My travels

 Amikor megérkeztem Bali-ra rengeteg szemetet láttam. Többet mint a többi szigeten bárhol is. Nem is tudom, hogy miért regélt mindenki Bali-ról. Nagyon nem tetszett! Aztán a buszon bevágtam a szunyát és amikor felkeltem akkor egy teljesen más helyen ébredtem. Minden tiszta volt sehol sem láttam szemetet. Minden hídon volt 4 szobor az itteni Istenekről. Mindegyik szobor más Istent ábrázolt. Amikor leszálltam akkor úgy dél körül lehetett. Nézelődtem egy kicsit aztán elmentem egy étterembe mert még nem kajáltam semmit mert a buszon nem volt semmi félretett kajám meg aludtam is. Érdekes, hogy amikor Európában barangoltam mindig tele volt a táskám kajával de mindig éhes voltam. Csak meneteltem és nem ettem szinte semmit. Itt sosincs félretett kajám de sosem vagyok éhes mert mindig találok olyan helyet ahol tudok enni. A kaja után elmentem egy netkávézóba és megírtam az előző részt. Aztán néztem az email-jeimet és láttam, hogy jött egy levél az ausztrál nagykövetségtől. El is olvastam gyorsan! Megírták benne nagyon szépen, hogy nem kaptam meg a vízumot. Nem estem pánikba mert várható volt, meg már az indulás előtt felkészültem rá. De ha már így állunk akkor ideje lenne megvenni a jegyem is haza mert ha később veszem akkor sokkal drágább. Meg is vettem és feb. 9-én megyek Párizsba. Ott már úgyis ismerem a járást, tehát nem lesz nehéz hazajönnöm. Főleg úgy, hogy visszafelé könnyebb mert a magyar kamionosok mind hazajönnek. Tehát csak találnom kell majd ott egy magyart és már sínen is vagyok. Aztán elindultam valamerre de fogalmam sem volt, hogy hova megyek. Találnom kellett valami munkát mert fogytán volt a lóvém de nagyon. Stoppoltam és 10 perc után felvett egy motoros. Mondta, hogy először hozzájuk megyünk, mert tusolni akar aztán segít találni nekem egy munkát. Letusolt és valamikor az éjszakában elindultunk. Jártunk vagy 2 órát de semmit sem találtunk. Aztán kapott egy fülest, hogy vigyen a rendőrségre és majd ott megmondják, hogy hol találok munkát. El is vitt aztán beszélgettünk a zsarukkal egy kicsit és elment. Azt mondták a rendőrök, hogy ma ott alszom és majd holnap reggel segítenek valamit. Ott is aludtam. Reggel semmi sem volt. Mindenki járkált össze-vissza és olyan nagyokat köszöntek nekem mintha valami nagyfőnök lennék ott. Dél körül az egyik mondta, hogy elvisz kajálni. Mondtam neki, hogy nem vagyok éhes. Azt mondta, hogy nem ettem reggelit sem, muszáj ennem valamit. Mondtam, hogy nem akarok még enni. Ez igaz is volt mert már reggel háromszor voltam vécén mert kemény hasmenésem volt. Nem akartam kajálni mert tudtam, hogy ha kajálok akkor még rosszabb lesz, de azért éhes voltam egy kicsit. Azt mondta, hogy ő fizet mindent csak menjek vele. Akkor elmeséltem neki, hogy milyen csinos kis székletem van és ha kajálok akkor az csak rosszabb lesz. Nevetett egy jót rajtam aztán azt mondta, hogy ne aggódjak, csak egyek. vagy tíz percig noszogatott mire rávett, hogy kajáljak vele. Rendes volt és elég jól elbeszélgettünk. Útálom a halat de nem tudtam mit eszek, csak már amikor megkóstoltam. Tintahal volt és be kell vallanom, hogy nagyon is ízlett. Nem volt hal íze! Olyan íze volt mint az agynak vagy a kakasherének. Aztán visszamentünk az őrsre. Elég nagy eső jött tehát befellegzett a tervemnek, hogy elinduljak. Amikor elállt akkor megkérdeztem, hogy merre menjek ha pecacuccot akarok venni. Mutatta a térképen, hogy merre van és aztán merre van a reptér. Úgy döntöttem, hogy halászni fogok. Nem tudtam, hogy hol de még felszerelésem sincs tehát amiatt ráérek majd később aggódni. Aztán megtaláltam a helyet ahol tudtam venni cuccot. Az eladó elég jól beszélt angolul ezért beszélgettünk egy csomót. Elmondtam neki mindent, hogy azért akarok halászni mert kevés a lóvém és ki kéne húznom még két hétig. Meg persze azért is mert ha elfogy a kajám akkor fogok halat és azt meg tudom enni. A csávó teljesen kikelt magából! Visszadobta a lóvét amit a cuccokért fizettem és adott egy névjegykártyát meg ráírta az összes elérhetőségét. Azt mondta, hogy nekem jobban kell a lóvé mint neki, meg azt is ha nem találok semmi munkát és bármi kell menjek vissza, ő ad szállást, kaját meg mindent ingyen. Ritkán lehet ilyen rendes emberekkel találkozni, de én már nem lepődtem meg mert Indonéziában szinte mindenki ilyen. Nagyon megköszöntem neki mindent aztán mentem megkeresni a repteret. Tudni akartam hova kell majd mennem ha indul a gépem. Lejártam a lábam mire megtaláltam. Beszélgettem az egyik pultossal és azt mondta, hogy ha Bali-ról vettem a jegyet akkor biztos, hogy innen fogok menni mert nincs másik reptér ezen a szigeten. Akkor legalább már tudom, hogy honnan fogok indulni. Aztán elmentem keresni egy halászfalut. Kérdezősködtem mindenkitől de nagyon nem tudtam, hogy merre is menjek igazából. Aztán meguntam a gyaloglást és kicsit visszamentem az első sarokig és lekanyarodtam. Mentem pár km-t aztán rátaláltam egy egész szép tengerpartra. Láttam, hogy esélyem nincs a halászatra viszont már nagyon fáradt voltam mert vagy 30 km-t gyalogoltam eddig ezért leraktam a táskáimat és elkezdtem kagylókat gyűjteni. Tudtam, hogy ez semmiben nem segít munkát találni, viszont jók lesznek ha majd hazamegyek. Mindenfélét összeszedtem. Korallt, kagylót, tengeri csigát meg szivacsot. Amikor már rendesen kipihentem magam akkor elindultam a parton. Levettem a szandálomat és mezítláb sétáltam. nagyon tetszett mert a hullámok vége éppen csak ellepte a lábfejem és a vizes homok nem süppedt alattam. Aztán már kezdett esteledni ezért kerestem egy muszlim templomot. Tudtam, hogy akik oda járnak azok biztos fognak segíteni. Az itteni emberek akik vallásosak azok mindben meg lehet bízni. Azaz minden ember vallásos, de azok akik járnak templomba, azok tényleg úgy is élnek ahogy az elő van írva. Tudtam, hogy ők ha tudják akkor biztos, hogy megmondják nekem hol tudok munkát találni vagy merre van valami kis halászfalu. Elég gyorsan megtaláltam amit kerestem. Bementem és az első ember aki meglátott már mondta is, hogy üljek le. Na igen erről beszélek. Itt aki hisz Istenben az az előírt úton jár. Nem úgy mint nálunk! Hozom is a példát! Volt a koliban egy tanárom aki nagyon vallásosnak mondta magát. Aztán amikor kirúgták a régi igazgatót, őt rakták a helyére. Egy hónappal a hatalomátvétele után kirúgott a koleszból pedig nem csináltam semmi égbekiáltó baromságot, csak a szokásos csíntevéseket. Természetesen ez 2 héttel érettségi előtt volt. Aztán azt mondta, hogy ne aggódjak, az érettségi alatt benn aludhatok. Visszamentem és akkor meg azt mondta, hogy nem aludhatok benn. Aztán még olyat mondott, hogy úgy beszéltük meg, hogy felhívom mielőtt megyek és akkor majd megmondja a tutit. Minek hívnám fel? Ha nem aludhatok benn akkor is kell érettségiznem! Na mindegy nem is érdekelt felhívtam egy haveromat és náluk aludtam. De ez a tipikus példa az otthoni helyzetre. Vizet prédikálnak és bort isznak. Na de nem is szentelek ennek több betűt mert az itteni dolgokról írok nem az otthoniakról. Mindenki tudja mi zajlik otthon tehát azt nem kell bemutatnom! Így történt, hogy elkezdtem beszélgetni az ottaniakkal. A szokásos szerencsémet játszottam. Nem csináltam semmit csak vártam, hogy elkezdjenek beszélni velem. Eddig mindig így történtek velem a jó dolgok ezért most is ezt csináltam. Elmondtam nekik, hogy mi a helyzet és elég sokáig beszélgettem velük. Aztán az egyik munkát ajánlott, de mondta, hogy szállást azt sajnos nem tud adni. Mondtam, hogy nem baj azt majd megoldom valahogy. Nem sokkal később egy másik szállást ajánlott. Azt mondta, hogy itt a muszlim diákok ingyen szállhatnak akik messze laknak a sulijuktól. Tehát tiszta koli. Mondta, hogy 4 fiúval leszek egy házban. Mondtam neki, hogy ez nem zavar mert otthon a koleszomban 8 fiúval voltam egy szobában. Megérkeztünk és azt mondta a csávó, hogy addig maradok ameddig akarok, de szeretné ha a repülőm indulásáig ott maradnék. Igazából nekem teljesen mindegy volt. Van szállásom meg már munkám is tehát semmi más nem érdekel. A következő nap elmentem azzal az emberrel aki munkát ajánlott. Denny-nek hívták. Igazából csak szórólapokat kellett osztogatnom az autósoknak. Van egy polírozó szalonja és azt hirdettem. Könnyű volt és csak pár órát kellett csinálnom mert megunta és azt mondta, hogy gyerünk haza. Délután elmentem a négy sráccal a tengerpartra. Ott találkoztam egy magyar házaspárral aki a két gyerekével volt. Elég jól elbeszélgettünk de nagyon nem tetszett, hogy belassultam amikor magyarul beszéltem és többet gondolkoztam mint amikor angolul nyomtam. Hihetetlen milyen gyorsan át lehet állni egy másik nyelvre. Egy kis akcentusom is volt de az egy-két perc alatt elmúlt (vagyis remélem). Nagyon örültem nekik mert már vagy másfél hónapja nem beszéltem magyarul. Aztán elbúcsúztam tőlük és mentünk vissza a házunkba. Mielőtt elindultunk, találtam egy kókuszt. Na ez pont úgy nézett mint amit otthon ismerünk. Este feltörtem és egy pohárba kiöntöttem a levét. A többiek nem kértek belőle tehát egyedül ittam meg mindet. Az itteniek el sem tudják képzelni, hogy mennyire örülök egy ilyen talált kókusznak. Itt mindenki evett már ilyet, de nálunk egyáltalán nem terem kókusz ezért még sosem ettem ilyet. Vagyis ettem de az import gyümölcsök sosem olyan jók mint azok amik helyben teremnek. Aztán szépen kiszedtem a belét ami elég nehéz volt és azt megettük közösen. Abból ők is ettek, de csak nagyon keveset mert nem nagyon komázzák. Másnap leléptem Denny-vel valamikor dél körül. Kb. 1 órát motoroztunk mert csak üzleteket nézett, hogy bővítse a szalonját. Aztán visszavitt és kifizetett. 