogy nagyon bejövök neki. Mondtam neki, hogy ő is bejön nekem. Erre azt mondja, hogy vegyem el feleségül. Mondtam neki, hogy még véletlenül sem. Nem kell nekem feleség. Legalábbis most még nem. Főleg úgy nem, hogy nem is ismerem. Aztán ezt megbeszéltük mondta, hogy lehet a barátnőm. Mondtam, hogy az teljesen jó. Azt mondta, hogy akkor ő is utazik velem. Mondtam, hogy én a barátnőt nem így képzelem el. Én úgy képzelem el, hogy ő itt marad és amerre járok arra szerzek barátnőket. A srác fordított nekem mert csak ő beszélt angolul. Erre a csaj mondott valamit a srácnak de nem mérgesen. Erre a srác gondolkodott egy másodpercet és rám ordított, hogy SÁTÁN! Az volt a legviccesebb az egészben, hogy igaza volt. Kérdezték, hogy hogy töltöttem a karácsonyom. Mondtam nekik, hogy a szentestét egy kompon a karácsonyt meg egy kamionban. Akkor elhívtak valami karácsonyi party-ba. Ez nagyjából arról szólt, hogy eszünk, iszunk és beszélgetünk. Nagyon jó volt ott mert tudtam angolul beszélni. Vagy hárman beszéltek angolul és ha valamelyik nem tudott valamit akkor segítettek neki. Az első amit megkóstoltam az nem tudom mi volt, de szörnyű íze volt. Nagyjából olyan mint a pirított agyonfűszerezett fokhagymának. Csak egy csajszi látta, de az rögtön el is futott vagy 2 métert aztán összeesett és sírva röhögött. El se tudom képzelni milyen fejet vághattam, de azt tudom, hogy a szám elé raktam a kezem és azon gondolkoztam, hogy köpjem ki úgy, hogy senki se lássa. Na persze a csaj minden tekintetet odavonzott tehát nem tudtam kiköpni és nagy küszködve lenyeltem. Pár perccel utána megtanították nekem, hogy van az, hogy error. Egyből rá is mutattam arra a valamire és mondtam. Azon mindenki röhögött pedig egyáltalán nem volt vicces. Ritkán szokták ilyen csúnyán megszívni. Még beszélgettünk egy csomó mindenről és kiderült, hogy hiába tanulom a nyelvet. Pedig már kezdtem megérteni a dolgokat és erre kiderült, hogy amit én beszélek az a szumátrai nyelv. Itt Jáván 2 másik nyelvet beszélnek de engem is megértenek. Aztán amikor már mindent kibeszéltünk akkor elmentünk haza. éjfélre értünk haza tehát gyorsan el is mentem aludni. Másnap is 4-kor keltem csak akkor délután. megint elmentem a piacra mert nagyon bírtam az ottaniakat. Próbáltam beszélgetni a csajszival de nem nagyon értettük egymást. Én értettem nagyjából amit ő mondott, de nem nagyon sikerült válaszolni. Sajnos nem tanultam olyan szavakat amikre akkor lett volna szükségem. De sokat nevetett rajtam tehát nem bántam annyira. Később az angol haverommal beszélgettem és megkérdezte, hogy miért van az, hogy a csajok akik elmennek előttünk mind csak engem néznek és őt egyik sem. Mondtam neki, hogy ez azért van mert gyönyörű vagyok. Egy igazi Isten. Persze ekkor jött a persze-persze de aztán komolyan elmondtam neki a tutit. Megmondtam, hogy azért van mert fehér vagyok és itt mindenki barna. Mondtam, hogy én a fehér színemmel különleges vagyok itt és minden lány szereti a különlegességet. Megbeszéltük, hogy ő elmegy, de nemsoká visszajön értem és meglátogatjuk valamelyik barátját aki most szült. Addig beszélgettem a csajszival, vagyis csak próbáltam mert nem nagyon ment. Útközben találkoztunk egy barátjával. Kérdezte tőlem, hogy mit gondolok. Tetszik nekem a barátja vagy nem. Mondtam neki, hogy inkább a vagy nemet választanám. Nem volt csúnya a csajszi, de azért még olyan szinten volt, hogy ha ránézek akkor az agyamban bekapcsol a vészriadó. Aztán amikor odaértünk akkor megkínáltak sütivel meg valami löttyel. Nem tudom mi volt az de nagyon ízlett. Azt mondták, hogy valami narancsféle. Aztán az ottani csajok mondták, hogy jól nézek ki. Ez alap dolog. Itt minden csajszinak én kellek tehát válogathatok nyugodtan. Nagyon tetszik ez a helyzet. Beszéltem az egyik csajjal mert ő nézett ki elég idősnek hozzám. Én 18-nak néztem de igazából 21 volt. Nagyon durva, hogy itt nem lehet megállapítani az emberek életkorát. Mindenki sokkal fiatalabbnak néz ki a koránál. Aztán leléptünk és jöttünk haza. Útközben elkapott az eső. Nem érdekelt, hogy elázok csak a laptop-omat félttettem.

 Este tudolás után éreztem, hogy valami nincs rendben. Fájt a fejem és szerintem lázam is volt. Előtte biliárdoztam egy csávóval és ő mondta, hogy itt nincsenek maláriaszúnyogok. Tehát ha megcsípett is néhány szúnyog akkor sincs semmi baj mert nem leszek maláriás az biztos. Azt mondta, hogy itt a szúnyogok más betegséget terjesztenek. Na erre már odafigyeltem! Azt mondta, hogy ha megcsíp egy fertőzött szúnyog akkor 3-4 napig nagyon rosszul leszek de nem halok bele és semmilyen bajom nem lesz ha elmúlik a betegség. Ez elég megnyugtató volt de este azért féltem, hogy csak elkaptam valamit. A zuhany alatt viszont rájöttem mi a baj. Olyan napszúrást kaptam mint még soha. A kezem és a lábam amit nem fedett ruha rákvörösre sült és az arcomnak is hasonló kinézete volt. Na jó akkor semmi pánik. Mentem is aludni csakhogy nagyon szomjas voltam ezért alig tudtam aludni mert fel kellett kelnem fél óránként inni. De az este is eltelt és indultam a hajóhoz. Amit visszakaptam lóvét, (mert a ház kulcsát lóvéért adták és ha visszaadtad a kulcsot akkor visszakaptad a pénzt) azt gyorsan el is vertem. Vettem belőle egy pólót amin Melaka felirat van. Minden bonyodalom nélkül szálltam fel a hajóra és 1 óra várakozás után indult is Indonéziába.

