My travels

Bocs mindenkinek, hogy ennyire megkésve rakom fel az utolsó részt de eddig nem volt kedvem post-olni :-)

Már csak egy napom volt indulás előtt ezért próbáltam kiélni. Lementem a partra megint de eleredt az eső tehát visszamentem a házba gyorsan. Ott vártam egészen addig ameddig Lukman meg nem érkezett és elmentünk a varróhoz mert ígért nekem egy gatyát és már elkészült. Meg is kaptam de nem olyan lett amilyet kérdem. Úgy volt, hogy piros fekete lesz de full piros lett. Mondjuk nem zavart annyira mert ingyen volt de akkor is jobb lett volna ha olyanra csinálja amilyenre kérem. Este elmentünk megint vásárolni és találtam egy egész jó kis sapkát amit meg is vettem. Egy hasonló sapkát néztem pár nappal ezelőtt de az árus olyan árat mondott ami otthon is drága nem, hogy itt! Tehát a múltkor nem vettem meg viszont most egy másik árusnál találtam ugyan olyat és sikerült nagyon jó árat kialkudnom. Aztán hazamentünk és aludtunk. Másnap az utolsó napomon esett az eső megint. Csak pihetem és elmentem a postára mert fel kellett adnom egy levelet ami Szumátrára megy. Beszélgettem az ottaniakkal és amikor idő volt akkor indultam. Motorral mentünk mert a srácok ki akartak kísérni a reptérre. Mielőtt a reptérre értünk volna, jól bevásároltam kajából, nehogy éhen haljak. Az első meglepetés becsekkolásnál ért. Nem mehettem ki a srácokhoz beszélgetni velük. Nem baj, odahívtam őket és ott beszéltünk aztán elköszöntem és mentem fel az emeletre mert ott kellett beszállni a gépbe. A második meglepetés az emeleten ért. Még plusz adót kellett fizetni csak ezért mert fel akarok szállni a gépemre. A jegy árában benne van az adó de ez valami plusz amit mindenkinek, mindig fizetni kell. 150.000 rupia volt. Még szerencse, hogy tartottam magamnál pár dollárt vészhelyzetre és most ki tudtam fizetni ezt a szemétséget. Csak, hogy mindenki tudja a balii reptérről van szó! Aztán ami még jobb volt az az, hogy amikor indulnia kellett volna a gépnek akkor még meg sem érkezett. De ami itt extra az az, hogy van cigiző szoba a reptéren. Aztán amikor megérkezett a gépem akkor felszálltam rá és indultunk. Nagyon élveztem a felszállást, nem úgy mint amikor jöttem. Három üléses volt a helyem és a jegyem középre szólt. Mivel senki sem ült mellettem ezért elfoglaltam mind a hármat és kifeküdtem rajtuk. Nagyon jót aludtam de az út csak három óra volt ezért gyorsan véget ért a kényelem. Amikor leszálltam akkor megkerestem azt a helyet ahol a csomagomat kell átirányítani a következő gépre. Egy csaj volt ott. Odaadtam neki a jegyem és mondtam, hogy most nem tudom, hogy mit kell csinálni mert most csinálok ilyet először meg, hogy tudna-e segíteni, hogy honnan megy majd a következő gépem. Még azt mondja nekem, hogy sajnálom uram de nem tudok segíteni. Láttam rajta, hogy viccel ezért mondtam is neki, hogy ne szórakozzon, de persze nevettem rajta. Aztán elmondta, hogy a csomagom egyenesen Párizsba szól tehát csak nekem kell megtalálnom a gépet. megmutatta, hogy honnan megy majd és elmondta, hogy itt hol a cigi szoba. Amikor indult a gépem akkor felszálltam. megkerestem a helyem és próbáltam pihenni de elég kényelmetlen volt. Itt ültek mellettem és én nem az ablaknál ültem tehát elég nehezen sikerült megtámasztanom a fejem. Aztán megtaláltam a tuti pózt. Fejemre húztam a kapucnim és oldalra fordultam. Így elég sokat tudtam aludni. Amikor Párizsba értem akkor már gyorsan ment majdnem minden. Valami pulthoz kellett odamenni az útlevelemmel és aztán léphettem csak ki arról a részről. Ez úgy nézett ki, hogy megmutattam az útlevelem, 2 másodpercig nézték aztán visszaadták és azt mondták, hogy