100 ezer rupiát adott. Mondtam neki, hogy ne adjon ennyit mert ez nagyon sok és én nem dolgoztam ennyit. Azt mondta, hogy nem baj ez az enyém. Aztán elment és egyedül maradtam. Nem nagyon csináltam semmit csak figyeltem a hangyákat és pihentem. A szobában találtam egy lepkét a függönyön és úgy döntöttem, hogy kiviszem mert benn elég meleg volt és tudtam, hogy gyorsan elpusztulna. Megfogtam óvatosan és csak a kezemben tartottam. Amikor kivittem nem akart elmenni csak ivott a kezemről. egy kis idő múlva megunta és elszállt. Visszamentem a szobába és a lepke jött utánam. Megint megfogtam és megint ivott aztán elszállt de most egyenesen a szoba felé. Még a levegőben csaptam egyet rá aztán gyorsan más irányba ment. Visszamentem a szobába és láttam egy hatalmas sáskát a falon. Azt is kivittem és a falra tettem hagy másszon. Aztán hirtelen megpillantottam egy gekkót a falon. Megnéztem közelebbről és amikor nyúltam felé a kezem felé rohant. Gyorsan el is rántottam az újam nehogy megharapja. Láttam egy söprűt és gondoltam megpiszkálom azzal. Amikor a söprű felé nyúltam hirtelen nekicsapódott valami a nyakamnak. Persze, hogy egyből frászt kaptam! Azt hittem a dög ugrott rám és vadul forgolódva söpörtem a nyakam. A forgolódás közben visszatért a lepke és az is rám támadt. Teljes volt a káosz és mivel nem nagyon tudtam mi jön felém csapkodtam minden felé. Még jó, hogy senki sem látta mert biztos, hogy hülyének nézett volna. Amikor minden elment akkor láttam, hogy a sáska eltűnt a falról és a gyík csak bambán figyel. Na akkor most, hogy elmúlt a veszély megnézem a söprűvel, hogy mi ez. Nyújtottam felé a söprű nyelét és ráharapott. na most nagyon örültem, hogy nem a kezemet nyújtottam. Aztán megsimogattam a söprű nyelével a hátát. Ez tetszett neki mert kicsit megnyugodott aztán odébb mászott. Pár óra múlva jött a fickó aki adta a szállást. Mondta, hogy elvisz egy barátjához aki nagyon érdeklődik irántam. Mondta, hogy a barátja fehér és nagyon jól beszél angolul. Amikor  megérkeztem a muszlim templomba akkor azt mondtam, hogy érdekel ez a vallás és most tanulom. Persze nem gondoltam akkor komolyan. Viszont most már tényleg érdekelt. Láttam ahogy a többi srác imádkozik meg láttam, hogy miket csinálnak és tényleg kezdett érdekelni a dolog. Amikor odaértünk akkor elkezdtem beszélgetni a fehér barátjával mert ő a szállásadómmal beszélt. Akivel beszélgettem azt Szuleiman-nak hívták, a fehér embert meg David-nek. Szuleiman nagyon sokat beszélt a vallásról és nagyon érdekelt a dolog. Leírta, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy én is muszlim legyek. Nagyon egyszerűek ezek a dolgok. Aztán hozzáfűzte, hogy ha nem akarok az maradni akkor bármikor kiléphetek, senki sem fog haragudni rám. Meg azt is mondta, hogy nem kell minden szabályt betartanom, csak azt, hogy tartsam nyitva a szívem és a szemem, hogy ne mulasszam el az adandó lehetőségeket. Aztán beszéltem David-del is és olyan jól szónokoltak, hogy eldöntöttem, hogy muszlim leszek. Gyorsan megtanították az első lépést az utamon. Csak annyit kell mondanom arabul, hogy egy igaz isten van és hogy Mohamed csak a prófétája. Ezt elég gyorsan megtanultam. Aztán mivel ezt megtanultam, ez azt jelenti, hogy már én is tag vagyok ebben a közösségben. Úgy szokás, hogy aki megtanulja ezt az kap egy arab nevet is hozzá. Az én nevem Akhmed lett. Azt mondta David, hogy ilyenkor amikor új tag lép be, akkor elhalmozzák ajándékokkal. Adott nekem egy borítékot. Megkérdeztem, hogy mi ez és nevetve azt mondta, hogy pénz. Mondtam, hogy nekem csak úgy ne adjon lóvét. Azt mondtam, hogy rendben van, hogy ad, de akkor adjon valamit amivel tudom viszonozni. Azt mondta, hogy az a feladatom, hogy megtanuljam a dolgokat. Mondtam, hogy amúgy is megtanulnám, nem kell ahhoz motiváció. Aztán mondta, hogy úgysem tudnék semmit sem csinálni ma este amivel viszonozhatnám, meg kő gazdag tehát nem is kell neki semmi. Igazából tényleg gazdag volt. Egy egész étterme volt ami nagyon is jól ment, még akkor is ha horror árakon dolgozott. Aztán amikor elmentünk akkor a szállásadóm adott nekem egy imaszőnyeget, egy imázó gatyát meg egy sima itteni inget. Az ing nagyon tetszik, a többi meg elég nehéz. Aztán hazahozott és egyedül hagyott a gondolataimmal. És hogy ki ne hagyjam, adott egy könyvet is ami a Korán utolsó könyvét fordítja le angolra. Tehát tanultam és gondolkoztam, hogy tovább. Tényleg nagyon tetszik ez a dolog, és még ha nem kapok érte semmit akkor is megmarad ez az életvitel ami már magában is hatalmas ajándék. Nem kell hinnem Istenben ahhoz, hogy neki megfelelő életet éljek, de azért megpróbálom (max nem jön össze). A következő napom nagyon eseménytelenül telt. Amikor már nagyon melegem volt akkor lementem a tengerpartra de nagyon fújt a szél és a hullámok is nagyok voltak ezért inkább kihagytam a pancsolást. Valamikor délután jött Denny és elmentünk ebédelni. Aztán parfümöt vett és megkérdezte, hogy nekem hogy tetszik. Voltak egész jók de a többség nem nagyon jött be. Amikor visszavitt akkor csak tanultam a Koránt meg az imákat meg mindent ami ezzel a vallással kapcsolatos. Elég nehéz mert arabról angolra fordítja le a könyv amit kaptam és vannak benne angol szakszavak is amiket nem nagyon értek, csak következtetni tudok. Aztán este valamikor elmentem aludni. Reggel fájt a hasam. Ez már a harmadik nap amikor úgy kelek, hogy görcsöl a hasam de nagyon. Vagyis nem úgy kelek mert csak akkor kezd el görcsölni amikor felállok és leülök megint. Nem tudom mi ez de valamit csinálnom kell mert nagyon nem tetszik. Szerintem elmegyek majd futni vagy valamit sportolok mert az mindig rendbe rak, csakhogy az a gond, hogy nagyon ellustultam és sehogy sem tudom rászánni magam a sportra. Valamikor 10 körül lementem a partra mert már árnyékban is izzadtam. Találtam egy helyet ami nem volt túl mocskos és voltak a vízben páran. Elég nagyok voltak a hullámok tehát élveztem a dolgok. Bementem egy vagy 30 métert aztán vártam egy nagy hullámot és felugrottam rá. Ez egyből kivitt a bokáig érő vízig aztán gyalogoltam vissza és ezt játszottam egy darabig. Párszor rosszul ugrottam fel a hullámra és meg is fizettem érte. Elég erős itt az áramlat tehát ha elkap akkor nem nagyon tudsz mit csinálni. Én sem tudtam. Amikor elrontottam az ugrást akkor párszor nekicsapott a hullám a földnek aztán csak görgetett egészen ki a partig. Egy félresikerült ugrásnál a víz letépte rólam a nyakláncomat és akkor döntöttem úgy, hogy elég a jóból. Visszamentem de égett mindenem. Nem is értettem, hogy miért mert csak 1-2 órát voltam a napon. Amikor visszaértem akkor elmentem tusolni. A Balatonnál ha homok megy a gatyámba akkor az a fenekemhez szokott vándorolni mind. Itt más volt mert a tökömet lepte el vastagon a homok és hátul egy szem sem volt. Furcsa volt de nem érdekelt túlzottan mert a víz lemossa. Aztán tusolás után éreztem, hogy valami nincs rendben. Nem tudtam mi de melegem volt és kicsit égetett a nap pedig árnyékban voltam. Aztán ránéztem a vállamra! Rák vörös volt és néhány helyen még fel is hólyagzott a bőröm. Na ez az igazi leégés! Vízhólyagok lettek a vállamon és lehet, hogy a hátamon is de azt szerencsére nem látom. Ma már csak netezni megyek, hogy felrakjam ezt a részt aztán a többi időt a vállam ápolásával fogom tölteni.