Dec.11:
A hajóút eseménytelenül zajlott, de legalább volt időm gondolkodni. El is döntöttem, hogy ha élve hazajutok akkor a következő utazás Angliába lesz valamikor a nyári szünetben. Eldöntöttem, hogy megnézem a stone handge-et. Természetesen ezt is stoppal fogom megtenni és ha valaki jönni akar velem akkor az kezdje el tanulni az angolt mert Angliában szüksége lesz rá.  Amikor megérkeztem Dumai-ba már szólt is egy csávó, hogy mit keresek és miben tud segíteni. Én mondtam, hogy a bevándorlási hivatalt keresem a vízumom miatt aztán meg valami szállást. Ameddig a vízumra vártunk ő elmondta, hogy tud ingyen szállást mert a testvére befogad turistákat, aztán ha megunom akkor továbbállok. Na ez már tetszett! Ha valaki Dumaiban jár akkor keressem Mr. Muksin-t. Megkaptuk a vízumot és már mentünk is kocsival, de persze, hogy lehúzott az ürge. 1 euro= 12.000 rupia. Ő 10.000 rupiáért fuvarozott engem 2 órán át és megmutatta a várost aztán elvitt a szállásra. Itt a fuvar jóval olcsóbb tehát buktam vele, de szerintem így is megérte. Vettem valami cigit is. Szegfűszeges, de ezt csak úgy jó szívni ha nem gyújtjuk meg. akkor nagyon finom íze van. Ha meggyújtjuk akkor sem olyan rossz, de lezsibbasztja a nyelved. A csávó azt mondta, hogy maradhatok nála ameddig akarok, de segítenem kell a diákjaival. Egyik tanárom azt mondta, hogy bármi is lesz a foglalkozásom ő tudja, hogy sosem leszek angoltanár (mellesleg meg is buktatott ez a tanár angolból). Na most rácáfoltam mert angolt tanítottam az ittenieknek. Kaptam 2 csoportot is. Az egyikkel elmentünk a tengerpartra és csináltunk egy csomó képet. Ő makogtak valamennyire angolul de nem nagyon. Úgy csináltuk, hogy ők megmutatták nekem a várost és hülyültünk közben egy csomót, én meg beszélek velük angolul cserébe. Végül is nem volt más választásom mert az angolon kívül nem volt közös nyelvünk. A másik csoport szinte semennyire nem tudott angolul és szótárat használtak még a kérdéseknél is. A kiejtésük olyan indonézes volt tehát alig értettem mit mondanak. De velük is gyorsan eltelt másfél óra. Aztán elmentem venni valami gyümölcsöt mert azért ha már itt vagyok akkor csak megkóstolom a helyi gyümölcsöket. Vettem egy ananászt 2.000 rupiáért. Ezk úgy 30 Ft lehet tehát mindenképpen megérte. Másfél kiló körül lehetett az ananász és nagyon finom volt. Sokkal jobb mint amit Magyarországon árulnak. Csak az volt a gáz, hogy ettől is lezsibbadt a nyelvem. Amikor megettem és megágyaztam magamnak akkor elmentem tusolni. Ha 2 hete azt mondja valaki, hogy lavórban fogok tusolni akkor kiröhögöm. De most hogy itt vagyok nem bánom annyira mert nincs más. Mindenki lavórban fürdik tehát semmi kivetnivaló nincs abban, hogy én is ezt csinálom. Bele kell állni a lavórba és pohárral kell locsolni magunkra a vizet. Amikor megvolt a nagy fürdés akkor kifelé menet láttam akkora csótányt, hogy majdnem szívrohamot kaptam. Kétszer akkora volt mint a két hüvelykujjam egymás mellé téve. Mára elég is volt ennyi izgalom tehát húzok is aludni mielőtt történik még valami istencsapás.

Reggel azzal kezdtem, hogy megvettem a jegyet. Aztán elmentem várost nézni. A szállással együtt adtak ingyen bringákat is amit használhattam. 1 kemping bringa volt és én azt választottam ki mert kicsi és annak a legjobb a gyorsulása. Itt sok kanyargós kis utca van tehát azzal tudtam a leggyorsabban repeszteni meg szeretem is ezt mert igénytelen bringa és bárminek nekimehetek vele nem lesz semmi baja. Elindultam kaját venni mert már éhes voltam nagyon. 2 utcányira van egy jó kínais ahol vettem gyorsan egy negyed csírkét és aztán elindultam kenyeret venni valahol. Emlékeztem, hogy tegnap jártam egy boltban ahol szinte minden volt. elmentem oda de nem volt kenyér. szétnéztem a közelében és találtam valami szárazkenyeret ami nagyon finom volt mert úgy csinálták meg mint a chipset. Persze visszafele menet másik úton akartam menni mert úgy emlékeztem, hogy majd így rövidebb lesz. Persze úgy eltévedtem, hogy azt se tudtam hol vagyok. Aztán fél óra menetelés után megtaláltam a folyót ami mentén a szállás is van. Nem tudtam merre induljak de tudtam, hogy a tengerbe fut bele a folyó és ha követem a folyásirányt akkor megtalálom a szállást. De rossz irányba folyt a folyó ezért a másik irányba indultam mert majd én tudom, hogy merre kell ennek folynia. Hát annyira tudtam, hogy 5 km után úgy gondoltam, hogy visszafordulok és a folyónak adok igazat mert csak nem téved, hogy merre folyik. Elindultam a másik irányba és megtaláltam a boltot. Nagyon örültem, mert mer kezdtem fáradni. Csakhogy nem tudtam már, hogy merről is jöttem ezért elindultam arrafelé amerre gondoltam a szállást. Mentem megint vagy 10 km-t és aztán csak keringtem össze-vissza a városban. 1 óra után bementem egy szállodába és megkérdeztem, hogy hol vagyok és hogy tudok eljutni a hajó múzeumhoz. (a múzeum 100 méterre volt a szállástól) Egy csávó nagyon rendes volt és nem csak megmutatta, hogy merre kell mennem, még térképet is adott. Na már mentem is nagy lendülettel és követtem a térképet. Persze arról nem volt szó, hogy ő se tudja, hogy hol a múzeum. Tehát csak mentem abba az irányba amerre a térkép mutatta és meglett a folyó megint. Azt mutatta a térkép, hogy van valahol egy híd de nem volt sehol. Ezért mentem amerre gondoltam. Megtaláltam a tengert és pont azt a részt ahova tegnap kivitt az angol srác. Azt mondta az a legszebb része a városnak ezért megmutatta nekem. Na onnan már egyből tudtam, hogy hol vagyok és vagy ezerszer megköszöntem magamban a srácnak, hogy elvitt oda. Onnan már visszataláltam de mire eljutottam a szállásra addigra már nagyon kivoltam és majdnem elájultam. Bementem a házba és bármennyire voltam is éhes most nem éreztem semmit csak rettentő fáradtságok. Meg melegem is volt és a ventillátorok sem mentek. Bekapcsoltam gyorsan és lehúztam vagy egy liter üdítőt. Amikor kicsit kipihentem magam akkor elkezdtem kajálni, persze pálcikákkal mert csak azt kaptam. Nem volt gond mert már megtanultam pálcával enni azelőtt, hogy elindultam volna, de most jobban ment mint bármikor máskor. Gyorsan kajáltam és mivel az estém nem volt valami jó ezért most nagyon gyorsan elmentem szúnyoghálót venni az ágyam fölé, hogy ne csípkedjenek a szúnyogok este. De aztán rájöttem, hogy minek használjam a sajátom ha elég csak ágyat cserélni. Gyorsan átcuccoltam egy másik ágyra ahol jó volt a szúnyogháló és már meg is oldódott a problémám. Már csak pihiznem kell és holnap 9-re ott kell lennem a hajónál. Nem tudom minek kell 9-re ott lennem amikor csak 10-kor indul, de nem is érdekel túlságosan. Az a lényeg, hogy megyek.