kérem a következőt. Aztán a csomagomra várni kellett vagy 20 percet. Amikor ez is megvolt akkor megnéztem a repjegy árakat. A jegyek olyan árba voltak Pestre mint amennyi a jegyem volt Balitól Párizsig. Tehát úgy döntöttem, hogy stoppal megyek haza. Elkezdtem cigizni ahogy kiértem a reptérről, de itt nagyon rossz íze van. Valószínűleg azért mert más az itteni levegő, de így nagyon könnyű lesz leszokni. Aztán gyorsan fogtam egy stoppot és elmentem vele valameddig. Azt mondta az ember, hogy én fiatal vagyok és ő is volt fiatal ezért segít nekem. Kirakott egy jó helyen és aztán lelépett. Legközelebb egy reptéri dolgozó vett fel. Vele is jól elvoltam. Ő az autópályán rakott le. Nem nagyon tetszett a dolog, de nem volt mit tennem. Aztán a rendőrök vettek fel mert tilos az autópályán stoppolni. Kóvályogtam vagy egy órát mire találtam egy helyet ahol tudok stoppolni. Kb. egy órát töltöttem ott de nem vett fel senki mert vagy nem állt meg vagy más irányba ment. Aztán elmentem keresni egy másik helyet. találtam is és ott 20 perc alatt fel is vettek. Nagyon sokan megálltak de csak az utolsó ment arra amerre én. Ezzel is elbeszélgettem, de csak kicsit mert nagyon törte az angolt és szinte semmit sem tudott. Amikor megérkeztünk egy benzinkútra akkor meghívott egy kávéra és elment. Itt is töltöttem vagy fél órát mire felvettek. Egy kamionos vett fel és elvitt majdnem Reims-ig. Ő addig ment de már van annyi tapasztalatom, hogy még véletlen sem megyek be a városokba. Csak benzinkutakon állok meg különben nagyon sok időt vesztek azzal, hogy kitaláljak a városból. Ő mondta, hogy tilos felvennie stopposokat mert a főnöke kirúgja ha megtudja, de kiskorában ő is stoppal járt iskolába és amikor rám nézett akkor magát látta, ezért hozott el. Ő se tudott valami jól angolul de keményen próbálkozott és elég jól megértettük egymást. Ahol lerakott ott próbálkoztam egy kicsit, hátha felvesznek, de nem ment semmi. Megkérdeztem egy kamionost, hogy elvisz-e de azt mondta, hogy nem vesz fel utasokat. Vagy 30 kocsi megállt, hogy elvigyen de mind más irányba ment tehát egyik sem volt jó nekem. Az estét itt töltöm a kúton és holnap reggel majd megint megpróbálok valamit. Az egyetlen bajom a hideggel van. Amikor megérkeztem még nagyon élveztem, hogy ilyen hideg van de amikor lefagyott a lábam akkor már kezdtem kiábrándulni a télből (megint). 11-kor kivágtak a benzinkútról mert bezártak. Úgy 5 percet lehettem kinn a hidegben de máris vacogtam és minden bajom volt. Úgy voltam, hogy kész itt a vég most meghalok. Szétnéztem, hogy merre mi van de semmit sem láttam csak egy kamionban égett a villany. Odamentem hozzá mert tényleg úgy éreztem, hogy megfagyok. Úgy voltam, hogy fizetek is neki csak engedjen be pár percre melegedni. Megkérdeztem tőle, hogy beülhetek-e de nem értette. Visszakérdezett, hogy mi van én meg válaszoltam, hogy fázom. Egyből mondta, hogy üljek be. Beültem és beszélgettünk egy kicsit. Mondtam merre megyek és már rá is vágta, hogy elvisz Metz-ig. 20 perc múlva indult és jó meleg is volt a kamionban. Mondtam neki, hogy nehogy bevigyen a városba mert akkor sosem érek haza. Mondta, hogy rendben akkor lerak a város előtt egy éjjel-nappali benzinkúton ami a környéken a legnagyobb kamionparkoló is egyben. A szerencsém most sem hagyott cserben! Mondta, hogy ő speciális kamionos. Hétfőtől vasárnapig 0-24 óráig vezethet pihenés nélkül. Reptérre szállít gyógyszereket tehát neki minden megengedett. Az út olyan gyorsan elrepült, hogy nem is vettem észre de máris odaértünk. Rengeteget beszélgettünk mindenféléről és ilyenkor repül az idő. A parkolóban szétnéztem és találtam