 Jan. 12-én este a srác akit Billy-nek hívnak felhívott, hogy másnap jön értem. Furcsa volt mert nem gondoltam volna, hogy hívni fog csak jön vagy nem. De így elég kényelmes volt. Ez volt az első élményem itt amikor nem én kerestem valakit vagy valamit hanem engem kerestek. Igazán fontosnak éreztem magam. Másnap valamikor délelőtt jött de esett az eső tehát 10 perccel a vonata érkezése előtt hívott. Mondtam, hogy ne jöjjön el értem mert esik az eső. Mondtam, hogy kimegyek az állomásra mert elég ha én elázok, nem kell nekik is. Persze magával hozta Suci-t is. Örültem neki mert ő nagyon jól beszélt angolul és tudtam beszélgetni vele. Amikor megérkeztünk Jakarta-ba akkor mondta nekem, hogy ő nem jön haza velem mert suliba kell mennie. Le is lépett valamelyik buszmegállóban. Aztán egyedül maradtam Billy-vel. Nem beszéltünk sokat mert ő nem tudott annyira angolul meg fáradt is volt tehát nem terheltem. Amikor elértünk hozzájuk akkor mondta, hogy ma ott alszom és majd holnap elmegyünk a nagybátyjához. Este nem csináltam semmit csak lefeküdtem aludni. Az ágy túl puha volt és besüllyedtem, de nem volt borzalmas. Reggel mondták, hogy adjam oda nekik a szennyesem és kimossák. Ez nagyon jó volt mert az elmúlt idő alatt elég sok szennyest halmoztam fel és már alig maradt tiszta ruhám. Oda is adtam nekik mindet. Aztán reggeli után elindultunk. Először a nagybátyjához mentünk aki persze nem volt otthon csak a nagynénje meg a gyerekei. Beszélgettem velük és nem sokkal később elmentünk egy helyre aminek Taman mini volt a neve. Ez olyan múzeumszerűség volt csak itt az indonéz építészeti stílusokat lehetett megnézni. Negyven valahány stílus volt és mindegyikből volt legalább egy ház. Rengeteg képet csináltam és próbáltam megnézni mindent de későn érkeztünk ezért néhány zárva volt már. Volt kínai stílus is. Meg volt olyan ház is ami a vízből nőtt ki. A legjobban Bali stílusa tetszett. Rengeteg figura díszítette az épületeket és ez nagyon bejött. Aztán amikor már besötétedett akkor elindultunk vissza hozzájuk. Az úton azt mondták, hogy holnap is eljövünk. Másnap el is mentünk és megnéztük a kimaradt részeket meg a hadtörténeti múzeumot. A múzeum nem nagyon érdekelt, de a többi annál inkább. Volt egy nagy tó is. A tóban úgy csinálták meg a szigeteket ahogy az indonéz szigetek elhelyezkednek. Pontos kicsinyített másolata volt Indonéziának. Még miniatűr vulkánok is voltak. Valamikor délután indultunk el onnan és elmentünk egy könyvesboltba. Csak a képeket nézegettem mert nem értem annyira az itteni nyelvet, hogy olvassak. Meg volt angol szöveg néhány könyvön. Ezeket majdnem mindet elolvastam. Mondjuk az angol rész ritkán volt több egy mondatnál de ennek is örültem. Valamikor későn este érünk haza tehát már fáradt voltam ezért lefeküdtem aludni. Másnap elmentünk a vízumomért mert írtak Suci-nak, hogy kész. Persze nem volt kész. Legalább 5 órán keresztül járkáltunk ott össze-vissza mert a papírokat máshova kellett átvinni meg máshol kellett fizetni és persze külön-külön. Billy bemutatta nekem az egyik barátját. Már elfelejtettem hogy hívják, de azt tudom, hogy 23 éves és egész jól néz ki. Persze lány volt, nehogy félreértse valaki. Azt mondta, hogy ha végzünk a vízumommal akkor fel kell mennem az irodájába mert meg akarja nekem mutatni az irodáját. Ezután ő elment és fél óra várakozás után azt mondták, hogy menjünk vissza holnap és akkor meglesz. Igazából földhözvágtam volna magam és lekezdtem volna sírni vagy csak toporzékoltam volna mint egy kisgyerek ha nem kap meg valamit, de belegondoltam, hogy ez egyáltalán nem segítene a helyzeten ezért nem csináltam semmit. Mondtam Billy-nek, hogy akkor most gyerünk a csajhoz de ő nem nagyon értette mit akarok vagy csak nem akart odamenni ezért mentünk haza. Egész nap csak pihentem és este csak Billy-vel és Suci-val beszélgettem. Valamikor nem sokkal éjfél előtt berakták az „Utazás a föld középpontja felé” filmet. Már láttam párszor tehát nem nagyon érdekelt. De ők azt mondták, hogy meg akarják nézni. Persze egyikük sem nézte. Én néztem néha de csak fél szemmel. Aztán valamikor 1 óra körül nagyon erősködtek, hogy menjek el tusolni. Már úgyis fáradt voltam tehát el is mentem tusolni és úgy voltam, hogy lefekszem mert már korán van. Amikor kijöttem a fürdőből ott álltak előttem és énekeltek, hogy boldog szülinapot meg adtak egy kis tortát is. Meghatódtam egy kicsit, de szerintem nem látszott rajtam. Nagyon nehéz igaz barátokat találni de szerintem nekem itt sikerült. Csináltunk gyorsan néhány fotót aztán beszélgettünk és befaltuk a tortát. Suci eléggé fél a szellemektől tehát Billy velük ijesztgette. És sikerült is neki megijesztenie mert párszor erős sikítás hallatszódott a házból. Elég vicces volt, de csak nekünk. Az áldozat nem nagyon rajongott a tréfáért. Amikor végeztünk a mókázással akkor hazakísértem Sucit mert félt egyedül. Nagyon messze lakott tehát meg is értem. (legalább 30 méterre) Aztán visszamentem és aludtam nyugodtan. Másnap elmentünk az imigrációs irodába a cuccaimért. Egy buszmegállóval később szálltunk le ezért Suci kétségbeesve közölte ezt velem. Tehát vártunk pár percet a másik buszra és visszamentünk egy megállót. Persze végig azon nevettem, hogy egy megállóért mennyire kiakadt. Az irodában megkaptam az útlevelem a vízumommal tehát nagyon örültem. Utána elmentünk egy pénzváltóhoz mert az anyukájuk ma megy Szingapúrba tehát váltania kell. Semmi probléma nem volt. Aztán mentünk haza. Amikor leszálltunk az utolsó buszról akkor nem találtunk másikat amivel továbbmehetnénk. Vagyis volt egy de oda már nem fértünk be. Aztán megkérdezte, hogy gyalogoljunk-e. Megkérdeztem, hogy milyen messze van innen a házuk. Azt mondta kb. 2 kilométer. Mondtam neki, hogy akkor gyerünk. Két kilométer nem táv. Egyből elhúzta a száját és mondta, hogy inkább várjuk meg a buszt. Azt mondta, hogy nem akar gyalogolni és közben vágta a fejeket amivel jelezte, hogy ez a táv nagyon sok. Elkezdtem nevetni, de nagyon. Akkor elindult és mondta, hogy gyerünk, de ezt el ne mondjam Billy-nek mert még a végén azt mondja rá, hogy lusta. Mondtam neki, hogy ezt úgy mondja mintha nem lenne az. Még nevettem rajta párszáz méteren keresztül aztán csak beszélgettünk. Amikor már majdnem odaértünk hozzájuk akkor megtapogattam a zsebeimet és nem találtam a vízumom. Kicsit kétségbeestem, de nagyon nyugodt hangon megkérdeztem tőle, hogy nem-e tudja hol a vízumom. Megállt szembefordult velem és azt mondta, hogy ne hülyéskedjek. Mondtam neki, hogy ez most nem vicc, tényleg nem találom. Megkérdeztem, hogy nincs-e a táskájába. Mondta, hogy nem adtam oda neki. Mondtam neki, hogy azért nézze csak meg. Arra emlékeztem, hogy a dokumentumok a táskájában vannak az útlevelemet külön tettem tehát abban nem voltam biztos. Kinyitotta a táskáját és elkezdte nézni az iratokat. Mondta, hogy nincs ott és meg is mutatta. Szerencsére megláttam, hogy ott van tehát nem aggódtam tovább. Ő lekezdett nevetni és azt mondta, hogy ez a bosszú amiért ma kétszer is kinevettem. Pár perc múlva már elég vicces volt a dolog nekem is, de akkor nem nagyon tetszett. Nem tudom honnan látta meg, hogy nagy a pánik nálam mert a hangom elég nyugodt volt. Valószínűleg az arcom árult el mindent. Aztán 3-kor az anyjuk elment a reptérre. Mielőtt elment azt mondta, hogy addig maradok ameddig akarok. Megköszöntem és elköszöntünk. Nem terveztem hosszúra az ittlétet mert már nincs sok időm és még a tengerpartra is el akarok menni. Vagyis már voltam de olyan helyre akarok menni ahol tiszta a part. A vízumomat feb.09-ig kaptam tehát akkor el kell hagynom Indonéziát, nincs mese. Csak még az a gond, hogy nem tudom hova megyek. Ausztrál vízumom még nincs, de nem merem megvenni a jegyet mert ha nem kapom meg akkor hiába van jegyem nem léphetek be az országba. Sucival beszélgettem 6-ig de akkor ő elment gyerekeket tanítani aztán egyedül maradtam. Vele mindig nagyon sokat beszélek. Amikor elkezdünk beszélgetni akkor ez elején kicsit nehézkes de fél perc után repül az idő. Azt mondta, hogy én nem vagyok a barátjuk. Azt mondta, hogy én már ebbe a családba tartozom. A tegnapi este után kezdem én is így érezni. Szomorú volt amikor mondtam neki, hogy nemsoká elmegyek, de megértett. Mondott nekem egy városnevet amin rengeteget nevettem. A név magában nem volt vicces. Az volt vicces ahogy mondta. Amikor mondta akkor elhúzta a száját és úgy tűnt mintha viccelne de halál komoly volt. A város neve Bandung. Remélem még sokszor fogom ezt hallani tőle. Miután elment, nem tudtam mit csinálni mert nem volt