 A reptéren nem volt valami jó aludni mert hideg volt és kényelmetlen volt a pad. Elő is szedtem a hálózsákot, hogy ne fázzak. 2011.dec.7-én nem csináltam semmit. Korán keltem még a nap előtt és bekapcsoltam a gépem. Elkezdtem játszani a Heroes 3-el. arra lettem figyelmes, hogy éhes vagyok és amikor lenyomtam egy kört akkor láttam, hogy már 3 óra van. ettem gyorsan aztán lenyomtam gyorsan még egy kört. Amikor azt is befejeztem akkor 23:13 volt. Ettem gyorsan még egy kicsit és aludtam. 8-án korán keltem és megkerestem, hogy hol kell becsekkolni. Megtaláltam és máris elment egy csomó idő. Becsekkoltam és húztam a géphez ahogy csak tudtam de valami biztonsági ellenőrzés minden saroknál közbejött ezért vagy másfél óráig tartott mire be tudtam szállni a gépbe. Beszálltam, leültem a helyemre és vártam. Alutam vagy 10 percet amikor sípolásra lettem figyelmes és szóltak, hogy kapcsoljam be az övemet. Megtettem és rá 2 percre indultunk. Vagy 10 percet keringett a gép a kifutón és addig csak rázkódtam. Amikor elindult az nagyon tuti volt. Olyan érzés mintha egy nagyon gyorsa kocsiban lennénk és hirtelen gyorsulna a max sebességére váltás nélkül. Amikor elhagytuk a földet az ijesztő volt mert kicsit olyan volt mint a hullámvasút mielőtt a legdurvább szakaszához érne. Olyan nyugis de érzed, hogy valami nincs rendben. Azt éreztem, hogy amikor a hintánál elérjük a legvégét és mielőtt visszamennénk van valami könnyebbségérzésünk. Na pont ilyen volt ez is.  Kb. amikor a földtől 30 méterig nem emelkedtünk addig tartott ez az érzés. Utána elég unalmas volt az út. Csak rázkódott a gép, de tudtam aludni tehát nem volt gond. Amikor a felhők fölé emelkedtünk az nagyon érdekes volt kb. 10 percig de aztán az sem volt izgató. Ami a következő csoda volt az a naplemente. 15:10-kor kezdett el lemenni a nap és úgy 16:00-ig tartott. Gyönyörű volt és közben láttam, hogy lenn a városokban már sötét van. Utána az autópályák voltak nagyon szépek. Úgy néztek ki a sötétben fentről mintha világító folyó folyna alattunk. De csak elnyomott az álom és aludtam. Amikor felkeltem már nem tudtam visszaaludni és még 3 óra volt az útból. Nagyon megéheztem ezért rendeltem egy kaját. Előtte megnéztem, hogy mik az árak de nem tudtam, hogy mennyi egy RM. (RM=Malaj pénz). Láttam, hogy egy marboló 64 RM tehát gondoltam, hogy a kaja nem olyan sok mivel az csak 34 volt. Hát tévedtem. 8 euró volt a kaja és olyan szar, hogy minden falatnál a hányinger keringetett. Vissza is sírtam a kolikaját! Na de ha már megvettem akkor csak megeszem. Nagyon küzdöttem vele de csak lement nagy nehezen. Meg is tanultam, hogy repülőgépen SOHA nem veszünk semmit, mert nagyon drága és borzasztó. A leszállás még nagy buli volt. Amikor a hátsó kerekét letette azt hittem már nem lehet ennél rosszabb. Úgy megijedtem majdnem kiugrottam a bőrömből. De rosszabb lett. Letette az első kerekét is és egyből elkezdett fékezni. Azt hittem meghalok! Ez olyan volt mintha valaki nagyon fel akarna ülni a hullámvasútra és amikor sikerül neki akkor a belső tartalma mind a nyakába borulna. Na én pont így éreztem magam. Nagyon vártam, hogy leszálljon mert mekkora buli, de amikor leszállt, nem gondoltam, hogy így megijedek. Megérkeztem és a gépből már egyből a szabadba mentünk. Azt mondták, hogy olyan lesz az első kilépés a hideg gépből a melegbe, mintha egy 180 kilós kidobó nekifutásból mellbe rúgna. Hát nem volt olyan extra. Inkább az volt a furcsa, hogy nehezen kapok levegőt. Meleg volt és nagyon nagy volt a levegő páratartalma. Sokat kóvályogtam a reptéren mire el tudták mondani, hogy mit kell csinálnom, hogy megkapjam a cuccomat. Ki kellett töltenem egy papírt és megkaptam a vízumot aztán mehettem a csomagomért. Még reggel le akartam tusolni a reptéren de olyan hideg volt a víz, hogy