is 3 magyar rendszámú kamiont. Ahogy elkezd világosodni megkérdem őket, hogy elvisznek-e. Ha minden ilyen jól megy akkor holnap után otthon vagyok. Elég fáradt voltam ezért ahogy leültem elnyomott az álom. Amikor felébredtem még sötét volt de azért kimentem megnézni, hogy állnak a kamionok, mert már csak egy óra volt világosodásig. Elindultam megnézni mi a felhozatal de majdnem megállt a szívem amikor láttam, h a 3 magyar kamionból már csak 1 áll itt. Akkor gondoltam végem mert péntek van és ilyenkor a vezetők el szoktak menni egy másik autóval haza és csak hétfőn jönnek vissza. Vártam egy kicsit és közben elszívtam egy cigit amikor láttam, hogy az utolsó kamion függönye elhúzódik és lámpa fénye világított belülről. Nagyon örültem neki mert így bennem is fegyúlladt a remény enyhe fénye. Odamentem és beszéltem az emberrel. Nagyon rendes volt tehát jól elbeszélgettem vele. két órán át dumáltunk és aztán indultunk. Pontosan nem tudom mennyit vitt de kb. 600 Km. körül lehetett. Az utunk közben folyamatosan hívta a társait CB rádión és keresett valakit aki tovább visz. Studtgart-nál rakott ki egy parkolóban és ment is tovább. Hihetetlenül szerencsés voltam mert ahogy kiszálltam csak 10 métert kellett mennem a következő magyar kamionosig. bekopogtam hozzá és beszéltem vele. Nagyon örült, hogy pdamentem hozzá mert a fogának volt valami nyavalyája és azt mondta, hogy így legalább elterelem a figyelmét a fájdalomról. már 3 napja állt ott és nem ment tovább mert a fogfájása miatt nem bírt. Hoztam Indonéziából valami csodaszert és azt odaadtam neki. Indonézül volt a használati utasítás tehát semmit nem értett belőle de szerencsére annyit le tudtam fordítani neki, hogy fájdalomcsillapításra való és nincs mellékhatása. Ezt benyomta és fél óra múlva jobban is lett. már sötét volt amikor megálltunk az első pihenőre. Ekkor éppen Bécs előtt voltunk 60 Km.-re. Elég félelmetes volt vele utazni mert elmondta, hogy nincs forgalmi a kamionján és most a jogsija sincs nála mert azt meg kölcsönadta egy barátjának. Szerencsére nem állítottak meg sehol tehát megúsztam a sittet. Ahol megállt ott mondta, hogy nézzek körül a parkolóban mert ő Győrig megy és az még messze van Pettől. Ha találok olyan magyart aki közelebb megy Pesthez akkor menjek vele, ha nem akkor elvisz Győrig és onnan folytatom. 3 perc keresgélés után találtam egy kisfurgont aminek magyar rendszáma volt. Beszéltem a sofőrrel és 2 szó után már el is kezdett pakolni, hogy elférjenek a cuccaim. Még meg sem kérdezte, hogy velemehetek-e és azt sem mondtam, hogy vele akarok menni de márik pakolt. Ő Tatára ment ami persze jobb volt nekem mint Győr, úgyhogy vele mentem.10 percet beszélgettünk utánna csak ő beszélt egészen Tatáig. Olyan történeteket mondott ami 10 embernél egy élet alatt sem fordul elő. Persze már fél óra után fájt a hasam a nevetéstől. A kedvencem a medvés story-ja volt. Szibériában volt és reggel kaját melegített de lehúzta egy kicsit az ablakot, hogy a kajaszag kimenjen. Hallja, hogy a szélvédőn valami kaparászás van. elhúzza a függönyt és egy hatalmas medvefej kacsintgat rá. A mackó ahogy meglátta elkezdett üvölteni és vadul kaparászta az üvegét. Azt mondta, hogy az ereiben megfagyott a vér, de volt annyi lélekjelenléte, hogy ráadta a gyújtást a kocsira és megnyomta a kürtöt. Pont a mackó fülénél volt tehát gyorsan hátraarcot vágott a drága és futás közben még vadul rázta a fejét. Aztán elmondta, hogy gazdagodott meg. Kártyázott meg csempészett sokmindent. Rengeteg érdekes dolgott mondott és sokmindent tanított amit még használni is tudok az életben. Tata előtt egy erdőn kellett átmenni. nagyon