senki akivel beszélhettem volna angolul. Aztán Amikor visszajött akkor mutattam neki pár zenét a gépemen meg az unokatestvérének is. Rock zenéket mutattam nagyrészt és bejött nekik. Aztán mentem aludni. Másnap délig aludtam. Aztán nem csináltam semmit csak ettem meg cigiztem. Kettőkor elmentünk jegyet venni nekem Jogjakarta-ba. Nagyon nagy volt a sor ezért Billy azt mondta, hogy majd holnap. Úgy tervezem, hogy holnap megyek is. Aztán vettünk egy kis innivalót és mentünk. Amikor felült a motorra, hirtelen felkapta a sisakját és az enyémet nagyon gyorsan a kezembe nyomta és azt mondta, hogy fél. Mivel látta az értetlen kifejezést az arcomon rámutatott egy párosra. Az egyik valami hangszórót tartott a kezébe és azon nyomatta a zenét a másik meg valami csörgőt rázott. A hangszórós fiúnak a másik lánynak nézett ki. Azt mondta, hogy hermafrodita. Hatalmasat röhögtem rajta. Elindultunk a kijárat felé de amikor odaértünk akkor kiderült, hogy az a bejárat. Visszafelé menet amikor elmentünk a páros mellett még a fejét is elfordította. Most közelebbről megnéztem a lányt és láttam, hogy nagyon csúnya és hasonlít egy kicsit egy fiúra. Aztán mentünk haza. Aztán megint nem csináltam semmit csak unatkoztam, de legalább volt időm megírni az eseményeket. Másnap este 20:35-kor ment a vonatom Jogjakarta-ba. Addig nem nagyon csináltam semmit csak beszélgettem meg ettem-ittam. Rendesek voltak mert kikísértek az állomásra. Az állomáson csináltunk még pár képet és aztán indult a vonat. Mielőtt elindult volna Suci berohant hozzám és adott egy zacskót. Nem néztem meg egyből de azt mondta, hogy az enyém az útra. Amikor elindult a vonat akkor integettünk egymásnak de aztán már messzebbről nem integettem. Az úton próbáltak velem Indonézül beszélni de nem tudok olyan nagyon sokat ezért fél óra után befejeztük a beszélgetést. Találtam embereket akik beszéltek angolul és velük beszéltem néha. A vonaton nagyon meleg volt amikor állt de menet közben jó volt az idő. Egész este mentem és reggel valamikor 7-körül érkeztem. Egész jót aludtam és érdekes módon nem tűnt el semmim. Aztán amikor odaértem ekkor Elmentem a Borobodur templomhoz. Nem volt egyszerű menet de sikerült. Kaptam segítséget is. Egy ember elvitt a buszmegállóba és aztán otthagyott. A buszost megkérdeztem az árról és mondta, hogy mennyi. Aztán megkérdeztem a többieket is, hogy ők mennyiért mennek és kiderült, hogy a dupláját mondta nekem. Aztán reklamáltam neki egy kicsit és így én is azt az árat kaptam. Tehát 10.000-ért elvitt. A templom nem volt ingyenes! 135.000 rupia volt a belépő. Ez még az otthoni árakhoz képest is drága. Aztán vettem egy pólót ami nagyon tetszett. Persze a dupláját mondták akkor is de lealkudtam és így 25.000-ért megkaptam. Mindezek után úgy döntöttem, hogy indulok Bali-ra. Stoppoltam és akik megálltak azok elvittek egy kis faluba és mondták, hogy nem megyek stoppal Bali-ra. Azt mondták, hogy túl veszélyes és féltenek ezért busszal megyek. Azt mondták, hogy ők fizetik meg minden de nehogy stoppal menjek. Hát nem tudtam mit mondani. Tehát elvittek egy buszmegállóba és megvették a jegyem aztán csak úgy otthagytak. Pár perc múlva visszajött a csávó. Írt valamit egy papírra és ideadta nekem. Rajta volt a neve a száma meg az email címe. Azt mondta, hogy ha bármi is kell hívjam fel vagy üzenjek neki. Nagyon rendesek voltak pedig nem is ismertek. Nem is nagyon értettem a dolgot. Aztán vártam a buszt és amikor jött akkor mentem. Este megálltunk valahol és ott kajáltunk. Ingyen volt mert a jegy magában foglalt egy kaját is. Jól bekajáltam ha már úgyis ingyenes. Az volt a meglepő, hogy nem az a selejtes ingyen konyhás koszt volt hanem valami  igazi szakács készítette finomság. Aztán visszamentem a buszra és aludtam. Este nagyon hideg volt a buszon mert ment a légkondi. Azt hittem megfagyok! Még be is takaróztam de az sem segített. Aztán megérkeztünk valamikor dél körül valahova. Igazából ez csak 1 órára van Kuta Bali-tól. Elmentem kajálni de esik az eső tehát nem tudok semmit sem csinálni csak várom, hogy elálljon. Ha eláll akkor indulok Kuta beach-re.

 Már két napja esik az eső. Nem tudok sehova se menni mert nincs esőkabátom és nem akarok bőrig ázni. Az öreg mondta, hogy használjam nyugodtan az esernyőjét, de itt más az eső mint otthon. Itt ha esik akkor nem segít az esernyő. Tehát csak ülök a szobában és filmeket nézek meg néha játszom a macskával. jan.8-án csak úgy döntöttem, hogy elmegyek váltani mert már nincs itteni lóvém csak dollárom. Mondta az ember, hogy vigyem az esernyőjét de mondtam, hogy az nem segít. Aztán elindultam és 1 perc múlva el is állt az eső. Tehát nem áztam meg. Örültem is neki nagyon. Bementem az első helyre ahol lehet pénzt váltani de zárva volt. Volt még fél órám a nyitásig tehát átmentem a másik helyre. Persze az is zárva volt. Visszasétáltam az első helyre és addigra már kinyitott. Megkérdeztem az árfolyamot. Jobb volt mint az eddigi, de nem váltottam mert a többit is meg akartam nézni. Átmentem a másik helyre ahol a legjobb árat mondták. Váltottam is. Azt vettem észre, hogy a nagy áruházakban érdemes váltani mert ott adják a legjobb árat. Az ilyen kis maszek helyeken nem adnak valami sokat. Azaz nem sokkal adnak kevesebbet de az itteni árakhoz képest az a különbség nagyon sok. A váltás után úgy döntöttem, hogy veszek valami gyümölcsöt. Nézelődtem is mert banánt akartam venni. 20.000 rupia-ért akarták adni az első helyen. Nem is vettem mert ez itt nagyon drága. Aztán egy másik helyen 50.000 rupia volt az első ár. rá is vágtam, hogy drága. Aztán azt mondta a csávó, hogy legyen 30. Mondom neki, hogy nem jó és már mentem is tovább. Aztán mondja, hogy legyen 20. Már csak a kezemmel intettem neki, hogy felejtős. Aztán még utánnam ordította, hogy 5000-ért odaadja. Érdekes, hogy 20 másodperc alatt egy nullával olcsóbban adná. Nem tetszett, hogy ennyire le akart venni ezért nem is vettem tőle semmit. Mentem a piacon és kérdezgettem az árakat. Mindenhol 10.000 körül volt egy fürt banán amire azt mondtam, hogy drága. Volt ahol adták volna olcsóbban is de nem annyival amennyivel akartam, volt ahol röhögtek azon, hogy drága és volt ahol felháborodtak és azt mondták, hogy ennél jobb árat sehol sem találok. A piac végén leszólított egy ember mert látta, hogy nézelődök. Nagyon kedvesen beszélt, de hát itt ez természetes. A vásárlóval mindig vagyon kedvesnek kell lenni mert ő adja a lóvét amiből megélnek az emberek. Megnéztem a legszebb fürtöt és megkérdeztem az árát. Nagyon kedvesen és fülig érő szájjal mondta, hogy 10.000. Én is ugyan ilyen kedvesen egyből mondtam rá, hogy drága. Sosem szabad az első árat elfogadni, mindegy mennyire olcsónak gondoljuk. Mondtam neki, hogy drága és úgy csináltam minta mennék tovább. Mondta, hogy rendben akkor legyen 7000. Mondtam, hogy nem jó. 5000-ért megveszem. Erre nem mondott semmit ezért elindultam. 2 lépés után utánam kiabált. Visszanéztem és láttam, hogy mutogat, hogy mennyek vissza. Visszamentem és megkérdeztem, hogy mi van. Már elkezdte csomagolni a banánt. Rákérdeztem, hogy 5000-ért? Mondta annyiért. Már fizettem is és mentem. Tehát nagyjából 2 kiló banánt vettem 100 Ft.-ért. Otthon ennél jóval drágább de itt ilyen árak vannak. Aztán mentem vissza a szállásra mert már elfáradtam. Egy csávó leszólított és elkezdtünk beszélgetni. Mondta, hogy turistakönyveket árul. Azt akarta, hogy vegyek tőle egyet és hirdessem a Lengyel és Ukrán barátaimnak. Megkérdeztem tőle, hogy ingyen adja-e a könyvet. Azt mondta, hogy nem mert neki is kell a lóvé. Megkérdeztem tőle, hogy ha reklámozom őt és jönnek barátaim hozzá akkor fizet-e nekem. Azt mondta, hogy nem. Akkor mi nekem az üzlet benne? Miért reklámoznám őt ha nem kapok érte semmit csak fizetek érte? Mondtam, hogy ha ingyen adja a könyvet akkor én is ingyen reklámozom őt, ha fizetek érte akkor ő is fizessen. Ez az üzlet. Neki ez nem nagyon tetszett tehát ennyiben maradtunk és továbbálltam. Elkapott az eső de szerencsére csak 100 méterre voltam már a szállástól tehát csak egy kicsit áztam meg. Amikor visszaértem megkérdeztem a szállásadómtól, hogy mennyi az ára ennek a banánnak. Megnézte, hogy mit vettem és azt mondta, hogy ezt király banánnak hívják és ennek van a legjobb íze mind közül. Azt mondta, hogy a legolcsóbban 6000-ért lehet megvenni. Megkérdezte, hogy én mennyiért vettem. Mondtam, hogy 5000 volt. Azt mondta, hogy nagyon jó üzletet csináltam vele. Ez volt a mai sztorim és úgy tervezem, hogy amint eláll az eső megyek vissza Jakarta-ba mert meg kell csinálnom a vízumom. 