csak a lábam meg a nyakam mostam meg egy kicsit. Amikor kiléptem a reptérről olyan illatot éreztem mint az állatkertekben lehet az egzotikus állatoknál csak ez itt természetes virágillat volt. Nagyon finom volt. Aztán kajáltam valamit 6 RM-ért pálcikával de elkapott a hányinger amikor ráharaptam valami nyers halra. Útálom a halat és a csávó aki adta a kaját nem mondta, hogy van benne. Gyorsan befaltam a kaját és mentem stoppolni. Itt még nem próbálkoztam. Szinte minden második kocsi megállt. Kár, hogy senki sem arra ment. megállt egy csávó és megkérdezte, hogy miért nem megyek busszal. Mondtam neki, hogy drága. Ő mondta, hogy olcsó a busz. Én mondtam neki, hogy nincs rá pénzem ami persze nem volt igaz csak sok időm volt és minek fizessek ha ingyen is el tudok jutni a célomig. A csávó adott nekem 10 RM-et a buszra és meggyőzött, hogy menjek busszal. el is indultam arra, de átgondoltam, hogy minek menjek busszal ha azt se tudom, hogy hova megyek. Tehát stoppoltam tovább és gyorsan fel is vettek. Kérdezgettek mindenfélét de főleg a lóvémról. Mondtam nekik, hogy nincs mert apához megyek és nincs nálam semmi. Nem akartam, hogy kiraboljanak vagy elverjenek ha megtudják, hogy mi van nálam. Aztán mondták, hogy pénz nélkül nem visznek el. Mondtam nekik, hogy akkor rakjanak ki. Ők néztek mert az autópálya közepén voltunk. Én elmondtam nekik még egyszer és lehúzódott a csávó és kirakott. Aztán csak maradtak és kérdezték, hogy dollár sincs nálam. Én mondtam, hogy semmi sincs úgyhogy kopjanak le. Ahogy elmentek már fel is vettek de tanulva a hibámból az volt az első kérdésem, hogy ingyen visz-e el. Ingyen vitt és vitt egészen valami nagyobb városik úgy 50 km-re Melakától. Onnan mentem busszal Melakába. 7 RM volt az út tehát pont kijött abból amit a csávó adott. Aztán onnan még eljöttem helyi járattal ami 1 RM volt és járkáltam a városban. Próbáltam valahol keresni egy olcsó szállást. Nem nagyon találtam mert mindenhol teltház volt. Aztán járkáltam a városban és egy fiatal Ausztrál srác megkérdezte, hogy merre megyek és tud-e segíteni. Mondtam neki, hogy valami olcsó szállást keresek és ő is pont oda ment tehát elkísért. 15 RM volt a szállás és van biliárd, szúnyogháló az ágy fölött, törölköző meg egy nagyon jó társaság. 14-en vagyunk egy szobában de nagyon bírom a többieket. Angol a közös nyelvünk de szinte mindenki máshonnan érkezett. Összespanoltam egy angol csávóval és megmutatta a várost. Persze előtte úgy eltévedtem, hogy 2 óráig tartott mire visszataláltam a szálláshoz. Azt vettem észre, hogy itt a cigin kívül minden nagyon olcsó. A cigi Magyarországon olcsóbb, de igazából itt se olyan húzósan drága. 1 euró=4 RM, tehát így kell számolni az árakat.

dec.10.

Nagyon rossz volt az este! Volt szúnyogháló csak szét volt lyukasztgatva! Beözönlöttek a szúnyogok és szétcsípkedtek. Nem akarok panaszkodni de mindenhol viszketek! Váltottam lóvét és nem fogadják el azt az USD-t amin kis figura van bekarikázva. Azt mondják, hogy jó az a pénz is csak nem veszik be mert valami szabály van rá. Tehát nem tudok használni egy csomó pénzt. Ma még itt alszom de holnap húzok Indonéziába. Már meg is néztem a hajójegyet. 119 RM-ért át is visznek.

Akkor csapjunk mindjárt a közepébe! Reggel kb 06:58 perckor írtam egy SMS-t egy barátomnak aki rábeszélt a stoppolásra. Így hangzik:  „Soha többen nem stoppolok! Nem tudtam hol aludni, ki akartak rabolni háromszor is, szarrá fagytam, leszakad a lábam, nincs benzinkút sehol és még az eső is esik xD” erre ennyi volt a válasza: „Ha nem süt ki a nap és nem jössz rá, h nem csak benzinkúton tudsz stoppolni, szállj fel egy buszra. Ha az első kellemetlenségnél feladod, egy hónap múlva itthon vagy” Nagyon megnyugtató volt ez a válasz főleg annak tükrében, h amit írtam neki az nagyjából igaz.