sötét volt és előttünk se volt senki meg mögöttünk sem. Nem vagyok az a félős típus de azok alapján amiket mondott kinéztem volna belőle, hogy itt elvágja a torkom és kidob. Elvégre úgysem jár erre senki már ilyenkor. Persze 23:00-körül volt mindez. Ennél a résznél nem is beszélgettünk túl sokat de gond nélkül kijutottunk az erőből és így teljesen megkönnyebbültem. Nem arra kellett volna mennie de elvitt a vonatállomásig. Azt mondta, hogy ő is volt már stoppos és elég messze van a vonatállomás onnan ahova megy tehát inkább elvisz. A benzint úgyis a cége fizeti tehát őt nem érdekelte. Meg is köszöntem neki mindent és az állomásnál elbúcsúztunk. Ahogy odaértünk még láttam, hogy egy vonat pont elmegy abba az irányba amerre nekem is mennem kell. Bementem a váróba és megkérdeztem, hogy mikor indul az első vonat Pest felé. Kérdezi a jegyes, hogy Pestről? Mondtam neki, hogy nem hanem ara felé. Elkezdte vadul püföni a gépét és egy kis idő után szomorú arccal rámnéz és azt mondja, hogy ez nem fog tetszeni. Már gondoltam, hogy nagyon soká jön a következő vonat de amikor azt mondta, hogy 5:47-kor megy az első akkor az agyam eldobtam. Igaza volt ez tényleg nem tetszett de azért megköszöntem, hogy megnézte nekem. Kicsit vonakodtam felhívni apát ilyenkor 23:14-kor mert épp délben küldtem neki egy SMS-t, hogy aludjon nyugodtan majd hazamegyek valahogy. Dehát muszáj volt! Fel is hívtam és szerencsémre még nem aludt. Azt mondta, hogy pár óra és jön értem. Most nincs otthon tehát ezért el fog tartani egy ideig ameddig ideér. Láttam a váróban néhány fiatalt rockert. Érdekes módon nem értettem, hogy miről beszélnek. Mondjuk ittak már nem is keveset de az nem számított. Valahogy elkezdtem beszélgetni velük angolul. Ez jó volt mert a gondolkodásom most angol volt és könnyebben beszéltem ezt a nyelvet mint a magyart. 5 perc után csak rákérdeztem, hogy hovavalósiak és azt mondták, hogy magyarok. Ők is megkérdezték, hogy én honnan jövök és mondtam, hogy magyar vagyok én is. Na erre elkezdtek nevetni és magyarul folytatták. Az első kérdésük ezután: És akkor miért nem magyarul beszélsz, bazdmeg? Mondondtam nekik, hogy nem értettem őket ezért gondoltam, hogy nem magyarok. Aztán kínálgattak pálinkával, de nem kellett mert féltem, ha iszom akkor elalszom és apa sosem talál rám. valamikor 1 óra felé ők elmentek, de egy csajszi aki velük volt nem akart egyedül ott hagyni. 1 srác, gondolom mert imponálni akart a csajnak ott maradt vele. Beszélgettünk még egy kicsit és mondtam nekik, hogy menjenek nyogodtan majd jönnek értem. Nagyon be voltak rugva ezért féltettek. Azt mondták, hogy veszélyes ez a hely és nem szívesen hagynak itt magamra. Persze csak rábeszéltem őket, mert minek maradnának ha úgysem ismernek. A srác megadta a számát és mondta, hogy ha bármi gond van hívjam fel 2 percnyire lakik az állomástól, kijön és segít. Megköszöntem neki, és könnyes búcsút vettünk. ahogy elmentek még elég sokáig éreztem a pálinkkaszagot. Annyit ittak, hogy 2 méterről érződött a tömény cefreszag tehát szerintem én is berugtam a közelükben. 1:30-kor hívott apa, hogy hol vagyok, ő itt van Tatán. Beszéltem a gondnokkal és mondta, hogy a másik állomásnál vagyunk. Apa 10 perc alatt megtalált aztán hazavitt. Most, hogy így visszanézem ezt, elég szerencsés vagyok. Semmi bajom nem történt, mindenki nagyon rendes volt és másfél nap alatt jutottam párizsból haza. Most egy darabig szünetelni fog az oldal mert úgy néz ki, hogy nem megyek mostanában sehova de ahogy foltatom az utam, leírrom mi fog történi. Talán ősszel folytatom de igazából nem tudom. Majd folytatom ha éppen úgy alakulnak a dolgok.