Jan. 9.    Elindultam Jakarta-ba. Vonattal mentem és minden nagyon jól ment. Menet közben megismertem egy embert aki segített és elmagyarázta, hogy tudok eljutni arra a címre amit még régebben kaptam. Elég nehéz volt mert 3 busszal kellett mennem. De ahol leszálltam ott mindig volt valaki aki tudott angolul és megmondta, hogy merre kell továbbmennem és melyik busszal. A leszállással sem volt gondom mert a buszon megismertem egy lányt aki ugyan ott szállt le mint én és mondta, hogy menjek vele, ő segít megtalálnom a pontos címet. Meg is találtam, csak az volt a gond, hogy ez nem az a cím volt ahol egy hete megszálltam. Ez egy bolt volt és fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Felhívtam néhány itteni barátomat és ők mondták, hogy várjak egy kicsit ott és megpróbálnak tenni valamit. Felhívtam Mr. Ogay-t is aki adott egy címet és azt mondta, hogy ott megszállhatok. Amikor elmondták a boltban, hogy hogy jutok el oda akkor megérkezett az egyik srác abból a családból ahol a múltkor voltam. El is vitt motorral hozzájuk. Aztán mondták, hogy nem aludhatok ott. Furcsa volt mert amikor elmentem akkor azt mondták, hogy bármikor visszamehetek és segítenek mindenben. Most meg teljesen az ellenkezőjét mondták. Mondtam nekik, hogy semmi baj, akkor csak annyit segítsenek, hogy írják le, hogy tudok eljutni a nagykövetségre, hogy megcsináljam  az új vízumom. Leírták és adtak valami papírt is amin rajta volt minden. Elkezdett szemerkélni az eső de nem érdekelt. Elindultam mert ott nem maradhattam. Sötét volt és találnom kellett egy helyet ahol aludhatok, de azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Mentem egy darabig de nagyon elkezdett esni az eső ezért megálltam valami muszlim templom előtt mert ott volt fedett rész és vártam, hogy elálljon az eső. Leültem a táskámra és gondolkodtam, hogy mit tegyek. Egyedül voltam egy elég lepukkant környéken ami a világ végén van de fogalmam sincs, hogy hol, esik az eső és azt sem tudom merre induljak, hogy találjak valami helyet ahol meghúzhatom magam éjszakára. Tehát elég kilátástalan volt a helyzetem. Nagyon esett az eső és azt hittem, hogy sosem áll el. Fél óra után elállt végre. Nem indultam el mert úgy voltam, hogy várok még egy kicsit a biztonság kedvéért, nehogy az úton kapjon el az eső. Tehát inkább rágyújtottam. Ahogy rágyújtottam odajött hozzám egy egész csinos csajszi és azt mondta, hogy itt lakik a sarkon, menjek vele a házába és ott pihenhetek. Igazából nem nagyon volt mit tennem és úgy gondoltam, hogy csak jobb egy házban mint az utcán, még ha csak kis időre is. Bementem a házba, lepakoltam és próbáltam beszélgetni a csajjal de nehezen ment mert csak kicsit tudott angolul. Tehát keverve az Indonéz nyelvet meg az angolt beszélgettünk. Kaptam teát ami úgy átmelegített, hogy egyből elkezdtem izzadni. Aztán jött egy másik csaj aki nagyon jól beszélt angolul tehát vele beszélgettem. Azt mondta, hogy elég messze vagyok mindentől tehát ma este maradjak náluk és majd holnap ha akarok elmehetek. Mondtam neki, hogy mindenképp mennem kell mert meg kell csinálnom a vízumom. Megmutattam neki a nagykövetség címét amin elkezdett nevetni és mindenki nevetett amikor megnézte a címet. Nem értettem mi ilyen vicces ezért megkérdeztem min nevetnek. Azt mondták, hogy Indonéziában nincs indonéz nagykövetség és ez a cím amit kaptam egy hotelnek a címe. Tehát átvertek a szemetek. Nem voltam mérges rájuk de rosszul esett, hogy ennyire el akartak téríteni. Még jó, hogy ekkora szerencsém volt és találkoztam ezzel a családdal. Aztán jött néhány fejes és beszélgettek velem. Elkérték az útlevelem és lefénymásolták. Azt mondták, hogy itt aludhatok, de ez itt egy szabály, hogy ha valaki ott akar aludni egy családnál akkor meg kell kérdezni a kerület vezetőjét. Ez elég megnyugtató volt, hogy ők a kerület vezetői mert nem szívesen adtam ki a kezemből az útlevelem. Nem érdekel ha eltűnik valami cuccom, csak az útlevelem számít mert nagyon sok bonyodalom van vele ha az elveszik. Ők meg csak azt kérték. De gyorsan visszakaptam tehát semmi gond nem volt. Később jött egy arc aki tud néhány dolgot a vízumról. Mondtam neki, hogy nekem érkezési vízumom van amire egyből rávágta, hogy akkor el kell mennem Indonéziából mert azt nem lehet meghosszabítani. Na de tök jó! Akkor holnap el kell húznom az országból. Meg akarta nézni az útlevelem de az még a fénymásolónál volt tehát várni kellett rá. Azt mondtam neki, hogy én a neten azt olvastam, hogy meg lehet újítani az érkezési vízumot is. Erre azt mondta, hogy azt nem lehet, de megnézi a vízumom és aztán meg tudja mondani, hogy lehet vagy nem. Nagyon nagy arc volt a csávó. Olyan fejeket vágott meg olyan poénokat nyomott amit egészséges ember nem bír röhögés nélkül. Amikor visszakaptam az útlevelem akkor megmutattam neki a vízumom és szerencsére nagy betűkkel rá volt írva, hogy megújítható. Tehát szerencsére nem kell elhagyni az országot. Azt mondta, hogy az itteni törvények egy hónapot engednek de meg kell próbálnom 2 hónapot kérni. Azt mondta, hogy mondjam meg nekik, hogy egy hónap nem elég, hogy bejárjam Indonéziát mert ez egy nagyon nagy ország. Ebben tökéletesen igaza is volt. egy hónap alatt nagyjából csak Bali-ig jutok el. meg mondta, hogy ha elmegyek Bali-ra akkor akarok bulizni is ott, mert az nagyon szép hely meg a csajok is nagyon jók ott és elkezdett táncolni is hozzá. Bármennyire is igaza volt, feküdtem a röhögéstől. Ilyen hülyével még nem találkoztam. És 50 év körüli volt. Nagyon jól elvoltunk aztán elment mindenki és csak az a csaj maradt aki jól beszélt angolul. Nemrég kaptam egy olyan levelet, hogy ha Indonéziában vagyok akkor meg kell látogatnom Bali-t az Istenek szigetét. Nagyon érdekesen hangzott, hogy az Istenek szigete ezért rá is kérdeztem. Megkérdeztem, hogy miért hívják az Istenek szigetének. Valami nagyon extrém és frappáns választ vártam de nem azt kaptam. Azt mondta a csak akit mellesleg Suci-nak hívnak, hogy azért hívják Bali-t az Istenek szigetének mert azon a szigeten mindenki Hindu. A Hindu vallásban sok Isten van ezért ez a sziget az Istenek szigete. Na így már, hogy ezt tudom, nem is tűnik olyan különlegesnek az a hely. Rengeteget beszélgettünk és nagyon sokat tanultam tőle, de én is sokat tanítottam neki. Amikor már kezdtem fáradni akkor ránéztem az órára és akkor vettem észre, hogy éjfél van. Nagyon gyorsan elrepült az idő. Mondtam is neki, hogy nagyon késő van tehát lefekszem mert holnap korán kelünk és megyünk az imigrációs irodába. Azt mondta, hogy eljön velem mert egyedül nagyon nehezen találnám meg. Tehát elmentem aludni. Másnap reggel elég korán keltem. 7-kor fenn voltam. Reggeliztem és mentünk. Vagy 1 óra volt az út odáig. Aztán amikor odaértünk akkor kezdődtek a bonyodalmak megint. Ez első az volt, hogy 1 napot késtem mert 9-én lejárt a vízumom. Nem nagyon örültem neki de hát ez van. Azért elég durva volt, hogy a vízum egy hónapra 25 dollár, de egy nap késés 20 dollár. Tehát már tudom, hogy nem nagyon éri meg késni. A következő bonyodalom az volt, hogy ha új vízumot akarok akkor kell egy indonéz szponzor. Szerencsém volt mert Suci elkísért és ő lett a szponzorom. Aláírt mindent és megadott minden címet amit kellet és még a személyiét is lefénymásolta. Nagyon rendes volt. A következő bonyodalom az volt, hogy amikor beadtam a vízumkérelmet akkor azt mondták, hogy kb. 3 nap mire kész lesz de ez a számítógéptől függ. Tehát lehet, hogy hamarabb megkapom, de lehet, hogy később. tehát fogalmam sincs, hogy mikor lesz vízumom. Elkérték a számom, de nincs telefonszámom Indonéziában tehát Suci számát adtuk meg viszont ha kész a vízumom akkor nem fogom tudni, hogy kész van mert nem engem hívnak és nem leszek együtt Suci-val. Aztán amikor mindent elintéztünk akkor elmentünk a magyar nagykövetségre, hogy megkérdezzem mi a helyzet a vízummal. Az eddigi tapasztalatom az, hogy ha valami gond van akkor a rendőrökhöz kell odamenni és beszélni velük mert ők álltalába beszélnek angolul és a fehérekkel nagyon kedvesek. Az itteniek nem szeretik a rendőröket mert az itteniekkel nagyon durván bánnak viszont a turistákkal mindig kivételeznek. Amikor odaértünk a nagykövetséghez akkor én bemehettem de a rendőrök nem engedték be Suci-t. Azt mondták, neki, hogy ő nem magyar ezért nem mehet be. Mondtam a rendőröknek, hogy ő a barátom és nélküle nem megyek sehova. Nagyon kedvesen elnézést kértek tőlem és egyből beengedték. Aztán a következő bonyodalom jött. A magyar nagykövetségen NEM beszéltek magyarul. Na nem baj, angolul is elvagyok. A követező, hogy fogalmuk sincs, hogy működik az indonéz vízum a magyaroknak mert ők a magyar vízumot csinálják az indonézeknek. Tehát semmivel sem lettem okosabb. Aztán kikísért a vonatállomásra mert mondtam neki, hogy Bogor-ba megyek vissza és ott várom a vízumot. Kérdezte, hogy hogy tud elérni ha kész a vízumom. Mondtam neki, hogy ha odaérek akkor majd elküldöm a számát annak az embernek akinél leszek. Neki ez így megfelelt, de aggódott értem ezért elküldte velem a bátyját. Mondta, hogy neki suliba kell mennie, de a bátyja épp a szabadságát tölti tehát el tud jönni velem. El is jött és gyorsan elmentünk a szállásra, lepakoltam és mentünk tovább. Megkapta a csávó telefonszámát tehát semmi gond nem volt. Elmentünk egy kajáldába és ott beszélgettünk. Nem igazán tudott angolul ezért nem volt valami egyszerű, de jobban beszélt mint az itteniek tehát könnyebb volt mint eddig. Én is beszélek már Indonézül tehát jól megértettük egymást. Kérdezte, hogy mit szólnék hozzá ha munkát ajánlana. Kérdeztem, hogy miről lenne szó. Mondta, hogy a nagybátyja meg akar tanulni angolul tehát kéne neki egy angoltanár. Vállalom-e? Mondtam, hogy persze, miért is ne. Kérdezte, hogy mennyit kérek érte. Mondtam neki, hogy Kérek kaját meg szállást. És erre kiröhögött. Kérdezte, hogy ebben nekem mi az üzlet. Mondtam, hogy az az üzlet nekem, hogy nem kell a saját pénzem költenem és szerzek még egy barátot. Mondta, hogy a barátság az barátság, de az üzlet az üzlet. Mondtam, hogy én turista vagyok és úgy is tudom tanítani ha várostnézünk vagy ha elmegyünk valahova. Nem kell egy könyv fölött görnyedni, hogy tanítani tudjam. Erre beszélt a nagybátyjával és