Na akkor részletezem is: Bementem egy reptérre mert azt mondták az „okosok”, hogy ott tök jó aludni mert meleg van és kamerával figyelnek rád. Na ez eddig nagyon rendben is volt ameddig elő nem vettem a lap-top-om. Egy néger úgy nézett rám mintha a szemével akarna megölni ezért nem nagyon gondolkodtam a dolgon, gyorsan elpakoltam ameddig még tudtam. A negró barátom elkezdett beszélgetni egy fajtársabeli hímmel és valami nagyon csúnya dolgot forraltak ki. Nem akartam megtudni, hogy mi lesz a vége ezért próbáltam gyorsan felszívódni de bármerre mentem mindig azt vettem észre, hogy egy fekete arc bámul rám. Aztán egy kis idő múlva valahogy elkeveredtek és már nem láttam őket ezért kerestem egy meghitt zugot (ahol legalább 2 kamera figyel és sok ember vesz körül) és leültem egy padra és aludtam a táskámra dőlve. Úgy 23 körül sikerült elaludnom és 00:30 körül ébresztett fel egy biztonságis csaj, h 1-kor zár a terminál tehát tipli. Nem tetszett a dolog de jobbnak véltem elmenni mint pár napot ülni valami koholt vád alapján. Kimentem a terminálból minden cuccommal és bezárták mögöttem az ajtót. Megkérdeztem mikor lehet visszamenni mert itt hideg van de nagyon, és erre csak annyit mondtak, hogy majd 4-kor nyit. Na jó akkor nézelődtem 1 kicsit és egy km után azt vettem észre, h a 2 fekete árnytól árnyig osonva követ. Mondjuk a sötétben így is beleolvadtak a környezetbe de elég barátságtalannak tűntek, bármerről is próbáltam vizsgálgatni őket, ezért úgy döntöttem, hogy nem érdekel semmi csak maradjak életben. A helyzetem elképzelési módja: Sötét utca, egy lélek sincs sehol, én elől nyomulok a két táskámmal az a kettő meg 30 méterről követ ja és persze a köd is nagy.  Na én sem vagyok hülye ezért csináltam 1 kisebb kört amivel leráztam őket és visszamentem a biztonságot jelentő kamerák elé a reptér bejáratához. Szerencsére nem láttam azt a 2 állatot, de nélkülük is volt társaság. Valami orosz ürge csapódott hozzám és nagyon beszélni akart velem. Persze én szinte semmit sem értettem amit mondott és ez kölcsönös volt mert ő sem értett engem de elég jól activity-ztem meg ő is tehát jól elmulattuk az időt. Persze ez idő alatt (mivel kinn kb 0 és 3 fok körül volt) úgy megfagyott a lábam, hogy már nem éreztem. Nem bántam mert így legalább nem fázott. Éveknek tűn az a 3 óra mire kinyitották az ajtót de örültem, h van legalább 1 hely ahol fel tudok melegedni egy kicsit. Benn megnéztem az útvonalat Bécstől Párizsig és kiírtam a városokat amit nagyjából érint az autópálya. Az oroszkám azt mondja, hogy hagyjam az írkálást, majd ő elvisz. Megmutatta, hogy hova kell fuvaroznia és mikor de az elkövetkezendő egy hétben én csak Olaszországot, Bulgáriát, Csehországot meg ilyeneket láttam ezért csak megkérdeztem tőle, hogy mégis hogy akarja ezt megcsinálni mire az egyszerű válasza csak annyi volt, hogy ne törődj vele majd megoldom. Na láttam, hogy ez se sikítana ha az agyát csapolnák ezért hagytam is a fenébe. Találkoztam egy magyar csajjal is aki azt mondta, hogy a szexiparban dolgozik. Csúnya volt mint a bűn ezért nem nagyon értettem. De elmagyarázta, hogy jutok el a leggyorsabban Párizsba. Persze olyan utakat mondott ami a legrosszabb számomra de végighallgattam és bólogattam bután minden egyes baromságára. Ezek után már nem érdekelt, hogy mit mondanak már így is túlterhelték a rendszert és legalább egy hét kell mire helyreáll ezért nem is kötözködtem az „okosabbal”. Amikor beszéltünk odajött hozzánk egy ismeretlen srác aki nagyon rendesnek tűnt és beszélgettem vele egy kicsit. Mondtam merre megyek, mi a munkám meg egy csomó személyes dolgot de a nevemet még véletlenül sem. Aztán alá akart velem íratni valami papírt én meg azt mondtam, h felejtős a dolog mert én alá nem írok neki semmit. Mondta, hogy akkor várjam meg mindjárt jön. Na persze én meg hülye vagyok! Ahogy kikerültem a látószögéből máris célba vettem az első metrót ami ment. Átnéztem és kiírogattam az utat tehát tudtam mindent de kicsit féltem az este miatt ezért óvatosan kimentem arra a helyre ahol a stoppolást terveztem. Na persze nem volt egyszerű a metrózás sem mert összefutottam a 2 négerrel csakhogy hoztak 2 barátjukat is. Na ennek fele se tréfa gondoltam ezért olyan gyorsan eltűntem ahogy csak tudtam. Lehet, hogy este csak ők is arra mentek mint amerre én vagy csak most nagy a tömeg, de nem csináltak semmit ezért feleslegesen pánikoltam. Persze el is feledkeztem eddigre már az aláírkálós pasiról, csak akkor jutott eszembe amikor kimentem az előre eltervezett helyre és állt ott egy furgon  ami várt valakire. Teljesen el is felejtettem, hogy elmondtam neki, hogy hol fogok stoppolni ezért gyorsan vissza is fordultam és átmentem a vonatállomásra, hogy ne legyek olyan feltűnő. A csávókámnak kék kapucnija volt és láttam is egy olyan csávót (aki mellesleg engem figyelt bármerre is mentem), de elmentem valami kis boltféleségbe ami természetesen zárva volt. Így elindultam egy felfedezetlen úton és egy kerülővel visszamentem a vonatállomásra. Megvártam, hogy kivilágosodjon és kimentem stoppolni egy buszmegállóba  ahol elterveztem. A furgon eltűnt tehát teljesen megnyugodtam. Lehet, hogy csak üldözési mániám van meg hallucinálok is de azért kicsit megtelt a gatya. Vártam egy csomót és felvett egy csávó aki ingatlanügynök. Nagyon rendes volt meg minden ami kell, vicces, beszédes meg ilyenek. Sokat beszéltem vele és kirakott Roggendort-ba. Ez volt a hátulütője a dolognak mert senki sem járt arra csak kamionosok álltak és azok is pihentek tehát 5-6 órát várnom kellett volna mindre, ha velük akartam volna menni. Azért szerencsém volt mert volt egy kamionos aki onnantól egészen elhozott 30 km-re Nümbergtől. Ahogy kiértem Ausztriából már nem is nagyon kellett stoppolnom mert az emberek maguktól jöttek oda hozzám, hogy merre megyek mert ha arra amerre ők akkor elvisznek. (természetesen senki se vitt el mert 1 úti cél sem egyezett azzal amit én írtam össze)  Tehát ez volt. A lábam azért fájt mert ahogy megérkeztem Bécsbe kb 3 órán keresztül barangoltam a városban. Megnéztem mindent amit érdemes volt, bementem minden templomba melegedni amikor elkezdtem fázni, tehát teljesen hívő életet élek.

Bonyodalmak.