 Úgy terveztem, hogy netezés után visszamegyek a házba és pihenek meg kenegetem a hátam valamivel, de nem jött össze. Megnéztem az email-em és azt láttam, hogy semmit sem küldtek a repjegyemmel kapcsolatban. Nem nagyon tetszett a dolog mert már nincs sok időm az indulásig és minél később veszem meg a jegyet annál drágább. Megnéztem a honlapjukon, hogy mennyibe fáj és láttam, hogy most olcsóbb. Nagyon reméltem, hogy nincs jegyem mert ha így van akkor sokat spórolok rajta. El is mentem a reptérre, hogy megérdeklődjem a dolgot és azt mondta az ottani csaj amit hallani akartam, de nagyon nehéz szülés volt. Igazából nem lepett meg a dolog mert minden reptéren ilyenek. Nem értem miért alkalmaznak szellemi fogyatékosokat! Ő is az a tipikus repteres csaj volt akinek feje van de esze nincs. Olyan mint a faszom! Na de nem baj, már megszoktam. 10 perc alatt megértette a kérdésem és azt is, hogy nem érdekelnek a többi jegyeim mert azokat is én vettem tehát tudok róluk. Aztán kinyögte a fontos dolgokat és már mentem is. Végre tudom, hogy nincs jegyem, de még a foglalásról sincs semmi adat. A reptér után úgy döntöttem, hogy megkeresem David éttermét. Megígérte, hogy ad nekem egy hivatalos iratot, hogy muszlim vagyok csak el kell mennem az éttermébe és kérnem kell. Úgy két órát bolyongtam a városba amikor feladtam. Sötét volt amikor odamentünk és most világosban sehogy sem tudtam odatalálni. Nem is érdekelt! Megvan a névjegykártyája tehát majd a következő alkalommal elhozom és majd megtalálom. A délutánom hátralévő része eseménytelenül telt. Csak pihentem és próbáltam a leghűvösebb helyet megtalálni, de még a ventilátor előtt is égett a hátam. A napra nem mertem menni, de nem is tudtam mit csinálni. Most nagyon hazavágyom a télbe mert itt ha nem a parton vagyok akkor szinte elviselhetetlen a hőség. Másnap megint eseménytelenül telt. Nem mentem sehova csak kajálni meg netezni, hogy megvegyem a jegyem, de annyi idő alatt is fájt a hátam a napon. Hiába viseltem pólót nem segített rajtam semmi. Délután Lukman, a lakótársam megkérdezte tőlem, hogy elmennék-e vele a sulijába. Egyből nemet mondtam rá. Le van égve a hátam nem akarok sehova se menni. Aztán belegondoltam, hogy úgysem tudok mit csinálni és ha vele megyek akkor legalább tudok beszélgetni valakivel. Mondjuk nem nagyon tudok közös nevezőre jutni vele mert az angol tudása nagyon sekélyes. Jobban tudok Indonézül mint ő angolul tehát nagyon bonyolult valamit is elmondanom neki. Na de jobb ez mintha egyedül lennék. Úgy döntöttem, ma majdnem mindenre igent fogok mondani. Kipróbálom milyen az ha mindenbe beleegyezek. Először egy muszlim templomba mentünk mert ő tanítja a kicsiknek az Al Qur’an-t. Nem érti, hogy miről szól csak a szöveg kiejtését tanítja és azt, hogy hogy kell olvasni. Én csak figyeltem és próbáltam megjegyezni néhány dolgot de nagyon nehéz az arab szöveg. Amikor befejezte a tanítást akkor indultunk. Bementünk egy barátjához aki jobban beszélt angolul mint ő. Mondjuk ez nem valami nagy dolog. Vele beszélgettem egy kicsit de sok szót nem értett tehát csak nagyon egyszerű mondatokat mondtam. Olyan egyszerűen