abban állapodtunk meg, hogy kapok kaját, szállást plusz egy kis lóvét. Nem mondta, hogy mennyit de nem is érdekel. Ha csak szállást kapnék, még azzal is beérném. Mondta, hogy akkor most sétálunk egy kicsit Bogor-ba aztán ő elmegy és 2 nap múlva jön értem. Láttunk valami nagy denevért ami banánt evett. Ennek repülő róka a neve. Meg láttam fekete tyúkot meg kakast. Mindene fekete volt, még a szeme is. Azt mondták, hogy még a vére is fekete. Ha valaki meg akarja venni akkor az az első, hogy megvágják valahol és ha nem fekete a vére akkor nem ér semmit. Még sosem láttam ilyen állatot ami teljesen fekete, még a vére is tehát nagyon érdekes volt számomra. Azt mondták, hogy ennek az ára 10-20 millió rupia. Nem akarok számolgatni, de valami 100 ezer forint körül van a legolcsóbb. Az itteni árakhoz képest ez nagyon drága. Minimum 2 havi kereset. Aztán mászkáltunk és piszkosul eltévedtünk. Láttam, hogy nagyon elfáradt tehát mindenképp taxit akart fogni de én bíztattam, hogy nincs már olyan messze ahova megyünk. Olyan 10 Km-t gyalogoltunk. Szegénykém nagyon elfáradt, de igazából én még mentem volna. Aztán kikísértem az állomásra és elment. Az állomáson csináltam néhány képet mert nagyon mások az itteni vonatok mint az otthoniak. Vannak olyan vonatok amiknek nem lehet becsukni az ajtaját és az ajtók két szárnyasok. Meg ha tele van a vonat akkor a vonat tetején is utaznak. Nagyon nagy buli de nagyon veszélyes és én nem tudok felmászni mert 2 extra nehéz táskám van. Mondjuk nem is próbáltam felmászni. Jó volt nekem a vonatban. A nézelődés után húztam vissza a szállásra. Találkoztam egy sráccal akit Farisz-nak hívnak. Mondta, hogy a nagybátyja az imigrációs irodában valami főnök tehát ha kell akkor ő tud segíteni. Mondtam neki, hogy hol van az útlevelem és melyik irodában csinálják. Megmondtam neki a teljes nevem és mondtam, hogy nekem az a bajom, hogy egy hónapot kapok és aztán vége. Nem tudok új vízumot kérni. Mondta, hogy beszél a nagybátyjával és ha megoldható akkor olyan vízumot ad nekem amit meg lehet újítani megint. Nagyon örültem neki. Mondta Suci, hogy náluk aludhatok addig ameddig meg nem kapom az új vízumomat de mondtam, hogy inkább eljövök Bogor-ba. Úgy érzem, hogy jól döntöttem. 2 nap múlva jönnek értem és addig tudok kezdeni valamit a vízumommal is. van egy olyan érzésem, hogy az Istenek szeretnek engem. Mindenkinél vannak hullámhegyek és hullámvölgyek de a szerencsém kitart. A hullámvölgyeim elég rövid ideig tartanak, a hullámhegyeim viszont elég sokáig. Rengeteg mindent megtudtam a vízummal kapcsolatban és még új barátot is szereztem. Másnap elmentem valami kőhöz amit egy itteni király írt még valamikor régen és egy másik király dedikálta. Nem volt semmi különleges csak egy nagy kő volt amibe betűket véstek. Aztán elmondták, hogy ezt a követ kézzel csinálták. Nem használtak semmi vésőt vagy ilyesmit csak az ujjukat. Ujjal vésték bele a kőbe a király szavait. Így már azért elég érdekes volt. És a szerencsém velem volt tehát félúton összeismerkedtem egy emberrel aki beszélt angolul és elég jól elvoltunk. Elkísért a kőig és közben rengeteg érdekes dolgot mondott ami a kővel és bogorral kapcsolatos. Megmutatta az itteni első elnök palotáját is és rengeteget beszélt a város történelméről. Aztán elkísértem haza mert útba esett a visszafelé úton. Mondta, hogy menjek be hozzá és igyak egy teát vagy valamit, de nem akartam bemenni mert nincs sok időm megnézni a várost. Nem tudom mikor fog esni az eső és már csak 1 napom van, hogy jöjjenek értem. Aztán láttam rengeteg itteni bazárt. Itt nagyon ritkák a boltok. Viszont nagyon sok bazár van. Ez ilyen összetákolt kis faviskó ahova az emberek kirakodják az eladnivaló cuccot. Ezek álltalában nagyon undorítóak. Azaz a gyümölcs és a hús az biztos. Amit ellephetnek a legyek azt el is lepik. Láttam egy kecskefejet. Csupa légy volt. az eladó meg mutogatta nekem, hogy nézzem meg az egyik füle kisebb mint a másik. csináltam is róla néhány fényképet, hogy megörökítsem az utókornak. Aztán valamikor este felé visszamentem a szállásra. Persze előtte váltottam lóvét. 90 dolcsit váltottam, de ezt nem váltották valami jól a nagy helyeken ezért egy kis maszek váltót kerestem és mondtam neki, hogy ennyit akarok váltani adjon nekem egy jó árat rá mert ez több mint a szokásos. Jobb árat is adott rá mint bárhol máshol ezért váltottam is. Este gyorsan elaludtam mert elég fáradt voltam. Másnap esett az eső tehát nem csináltam semmit csak megvarrtam a táskám mert elszakadt és kajáltam meg pihentem. Tehát most  van jan.12. Szerintem a következő epizódot valahonnan Jogjakarta-ból fogom írni mert oda készülök. De nem tudom mikor kapom meg a vízumot tehát lehet, hogy ugyaninnen fogom írni a követező kalandot is, de remélem, hogy nem így lesz.

 Este itt aludtam annál az embernél aki meghívott, hogy aludjak nála. Érdekes, hogy az itteni embereken nem látszódik a kor. Ő 52 éves de jóval fiatalabbnak néztem. Igazából itt mindenki fiatalabbnak néz ki mint amennyi valójában. Lehet, hogy csak azért mert az itteni emberek kisebbek, vagy csak nincs annyi problémájuk, de igazából nem tudom miért van ez. A legjobb, hogy simán mondhatom magamról, hogy idősebb vagyok. Azt mondtam, hogy 25 vagyok és simán elhitték. Ami még érdekes az az, hogy itt nincs olyan, hogy egy fiú jár egy lánnyal. Itt nem járnak az emberek. Ha valakinek van egy barátnője vagy pasija akkor az azt jelenti, hogy össze fognak házasodni. És NINCS házasság előtt szex. Vagyis ezt mondták nekem, de ezen majd változtatni kell. Este felhúztam magam fölé a szúnyoghálót, de csak pár centire volt a testemtől a háló. Este sokszor felkeltem mert a fülemnél zümmögtek a szúnyogok. Amikor felnéztem akkor láttam, hogy a hálón a fejemnél vagy 10 szúnyog támadóállásban várakozik. Azok ugyan várhattak mert le nem húztam magamról a hálót reggelig. Reggel kajáltam és beszélgettem az emberrel. Elmondta, hogy ha a legolcsóbb kaját veszem akkor 200 Ft-ból 3 napi kaját tudok venni. Ez tényleg nagyon olcsó de azért nem akarok annyira egyoldalúan táplálkozni, hogy 3 napig csak 1 dolgot eszek. De azért ki fogom próbálni. Most nagyon sok időm van ezért szépen leírom az itteni tapasztalataimat amit eddig kihagytam. Itt az emberek nagyon sokat szemetelnek. Az a természetes itt ha eldobják a szemetüket éppen ott ahol vannak. Tehát rengeteg szemét van. De itt Bogorban valahogy mégis nagyjából tiszta a környék. Persze a folyók tele vannak szeméttel meg a csatornák is de a többi helyhez képest tisztaság van. Elég elmaradott az itteni helyzet ezért úgy lehet elképzelni azokat a helyeket ahol vásárolni lehet mint egy piacot. Szépen összetákolható viskókba bepakolják az árukat és ott lehet venni mindenfélét. Természetesen mindenhol lehet alkudni. Nem is! Kötelező alkudni! Az első árak mindig elég drágák ezért alkudni kell egy kicsit. Ha megpróbáljuk letornázni az árakat akkor megvan a lehetőség arra, hogy olyan árat kapunk ami nagyjából fedi az itteni árát. Mivel fehér vagyok ezért próbálnak mindent drágábban adni. Ezért muszáj alkudozni. Az itteni gyümölcsök elég furcsák, de finom a többségük. Tegnap ettem mangót ami egész jó volt. Nem tudom leírni milyen íze volt mert semmihez sem hasonlított. Aztán még régebben ettem kókuszt is. Az elég jó volt, de egyáltalán nem hasonlított ahhoz amit otthon kókusznak hívunk. Ez úgy nézett ki mint egy mogyoró csak nagyobb volt mint a fejem és zöld. Úgy adják, hogy levágják a tetejét és adnak hozzá szívószálat meg kanalat. Szívószálat a kókuszléhez, kanalat meg a belsejéhez. A belseje furcsa ízű és az állaga is furcsa. Olyan mint a takony, de ízre hasonlít egy kicsit a mogyoróhoz. Aztán van itt olyan is ami hasonlít a kókuszhoz csak a külseje tüskés. Olyan mint egy nagy süni csak a tüskéi négyszögletesek. Na ezt még véletlenül se kóstolja meg senki! Nagyon rossz íze van. Elsőre olyan az íze mit a paprikás krumplinak csak egy kicsit romlott állapotban. Szerintem szörnyű, de lehet, hogy ízleni fog valakinek. Itt sokan szeretik. Meg van olyan is ami olyan kicsi mint a vajalma csak pirosas sárgás színű és úgy néz ki mintha tüskéi lennének, csak a tüskék hosszúak. Mintha haja lenne. Ez elég finom. Szét kell feszíteni és a belseje ilyen átlátszó zselészerű cucc. Azt kell megenni, de vigyázni kell mert van magja is ami keserű. Azt nem esszük meg. Ennek a gyümölcsnek a neve rambutan. Meg még ettem egy csomó mindent aminek nem tudom a nevét és azt sem tudom, hogy mi volt. De a kedvencem a sárkánygyümölcs volt. Nem tudom mi a magyar neve, de az angol neve sárkánygyümölcs. Ennek nem tudom leírni a kinézetét mert nagyon furcsa. Olyan mint egy nagyon dagadt kukorica, csak nincs olyan hosszú és a levelei úgy állnak mintha tüskék lennének. Ezt szét kell vágni és a belseje nagyon finom. Fehér a belseje és kis fekete pontok benne a magok. Úgy néz ki mint a kivi csak jóval nagyobb és fehér meg nagyon finom. Majd kipróbálom az összes itteni gyümölcsöt de még van időm. Több féle banán van itt. Nem tudom hányat próbáltam eddig de legalább 3-at biztos. Volt egy zöld fajta aminek ugyan olyan íze van mint az otthoninak, volt a normál sárga de az itteni az kicsi és sokkal édesebb meg volt valami főzőbanán aminek krumpli íze van. Meg van itt valami furcsa kinézetű gyümölcs. A héja olyan mint a kígyó bőre, a belseje meg olyan mint egy nagy foghagyma és van magja. Az ízét semmihez sem tudom hasonlítani, de azt tudom, hogy édes és finom. Ennyit a gyümölcsökről! A levegő nagyon szennyezett itt. A nagyvárosokban ködformán száll a kipufogógáz. Elég büdös és marja a torkom. Főleg azért mert nagyon meleg van. Ez azért jutott eszembe mert a mai napom városnézésnek szenteltem és már eléggé kapar a torkom. Láttam egy gyíkot is, de nem azt a szokásos 5 centiset hanem egy 30 centiset. Nem is nagyon mertem a közelébe menni. Az orra olyan krokodilszerű volt. Félelmetes kis dög volt az biztos. Nagyon szeretem már ezt a helyet mert bármerre megyek a csajok engem figyelnek. Nagyon tetszik ez a helyzet. Nem is akarok hazamenni. Csak az a gond, hogy pár hónap múlva lebarnulok és én is olyan csoki leszek mint az itteniek és akkor már nem leszek különleges. De ameddig fehér vagyok addig kihasználom a helyzetet.