Reggel elhozott egy kamionos egészen Mannheim-ig. Ott kitett én meg stoppoltam tovább de ahogy az eddigi szerencsém kitartott most se kellett sokat várnom. Jött egy csajszi aki egyedül volt és azt mondta, hogy elvisz. Sajnos csak később, hogy a seggem hozzá képest egyetemi professzor. Szőke csaj volt és ahogy beszélgettünk rájöttem, hogy a szőkenős viccek tényleg igazak. 3 órán keresztül vitt egészen Bonn-ig. Közben beszéltünk mindenféléről. Szereti a Ramstain-t és énekelte is mellettem. Mondjuk az nem éneklés volt hanem inkább sikítozás, de jót derültem rajta. Bármennyire is volt hülye a csaj, életem legjobb útját adta, tehát bőven kárpótolt a sok problémáért amit okozott. Csak, hogy a sötétség okára is fény derüljön vázolom a beszélgetésünket:  
- Hol vagyunk most?
- Nem tudom, de valahol az úton.
- Milyen városokon megyünk keresztül?
- Nem tudom, de az biztos, hogy németeken.
- Merre van innen Párizs és kb. hány km-re?
- Nem tudom.
- Hol van Franciaország?
- Nem tudom.
- Német vagy?
- Igen de attól még nem kell tudnom, hogy hol van Franciaország.
- De ha itt élsz akkor alapból tudnod kellene.
- Felesleges információ. Nekem csak azt kell tudnom, hogy hol van Studtgart meg Bonn. A többi nem érdekes.
És még hozzáfűzött egy olyan mondatot, hogy a barátja tudja hol van Párizs. Ő nagyon intelligens. Mondtam rögtön neki, hogy ez nem intelligencia hanem olyan dolog amit az emberek alapból tudnak.
Tehát fogalmam sem volt, hogy merre visz de nagyon jól elbeszélgettünk és rengeteget nevettünk. Aztán amikor odaértünk kirakott valami benzinkúton és gyorsan lelépett. Biztos ő már tudta amit én csak sejtettem és lelépett nehogy agyonüssem ha rájövök, hogy úgy elhozott, hogy 2 nap alatt megyek majd vissza. Na nem baj. Ez a csaj megért ennyit és ha újra lehetne választani megint elmennék vele. Próbálkoztam kicsit stoppolni de elkezdett szakadni az eső ezért behúzódtam a benzinkútra és figyeltem a népet. Jött egy csávó és megkérdezte hova megyek. Mondom neki, hogy Köln-be jó lenne eljutnom. Megkérdezte milyen nemzetiségű vagyok én meg rávágtam, hogy magyar. Erre a csávó azt mondja nekem: Én is magyar vagyok bazdmeg. Innentől tuti volt az út. Köln-ig azt kellett hallgatnom, hogy milyen hülye vagyok meg mekkora kurva az a csaj aki idehozott meg ilyenek. Csak persze tele trágár szöveggel meg miegymással. Jót mulattam a csávón és mondott néhány hasznos dolgot is tehát örültem, hogy felvett. Köln-ben elmentem a vonatállomásra és ott aludtam. Jó helyen volt, meleg volt és tele volt biztonsági őrrel meg kamerával. Láttam, hogy mások hogy nyomják ott és én is próbáltam alkalmazkodni, hogy hátha azt hiszik, hogy helyi vagyok és nem turista. A többiek akiket láttam aludni azok csak simán lefeküdtek a földre és már szunyáltak is. Én is így tettem. Leraktam a nagytáskám a fejem alá, a kicsit a mellemhez szorítottam és aludtam. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne otthon feküdni, hát már el is kezdtem fázni és a beton is nyomott. Aztán arra gondoltam, hogy tegnap egy kávézóban aludtam ülve azelőtt meg nem is tudtam aludni és mellette még össze is fagytam, egyből kényelmesebb volt minden. 6 körül keltem és mentem stoppolni. Nem tudtam hol van benzinkút ezért villamossal kimentem a város széléig onnan meg gyalogoltam. Mentem vagy 15 km-t mire odaértem. Stoppolgatok és gyorsan jött is egy srác aki elment Brüsszelig. Szép város. Hasonlít egy kicsit Pestre. Elég kaotikus a közlekedése ezért számomra pont kiszámítható. kirakott a srác egy benzinkútnál én meg már el is kezdtem stoppolni, hogy továbbjussak. Sokat vártam de felvett 2 srác akik valahova franciaföldre jöttek. Elhoztak ide de fogalmam sem volt, hogy hol vagyok és sehova sem tudtam bemenni melegedni mert mindent bezártak ezért elindultam gyalog, hogy keressek egy benzinkutat ahol legalább valami meleg teát vagy ilyesmit kapok. Mentem legalább 1 órát és semmi. A cipőm átázott, a zoknim tocsogott a víztől tehát remekül éreztem magam. Már arra is gondoltam, hogy nem érdekel mi lesz bemegyek egy híd alá és lesz ami lesz. Ha reggelig nem fagyok meg akkor minden rendben. Be is mentem egy híd alá ahol száraz volt. Leültem és pihentem. Aztán rájöttem, hogy nem lesz ez így jó. Egyedül vagyok és ha még alszom is akkor bárki jöhet és átvághatja a torkom, csak hogy elvigye a cuccaimat. Fel is keltem és indultam tovább. Szerencsémre jöttek a zsaruk és mondták, hogy tilos az úton sétálni. Én mondtam nekik, hogy tudom ezért csupa víz a zoknim mert a szalagkorláton kívül a fűben mentem. Kérdezték meddig megyek én meg mondtam nekik, hogy az első benzinkútig. Beszállítottak és már vittek is a benzinkútra ahol kiraktak és mondták, hogy itt stoppoljak tovább és nem akarják, hogy még egyszer  ott sétáljak. Jó kis benzinkút volt az ahol leraktak. 2 euro-ért letusoltam, fel is melegedtem tőle és nagyon boldog voltam. Elkezdtem beszélgetni egy csávóval de kicsit komisz kinézete volt ezért nem hittem neki amikor azt mondta, hogy Párizs a másik irányban van és most rossz helyen állok. Jöttek új rendőrök és megkérdeztem tőlük, hogy mi a szitu és igazat adtak a csávónak, hogy ezt csúnyán benéztem. A csávó beszélt a rendőrökkel egy kicsit és arra jutottak, hogy elvisz a legközelebbi jó benzinkúthoz.(én meg arra jutottam, hogy a rendőrviccekben is van valami igazság) Beszálltam és közben beszélgettünk. Kiderült, hogy azért tűnt furcsának mert török fickó. Nagyon rendes volt tőle, hogy elhozott mert neki a másik irányba kellett mennie. Valami Hard rap-et nyomatott a kocsiban de tetszett. Adtam neki egy egyforintost. Mondtam neki, hogy ez nem jó pénz ez csak szuvenír. Tetszett neki és ő is adott nekem egy török érmét. Elbúcsúztunk és most itt vagyok valahol a világ végén vagy 500 km-re Párizstól.