beszéltem ahogy csak lehet és a fontos szavakat hangsúlyoztam ki. Ott ittunk egy kávét aztán indultunk a suliba. Most valami szünet van nekik tehát csak ping-pong, foci meg mindenféle játék volt. Én nem játszhattam mert nem járok oda. Vagyis meccset nem de ping-pong-oztam azért. Senki sem akart játszani csak egy gyerek én meg játszottam vele. Még amikor megérkeztünk akkor elmentünk imádkozni és utána megismertem egy lányt. Kicsit beszéltem vele eztán elmentem. A ping-pong után kezdődött a megnyitó ünnepség. Ezután kezdődött a foci. Egy srác mellém ült és egy kis idő után elkezdett velem beszélgetni. Nem volt valami jó az angolja de az a lényeg, hogy étettem, hogy mit akar mondani, és ő is értett engem. Elmeséltem neki, hogy mit csináltam eddig mióta Indonéziában vagyok. Elmondtam neki, hogy angol tanár voltam Dumai-ban meg Jakarta-ban. Azt mondta, hogy ő egy tanár egy iskolában és menjek vele angolt tanítani. Beleegyeztem mert ma mindenre rábólintok meg amúgy is van egy csomó időm amivel nem tudok mit csinálni és ez jó bulinak tűnik. Aztán amikor már elég jól beszélgettünk akkor jött a csaj is akivel még a kezdetekkor ismerkedtem meg de nem ismertem meg amit kicsit zokon is vett. Mondtam, hogy mindenki új nekem itt ezért ne haragudjon ha nem emlékszem rá. Megértett de akkor sem tetszett neki a dolog amit tökéletesen megértek. Akivel beszélgettem, azt Eriknek hívják a csajt meg Dina-nak. Dina megkérdezte, hány éves vagyok én meg az igazat mondtam, hogy 21. Azt mondta, hogy ő is annyi mire Erik egyből elkezdett kiabálni, hogy ne higgyek neki. Azt mondta, hogy 2 gyereke van otthon és ő 30 év fölötti. Persze mindenki nevetett rajta. Én is de tudtam, hogy csak hülyül. Dina nagyon komolyan vette és ő is sipákolt, hogy el ne higgyem egy szavát se. Persze, hogy nem hittem Eriknek mert Dina még 20-nak sem nézett ki. De azért néha én is mondtam, hogy a gyerekei hiányolják. Amikor mindennek vége volt akkor Erikkel megbeszéltem a tanítást. A végén úgy lett a dolog, hogy nála alszom. Nem tudom miért de nagyon erőszakoskodott, hogy aludjak nála. Mondtam neki, hogy ha ad törölközőt, szappant meg mindent ami kell akkor rendben. Este elmentünk hozzá és bemutatott néhány barátjának. Volt köztünk szabó, tanár, börtönőr meg hasonló nyalánkságok. A szabó megígérte nekem, hogy csinál egy rövidnadrágot tök ingyen. Jó volt mert még sosem csináltak testre szabott gatyát.  Valamikor amikor a többiek beszélgettek akkor én Erikkel dumáltam és mutatott egy képet. Azt mondta, hogy az a kissrác a képen a fia. Persze, hogy nem hittem neki. Szinte mindig hülyült és nem nézett ki idősebbnek nálam. Aztán mutatott még egy képet amin ő is ott van egy csajjal meg a kiscsávóval. Azt mondta, hogy az a csaj a felesége. Megkérdeztem, hogy hány éves és mondta, hogy 28. Na most teljesen zavaros lett minden. Mondtam neki, hogy majd mutassa meg a személyiét mert nem hiszek neki. Mondta, hogy ez így szokott lenni. Amikor új volt a sulijában akkor egy apuka összekeverte a diákjaival. Amikor visszamentünk a házába megmutatta a személyiét és tényleg olyan idős mint amennyit mondott. Nagyon fiatalosnak néz