Január.5.       Egész nap esett az eső tehát nem tudtam semmit sem csinálni. Az ember akinél vagyok lelépett ezért még beszélgetni sem tudok vele. Csak filmet nézek a gépemen és gondolkozok. Érdekes, hogy itt máshogy fog a nap mint otthon. Eddig szinte mindig árnyékban voltam és amikor nagyon sütött a nap akkor nem mentem az utcára mégis úgy lebarnult az arcom és a kezem, mintha otthon egész nyáron pólóban rohangáltam volna a tűző napon. Mivel nem tudok mit csinálni ezért csak pihizek. Durván rászoktam a cigire. Az itteni cigi más mint az otthoni. Sokkal finomabb. Valami itteni cigit szívok. Azt hiszem kretek-nek hívják, de azt mondták, hogy a kretek a filter nélküli cigi. Az a lényeg, hogy ez szegfűszeges és nagyon jó az íze. Talán BLACK a neve, de nem vagyok benne biztos. Ilyen van Magyarországon is, de elég drága (1600 Ft./doboz) viszont szegfűszeges, de az íze közel sem olyan jó mint az itteninek. Szerintem ha elmegyek Indonéziából akkor nem is fogok többet cigizni mert a világon sehol máshol nem lehet ilyen cigit kapni és a többi az nem olyan mint az itteni. Párszor kimentem a teraszra, hogy rágyújtsak amikor vége volt egy filmnek. Van itt egy kis macska is. Mocskos kis dög az biztos. Sokszor gondolkoztam rajta, hogy felrúgom, de csak néha tettem meg. Amikor a lábam elé ugrik akkor véletlen elrúgom egy kicsit, de akkor szoktam felrúgni amikor beleharap a lábujjamba. Kis szemét! Amikor pihenek és a legkevésbé sem számítok rá akkor támad. Tehát a mai napom elég lazára sikerült. Este nem volt hasmenésem ami szokatlan volt mert már egészen hozzászoktam.

jan.6.     Ma reggel korán keltem és elmentem az emberemmel a botanikus kertbe. Ingyen volt mert ő ott dolgozik és be tudott vinni. Olyan növényeket láttam ott amiről még nem is hallottam. Láttam lótuszt, piros fát, olyan fát aminek minden kérge más színű és mindig jön le a háncsa. Ez tetszett a legjobban. Olyan volt mint a szivárvány. Meg olyan fát is láttam aminek a törzséből nőnek a gyökerei. Azt mondták, hogy ebből csinálják itt a parkettát. És voltunk valami állatmúzeumban is. Itt is olyan állatokat láttam amikről még nem is hallottam. A bogarak közül csak alig néhányat ismertem fel, az emlősök közül viszont majdnem mindet. Rengeteg féle kígyó van itt és majdnem mind mérgező. Tehát eldöntöttem, hogy nagyon fogok egyedül csatangolni az erdőben. Amikor befejeztük a nézelődést meg a fotózást akkor elmentünk gyümölcsöt venni. Vettem sárkánygyümölcsöt meg sárgadinnyét. Már be is faltam. A dinnye nem volt valami jó viszont a másik nagyon is ízlett. Tehát ilyen volt a mai napom. Összeszedtem valamit a kertben és bedagadt a lábam néhány helyen. Úgy néz ki mint a szúnyogcsípés csak jóval nagyobb és viszket meg fáj. Remélem nem súlyos és gyorsan elmúlik.

 Elég ritkán tudok netközelbe kerülni tehát csak ritkán fogok írni de akkor nagy mennyiségben ömlesztem az igét. Annyi szörnyűség ami velem az elmúlt héten történt szerintem egy életre is elég. De döntsétek el ti! Kezdem is! Ott hagytam abba, hogy esett az eső én meg csak a gépemet féltettem. Aztán amikor jobban rákezdett akkor behúzódtunk egy benzinkútra és vártunk, hogy elálljon az eső. Elég sokat kellett várni és Anto (akivel jöttem annak ez a neve, Ogay testvére) meg is ázott egy kicsit. Durván fújt a szél ezért a fedett részekre is behozta a vizet. Nem sokat mert a szél csak permetszerű esőcseppeket tudott magával sodorni, de ez is épp elég volt, hogy fázzunk. Magam miatt nem nagyon aggódtam mert rajtam pulcsi volt és csak a nadrágom ázott meg, viszont Anton póló volt ami szépen átázott. Amikor láttam, hogy remeg akkor elkezdtem gondolkozni azon, hogy bekéredzkedek valami esőmentes helyre és megkérem az ottaniakat, hogy legalább Antot engedjék be. De nem kellett semmit sem csinálnom mert elcsendesült a vihar és el tudtunk indulni. Annyi eső hullott hirtelen, hogy a csatornák nem tudták elnyelni a vizet. Tehát amikor nagyobb árokhoz értünk akkor hiába húztam fel a lábam, térdig vizes lettem. Aztán már nem is erőlködtem, csak beletörődve tűrtem a vizet. Mire hazaértünk már nagyon fájt a fejem. Éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben, de nem tudtam, hogy mi a gond. Gyorsan elmentem tusolni, de nagyon hideg volt a víz. Aztán lefeküdtem és betakaróztam. Éreztem, hogy lázas vagyok mert itt ha nem takarózunk be akkor is melegünk van, én meg betakarózva is fáztam egy kicsit. Másnap nem csináltam semmit. Úgy keltem, hogy hasogatott a fejem. Nagyon rosszul éreztem magam. Próbáltam csinálni valamit de csak néztem a tévét és aludtam egész nap. Estefelé jött egy csajszi aki tudott angolul egy kicsit és vele beszélgettem. Azt mondta, hogy holnap elvisz és megmutatja nekem az itteni nevezetességeket. Este legalább már nem fájt a fejem viszont extrém híg hasmenésem volt. Ugyanúgy lázas voltam este, de már egy kicsivel jobb volt. Reggel pont 10-kor keltem mert a csajjal ezt az időpontot beszéltük meg a találkozóra. Persze nem jött ezért visszafeküdtem aludni. Délután 4-kor elmentem Antoval a piacra. Ez volt a napi programom vele. Parfümöket árult, én meg elvoltam a csajjal akit megismertem meg a sráccal aki azt mondta rám, hogy én vagyok a sátán. Aznap este vettem valami gyógyszert mert már nagyon gáz volt a torkom. Olyan érzésem volt mindig, hogy van valami a torkomon, de nem tudtam felköhögni. Az a gyógyszer egész jónak bizonyult. Már az első kanál után sikerült felköhögnöm egy méretes turhát, aztán jött a többi. De legalább normálisan tudtam venni a levegőt. Mondtam nekik, hogy holnap én lépek és majd valamikor a vízumom lejárta előtt megyek csak vissza, hogy meghosszabbítsam. Elbúcsúztam mindenkitől és mentünk haza. Az estém simán telt. Már nem volt lázam csak egy kis hőemelkedésem, viszont a hasmenés nem akart elmúlni. Dec.30-án valamikor délután 4 körül elindultunk. Anto elvitt valahova ahol fogott nekem valami kisbuszt ami elvitt egy helyre ahol tudta elvileg stoppolni. Meg is próbáltam, de valahogy sehogy sem akart összejönni. Fél óra után meguntam a várakozást és elindultam, hogy keressek valami helyet ahol meghúzhatom magam éjszakára. Ahogy mendegéltem leszólított egy csávó. Beszélgettünk egy kicsit és mondta, hogy ő tud intézni nekem szállást ingyen. Ez király! Aztán elmentünk a házába, ott adott valami kaját, de nem nagyon ízlett aztán mondta, hogy megyünk. Mentünk is de csak félúton kérdeztem meg tőle, hogy hova megyünk. Mondta, hogy egy motelbe. Mondtam neki, hogy az drága és jó nekem egy sarok is a házába de csak erősködött és azt mondta, hogy nekem csak a legjobbat. Aztán a motelben furcsa volt, hogy bezárta az ajtót maga mögött és levette a cipőjét. Gondoltam én ott alszom ő meg elhúz. Amikor levette a cipőjét megcsapott a lábszaga. Elég büdös volt, de nem szóltam egy szót sem. Mondta nekem, hogy ő is itt alszik. Én mondtam neki, hogy oké, de akkor én a földön alszom. Igazából fel sem tűnt, hogy olyan meleg mint állat mert itt mindenki furcsa nyávogósan beszél. Ő meg valami divattervező tehát teljesen elnéztem neki. Még olyanokat mondott nekem, hogy csókot akar tőlem. Mondtam neki, hogy nagyon gyorsan felejtse el mert tőlem csak egy hatalmas maflást kaphat. Aztán amikor már teljesen letárgyaltuk, hogy velem nem fog semmit sem csinálni akkor azt mondja nekem, hogy mutassam meg neki a farkam. Mondtam neki, hogy felejtős a dolog. Azt mondja, hogy nem lesz semmi csak látni szeretné. Mondtam neki, hogy nem érdekel mit szeretne, de az én farkamat nem fogja látni az biztos. Erre előkapta az övét és mondta, hogy csak ennyiből tat megmutatni. Még mielőtt megláttam volna, nagyon gyorsan hasra vágtam magam és próbáltam aludni. Erre elkezdte simogatni a hátam. Mondtam neki, hogy fejezze be de gyorsan. Mondtam neki párszor de lehet, hogy nem voltam elég határozott, azért folytatta. Amikor ráordítottam akkor nagyon gyorsan elhúzta a kezét és nem próbált többet megsimogatni. Mondta, hogy akkor ő elmegy és nem segít többet nekem. Mondtam, hogy már indulhat is, de a fene egye meg a fejét csak nem akart menni. Aztán mondta, hogy én nem értem meg ők, hogy meleg. Mondtam neki, hogy én megértem őt, ő nem ért meg engem. Én nem vagyok meleg ezért nem szeretem a fiúkat. És