Rémálom és napsütés.

Reggel a nap előtt keltem, azaz le se feküdtem mert nem tudtam elaludni pedig a szemem leragadt csak éppen nem aludtam el sehogy sem. Valahogy sikerült 10 percet aludnom és ennyi elég is volt. Kimentem stoppolni de közben körülnéztem a kamionok körül. Láttam köztük 3 magyar rendszámút és az egyikben a sofőr már ébren volt. Odamentem hozzá és beszélgettem vele egy kicsit. Mondta, hogy ő nem megy csak 30 km-t és az az irány se jó nekem. Közben felébredt a másik sofőr és odajött hozzánk. Mondta, hogy ő 11-kor indul és elvisz 30 km-t mert ő csak annyit megy. Mondta, hogy ha meg akarom várni akkor rendben de ha stoppolok addig akkor nagyobb esélyem van, hogy előbb el tudok indulni. Így is tettem. Stoppoltam és kb. 15 perc múlva jött egy indiai csávó aki elvitt Lille-ig. Közben tanította nekem a nyelvet de nem nagyon tudtam kiejteni azokat a furcsa  franciás szavakat. Rengeteget leírtam és sokat meg is jegyeztem belőle. Amikor kitett akkor megmutatta, hogy hol stoppoljak és már ment is. Kedves volt, tanított és még el is hozott. Tisztára jól indult a napom. Aztán valahogy mégsem bizonyult olyan jónak az a hely ezért úgy gondoltam, hogy most is megkeresem a benzinkutat az autópályán mint a múltkor, csak azt nem gondoltam, hogy fél napot fogok járni miatta. Találtam valami helyet amit úgy gondoltam, hogy az autópályára vezet de nem oda ment mint később kiderült. Egy csajszi vett fel és elvitt egy körforgalomig. Azt mondta, hogy nem jó ezért visszamentük egy másik körfogalomhoz és ott kitett mert azt mondta, hogy ez jó. Nekem is jónek tűnt mert A1-es autópálya volt ráírva a táblára csak éppen nem Párizs hanem Lille felé ment. Na gondoltam ilyen hülyét se hordott a hátán a föld mint ez a csaj. Még azt mondja, hogy jó amikor nem is. Nem is törődtem vele hanem  mentem kb. 30 km-t mire találtam egy olyan helyet ahol jól tudok stoppolni és jó irányba is megy. Nem volt egyszerű összehozni a kettőt mert olyan utat kellett keresnem ami felmegy az autópályára és ilyenek nem igazán voltak, de megtaláltam egyet. Úgy 1 óra 30 perc után felvett egy arab csóka és elvitt valami nevesincs faluba és ott kirakott egy olyan helyre ami nagyon forgalmas volt és az autópályára ment fel az út amin stoppoltam. Úgy nézett ki, hogy egy háromszögben voltam ami teljesen füves volt és minden irányból út vett körül tehát még ha akartam volna se tudtam volna gyalog továbbmenni. Ügyes csávó volt. Biztosra ment, hogy stoppal menjek. Odamentem az úthoz és kihajítottam a bal kezem felfele néző hüvelykujjal. Az első kocsi megállt és már szálltam is be mert mögötte 3 másodperc alatt feltorlódott a sor. Nem gondoltam semmire se pedig már sejtenem kellett volna, hogy nem lesz jó vége. szép volt a csaj, aranyos is meg vicces is csak éppen nem volt semmilyen közös nyelv amit beszéltünk volna. Valahogy elmondtam neki, hogy benzinkútnál tegyen ki, mert stoppal akarom folytatni. Hablatyolt nekem össze-vissza franciául. Volt, hogy kiabált és volt, hogy nevetett de semmit sem értettem belőle. Mondjuk elég jól mutogatott tehát megértettem nagyjából mikor miről beszél. Elmondta, hogy ha kirak akkor majd sétálnom kell egy kicsit de jó lesz majd. Ki is rakott, de hol! Egy körforgalom közepén rakott ki ezért ahogy kiugrottam már szaladtam is. Hátra se néztem, de sajnos megmaradt az emléke (remélem többet nem találkozom vele) Amikor megállt a körforgalomba olyan kiabálás lett meg dudálás azt hittem rögtön megvernek. Szépen elkezdtem sétálni amerre az elején mondta de nem volt benzinkút hanem valami határátkelő szerűség. Itt jobban lehetett stoppolni mint bárhol eddig. Pont előttem kellett megállnia az autóknak és így sokkal könnyebb volt minden. Mégis rám esteledett és nagyon hideg volt. Senki sem vett fel ezért vagy 2 és fél órát ott álltam. Fel akartak venni csak mind a másik irányba mentek. Ki is találtam egy jó játékot magamnak amivel elütöttem az időt. Számoltam, hogy hány kocsi jön és mennyi áll meg. Olyan 70 kocsira jött ki az átlag. Amikor felvettek akkor már a csontomig átfagytam és már csak a csodában bíztam. Meg is jött a csoda egy meleg kocsi formájában. Megállt én meg kérdeztem, hogy meddig megy. Ő mondott valamit de nem érdekelt. Azt mondtam neki, hogy benzinkúton rakjon ki mert kinn nagyon hideg van és nem akarok megfagyni. Az, hogy meddig visz, az nem érdekel. Mondta, hogy Párizs felé megy és majd kirak a benzinkútnál, hogy ne legyen semmi bajom. Közben beszélgettünk, de törte kicsit az angolt és sok mindent nem értett meg. Kérdeztem, hogy van-e barátnője vagy gyerekei, de ő azt mondta, hogy barátja (boyfriend) van. Ezt a témát nem is erőlettem tovább úgyhogy próbáltam beszélni kérdezni meg mindent amit kell. Ha már megmentett a haláltól akkor szórakoztatom egy kicsit. Mindenféle sületlenséget összehordtam de jó lett a hangulata tehát minden rendben volt. A neve Emanuel volt. Kirakott a compiegne-i benzinkúton. Azaz előtte 300 méterre mert ő lekanyarodott és ha bevisz akkor fél órával többet kell mennie az autópályán mert csak soká tud kijönni újra róla. Nem bitatkoztam, örültem, hogy eddig elhozott. Aminek viszont nem örültem az az, hogy szakadt az eső ezért nemcsak újra csontig fagytam hanem még bőrig is áztam. Bejöttem a kútra és mondtam, hogy tusolni akarok, de rögtön. Kérdeztem az árát de a csaj csak habogott meg hablatyolt össze-vissza tehát nem értettem semmit csak annyit, hogy várnom kell egy kicsit. Vártam 2 percet és megkaptam a kulcsot. Aztán még 2 perc volt mire el tudta magyarázni, hogy itt ingyenes a tusolás. Örültem is neki mert így legalább nem kell költenem és több marad piára. Tusoltam, jól felmelegedtem, de itt egy darab szék sincsen úgyhogy nem tudom, hogy vészelem át az éjszakát, de már csak 80 km-re vagyok Párizstól tehát holnap ott vagyok.

Érkezés.

Úgy aludtam, hogy lefektettem a hátizsákomat és ráültem. A könyökömet megtámasztottam a térdemen a fejemmel. 10 percenként lecsúszott a könyököm mert ahogy elaludtam ellazultak az izmaim és lecsúszott a könyököm. Ahogy telt az idő egyre hűvösebb lett és a végén már fáztam benn ezért a kabátot is felvettem. Abban sem lett sokkal jobb mert abban is hideg volt már. Valamikor 5 körül az egyik ott dolgozó kihúzta a masszázsszéket és szólt, hogy ott aludhatok. Bele is ültem de előtte azért vettem egy meleg teát, hogy az melengessen át egy kicsit. Nem tudom hogy történt de olyan kényelmes volt az a szék, hogy 2 kortyolás közt valahogy elaludtam. Aludtam úgy vagy másfél órát amikorra teljesen ellazultak az izmaim és kiesett a kezemből a tea. Összevizezte a gyatyámat és a fotelre is ment belőle. Egyből húztam be a vécére és megszárítottam magam aztán elmentem. Kiálltam stoppolni és az első két kocsi fel is akart venni egyből. Kár hogy nem arra mentek amerre én. Ahogy telt az idő egyre jobban kezdtem fázni és még az eső is eleredt. A benzinkútra már nem mentem vissza mert nagyon szégyelltem magam a történtek miatt. Segítenek, hogy tudjak egy jót aludni és én azzal hálálom meg, hogy öszefröcskölök mindent teával. tehát nem mentem be hanem kerestem egy esővédett helyet ahol nem látnak a kútról és megreggeliztem. Nem is vettem észre, hogy pár napja már alig ettem és csak gyűlik a táskámban a kaja. De legalább tudtam, hogy mitől volt olyan nehéz és el is kezdtem elpusztítani a túlsúlyt. Ahogy kicsit elállt az eső odaálltam az út szélére stoppolni. Gyorsan fel is vett egy csávó aki langyosnak tűnt egy kicsit. Nem úgy mint a tegnapi hanem úgy mint a filmekben. Megjátszotta kicsit magát, vékony hangon beszélt, de nagyon rendes volt meg aranyos, ápolt és okos. Mondjuk a munkája is tipikus homi szakma. Divattervező volt. Ameddig oda nem értünk addig végig tanított olyan szavakat amire szükségem lehet és leírta Párizs nevezetességeit. Természetesen ez a csávó sem volt francia. Ő Belgiumból jött. Párizsban kirakott és már mentem is az előre eltervezett úton. Bebarangoltam az összes nevezetességet és csináltam fényképet mindenhol ahol jónak láttam. A Notre Dame-nál láttam, hogy egy csaj bajlódik a fényképezőjével, hogy időzítőre állítsa és beállítsa a fényképezés szögét. Odamentem hozzá és mondtam neki, hogy csinálok róluk képet (a barátjával volt) ha ő is csinál rólam képet. Már csináltuk is és gyorsan továbbálltam. Volt valami híd ahova a szerelmesek lakatokat tettek. Már alig volt üres hely a híd oldalrácsán. Ahogy mentem volna fel a hídra valami félbolond elém ugrott és mutogatott vadul. Amikor megértettem, hogy pénzt akar süket és vak gyerekeknek akkor mentem volna tovább de bármerre indultam mindig elém ugrált. Meguntam ezért elkaptam a vállát, magam mellé húztam, csúnyán néztem rá és bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy ha nem hagy békén akkor belevágom a vízbe. Sikeres volt az akció úgyhogy tudtam továbbmenni. Még jöttek ilyen csajok de amikor megláttam a lapot a kezükben csak a híres „hess a picsába” mozdulatomat alkalmaztam. Volt egy kissrác is aki angolul megkérdezte, hogy ráérek-e egy kicsit. én mondtam, hogy persze és erre előhúzta a lapot. Nekem csak ennyi kellett! Még mielőtt mondhatott volna valamit megfordultam és mondtam neki, hogy nem érdekel bármit is mond.  Még fényképeztem pár helyen de az Eifel torony volt a legjobb. Mondjuk Hatalmasat csalódtam amikor megláttam mert semmi érdekes nincs benne csak egy nagy torony. Azért csináltam ott is képet. Megkértem egy csajt, hogy fényképezzen le. Gondoltam, hogy majd mutatok a toronyra ő meg lekap. Így is lett csak úgy forgolódott, hogy balról lett a torony én meg jobbra mutatok, tehát teljesen igazodott a kép az eddigi történésekhez. Egyébként gyönyörű volt Párizs. Visszajövök majd de akkor úgy, hogy jó szállást keresek és leteszem a cuccokat mert nem jó cipelni. Gyorsan bevásároltam 2 napra és már jöttem is a reptérre. A tömegközlekedés nagyon nem tetszett. Elvileg kétszer kellett volna átszállnom, ehelyett csak egyszer szálltam át.  Jól megoldották a dolgokat mert forgóajtós rendszer van és aki nem rak be jegyet vagy nem húzza le a bérletét azt nem engedi be az ajtó. 11 euróért jöttem ki, amit nagyon sokallottam érte. De legalább már tudom, hogy lehet okoskodni tehát legközelebb meg tudom majd oldani. A reptéri buszon nincsenek ellenőrök és arra fel lehet szállni. Tehát majd csak a metrót füzetem.