még ha a tököm áll akkor sem fogom azt mondani, hogy egy fiú bejön nekem. Már kezdte érteni mi a helyzet és ment. Mielőtt ment meg akart puszilni. Mondtam neki, hogy ne erőltesse mert szájba vágom. Érdekes ezt egyből megértette pedig elég halkan mondtam. De biztos látta rajtam, hogy ha megpuszil akkor nem fogja épp bőrrel elhagyni a szobát. Tehát hátat fordított és ment. Én felköltöztem az ágyra. Fél óra múlva kopognak az ajtón. Hát csak visszajött a buzi! Mondta nekem, hogy itt a pasija és a mellettem lévő szobában fognak akciózni. Mondtam, hogy nagyon örülök neki, de nem érdekelt. Aztán lelépett. Én nem tudtam aludni mert tele volt az ágy mindenféle élősködővel. Tehát egész este csak forgolódtam. Aztán reggel jött és azt mondta menjek vele. Gondoltam tök jó legalább elvisz oda ahol felvett, de tévedtem. A házába vitt, de legalább már tudta hol a határ. Azt mondta, hogy várjak egy kicsit mert el kell mennie, de 1-2 óra múlva visszajön. Nem tudtam, hogy mire várjak de nem is érdekelt. Gyorsan elaludtam mert már nagyon fáradt voltam. Amikor felébredtem akkor a combomon támaszkodott és éppen a péniszem felé nyúlt. Ellöktem a kezét gyorsan én mondtam, hogy nem kéne. Még egyszer én meg ugyanazt mondtam. Amikor harmadjára is próbálkozott akkor elütöttem a kezét és azt mondtam neki, hogy a következő próbálkozásnál arcba csapom. Hogy hatásos legyen az öklömet az orra alá nyomtam. Aztán kérdezte, hogy a probléma. Én egyből rávágtam, hogy TE vagy a probléma. Mondta, hogy ő nem gond. Én meg mondtam neki, hogy dehogynem! Mondtam, hogy életemben nem volt még ekkora problémám mint ő. Szomorú képet vágott de megláttam az állarca mögött, hogy mosolyog. Nem tudom min mulatott olyan jót, de egyáltalán nem olt vicces a dolog. Megkért, hogy maradjak nála egy estét mert most van szilveszter és nem akarja, hogy most elmenjek egyedül. Mondtam, hogy renden van de akkor legalább egy csajt mutasson  be nekem. Mondta, hogy van egy barátnője, de ő nem túl csinos. Kérdezte, hogy ez nem baj-e. Mondtam neki, hogy dehogynem baj. Nekem csinos csajok kellenek. Én egész nap aludtam, csak este keltem fel aztán mentünk motorozni. Mindenfelé tűzijáték volt de engem ez nem nagyon érdekelt. Nem igazán szeretem mert ugye pesti vagyok és az ottani szilveszteri tűzijátékot semmi sem múlja felül, de már unalmas számomra. Látta, hogy nem érdekel a dolog ezért visszamentünk a házába és aludtunk. Persze ő a földszinten én meg az emeleten. Még véletlenül sem akartam egy légtérben lenni vele. Másnap reggel kivitt oda ahonnan elhozott. Én kerestem egy jó helyet magamnak és elkezdtem stoppolni. Nagyon nem akart sikerülni. Fél óra után odajött hozzám egy csaj és kérdezte, hogy tud-e segíteni nekem valamit. Elmondtam neki, hogy mi a tervem. Mondta, hogy ha akarom akkor ő körülvisz engem Jakarta-ban mert most van jan.1-e és, hogy ne legyek annyira egyedül. Nem akartam több időt tölteni itt mert nem akartam még egy meleggel összefutni tehát azt mondtam, hogy inkább tovább próbálkozok. Igazából azért nem mentem vele mert a barátjával volt tehát nem single. aztán eleredt az eső én meg behúzódtam a buszpályaudvarra. Amikor elállt az eső visszamentem a helyemre és tovább próbálkoztam. Jött 2 srác akik elég komoly ábrázattal beszéltek velem. Úgy néztek rám mintha meg akarnának ölni, de nagyon kedvesek voltak. Aztán kiderült, hogy miért volt ez a kinézet. Rendőrnek tanultak tehát szerintem gyakorolták a komoly és durva nézést. Ők elvittek engem a vízimentőkhöz mert azt mondtam nekik, hogy halászni akarok ők meg nem tudták hol van jó halászó hely ezért elvittek oda mert ott tudták. Beszélgettem velük és az egyikük elvitt motorral egy helyre ahonnan egy másik srác vitt tovább egy gyönyörű helyre. Minden nagyon szép volt ott a tengerpartot kivéve. Az ocsmány volt de mégis ez volt Jakarta legszebb része. Igazából nagyon tetszett ez a hely de nagyon drága volt. Nagyjából minden a duplája volt. Mivel későn érkeztem ezért gyorsan rám sötétedett és nem akartam este egyedül bóklászni, ezért gyorsan kerestem egy helyet ahol pihenhetek. Találtam valami muszlim templomot. Nagyon jó volt. A cipőt le kell venni mielőtt belépünk, de nagyon biztonságos hely mert aki ide jár az tényleg hívő és nem fog bántani vagy lopni tőlem. Estére nem húztam fel magam fölé a szúnyoghálót, mert azt már soknak tartottam. örültem, hogy itt lehetek nehogy még kényelembe is helyezzem magam. Tehát összecsipkedtek egy kicsit a szúnyogok. Igazából nem volt olyan vészes. Valószínű a templom hatása miatt volt. Ide csak a nagyon ateista szúnyogok járnak vért szívni. Egész jól aludtam és reggel elindultam keresni egy boltot. Meg is találtam és vettem 2 liter kólát. Nem vettem kaját mert úgy voltam, hogy ma nem eszek. Amikor eszek akkor megmozdul a hasam és aztán pár órán belül menni kell. A hasmenésem nem múlt még mindig el, de remélem, hogy egy kis koplalás helyrehozza. Ahogy visszaértem a templom közelébe elkezdett esni az eső tehát behúzódtam megint. El is aludtam és amikor felébredtem akkor láttam, hogy rajtam kívül még vagy 5 ember alszik itt. Ez jó volt mert így legalább nem érzem magam olyan egyedül. Valamikor 1 körül kisütött a nap és akkor elmentem kajálni valamit mert csak erőt vett rajtam az éhség. Amit ettem az drága volt és rossz is. A rizs helyenként nem főtt meg rendesen és helyenként szét volt főve, a csirke meg nagyon száraz volt. A kaja után kiültem a partra és elkezdtem tanulni indonézül. Nem sokkal Indonéziába érkezésem után kaptam egy szótárat egy kamionostól. Azt olvasgattam és tanultam azokat a mondatokat és szavakat amikre szükségem lehet később. Én voltam a helyi turistalátványosság. Az emberek fele aki a közelembe ért akart csinálni velem egy fényképet. Igazából nem bántam mert volt köztük néhány jó csaj is. Aztán amikor már nagyjából befejeztem a tanulást akkor odajött hozzám egy srác és megkérdezte, hogy hol fogok aludni. Mondtam neki, hogy nem tudom és erre elkezdett telefonálni. 2 perc után mondta, hogy menjek vele. Az egyik barátjánál aludhatok 1 napot. Gondoltam jobb lesz mint a templom tehát mentem. Megkérdezte, hogy hol töltöttem a szilvesztert én meg elmondtam neki az egész story-t. A szemét halálra röhögte magát. Ezután már a barátjának tekintett. Elég kesőn értünk oda a barátjához tehát egyből elmentem tusolni és aztán aludni. Másnap elvitt egy buszmegállóba és leírta nekem, hogy tudok eljutni Bogor-ba. Azt mondta, hogy ez egy elég szép hely és elég olcsó. El is indultam de persze itt nem olyan egyszerű semmi. Fogalmam sem volt, hogy hány megállót kell mennem és, hogy hol kell leszállnom és még megkérdezni sem tudtam mert még nem beszélem olyan jól a nyelvet. Csak a papírt mutattam és mondtam, hogy ide akarok menni. Jó volt mert mindenki segített. A vonatjegy nagyon olcsó volt. Valami utolsó osztályra vettem jegyet tehát a 100 Km. kevesebb mint 50 Ft. volt. Mondjuk úgy álltunk mint a heringek és a vonat tetején is utaztak, de olcsó volt az a lényeg. Amikor megérkeztem bementem egy turistainformációs központba és megkérdeztem, hogy milyen nevezetességek vannak itt. Ott elmondták és térképet is adtak. Már indultam is az első nevezetesség felé, de csak akkor tudtam meg, hogy van belépő amikor odaértem. A belépő elég drága volt ezért nem mentem be. Igazából csak egy itteni park a nevezetesség tehát nem is nagyon érdekelt. Elindultam egy irányba és gondoltam ha sokáig megyek arra akkor valahogy kijutok a városból. Mentem is egy irányba csak egy idő után nem tudtam már arra menni ezért visszafordultam és a legelső helyre ahova le tudtam ülni, leültem. Néztem a térképem meg mindent amit tudtam és gondolkoztam, hogy most hogy tovább. Mellém ült egy idősebb férfi és elkezdett beszélgetni velem. A vége az lett, hogy meghívott magához, hogy lakjak nála pár napot. Kicsit megijedtem tőle mert ugyan azt mondta mint a meleg az első találkozáskor. De aztán megnyugodtam mert nem meleg. Azért hívott meg mert egyedül lakik és nincs családja, se senkije úgyhogy örül a társaságnak. Én is örülök mert nem vagyok legalább egyedül. És ami a legjobb, hogy megmutat nekem mindent amire érdemes odafigyelni ebben a városban. Pontos dátum, idő: 2012.01.03, 18:06