ki ezért elég hihetetlen volt de így már hittem neki. Aztán kajáltunk és mentem aludni. Másnap elmentünk a sulijába. A diákok nem beszéltek valami jól angolul de legalább próbálkoztak. A lány osztályokat szerettem nagyon mert azok mindig dumáltak. Ebben nincs különbség! Erik azt mondta, hogy a lányoknak két szájuk van. Hát igen, ez tipikus! A csajok órákig tudnak beszélni a semmiről. Az első két órán Erikkel voltam és tollasoztunk meg fociztunk meg néztük ahogy a kicsik játszottak. Egyszer az egyik csapat lőtt egy gólt és arra lettem figyelmes, hogy az egyik gyerek lefeküdt és féloldalasan vonszolta magát úgy, hogy néha lökdöste magát előre a lábával. Jót nevettem rajta de nem értettem mi ez ezért Erik elmondta, hogy ez az itteni leghíresebb horror történet. Ez a suster nyesa! Egy szellemről szól akinek nincs arca vagy mifene. Mondott egy történetet is ami megtörtént. Mondta, hogy nemrég volt a tévében, hogy egy csajnak volt a születésnapja és az egyik barátja az alkalom kedvéért meg akarta ijeszteni ezért beöltözött ennek a szellemnek és úgy vonszolta magát mint a kissrác a pályán. Túl jól sikerült neki a dolog! Voltak biztonsági őrök is ott és azok is nagyon megijedtek, de nekik az a dolguk, hogy megvédjék az embereket ezért az egyik nekifutásból fejbe rúgta. Aztán pár hétig operálták az arcát, hogy nézzen ki valahogy. Ezután beszélgettem egy angoltanárnővel is. Furcsa volt, hogy sokkal jobban beszéltem angolul mint ő. Vele mentem néhány órára és amikor bementem az osztályába akkor én tartottam az órát helyette. Ha a diákok nem értettek valamit akkor ő fordított, de néha ő sem értette ezért körül kellett írnom a dolgokat. Mint például a munkámat. Aztán az egyik órán megkérdezte, hogy miért nem mondok el mindent magamról. Miért várom, hogy a diákok kérdezzenek? Mondtam az osztálynak, hogy azért mert ez nem az én angolórám. Nekem nem kell tanulnom angolul mert én tudok. Nem mondok el mindent mert várom a kérdéseket. Ha összerakják a kérdést akkor gyakorolnak, és ha véletlen nem jó akkor kijavítom. Nevettek rajta de igazat adtak. Az utolsó óra elég jó volt. Megint a tanárnővel mentem egy full lány osztályba. Mondjuk amikor vele mentem akkor mindig csak lányok voltak az osztályban de ez jobb volt mint a többi mert ezek a csajok nem csak szerettek beszélni de tudtak is angolul. Megkérdezték, hogy a szüleimnek mi a vallásuk. Mondtam is, hogy anya keresztény, apa meg ateista. Amikor mondtam az ateistát mind egyszerre felnyögött és olyan fejet vágtak mintha szellemet látnának. Egyből nevettem is rajtuk és utánoztam őket. Amikor utánoztam és én is olyan fejet vágtam akkor mind nevetett rajtam. Tényleg olyan volt mintha azt mondták volna, hogy jaj csak azt ne! Aztán mondtam a tanárnak, hogy olyan volt a döbbenet mintha a suster nyesa-t látták volna. Na ez egyből feldobta a hangulatot mert itt mindenki ismerte ezt a történetet ezért az összes csaj elkezdett visongva nevetni. Az óra után a tanáriban beszélgettem a tanárokkal. Az egyik tanárnő a tanítás helyett véletlen azt mondta, hogy csöcsök. Mondtam neki a helyes szót és megmutattam neki mik azok a csöcsök. A fiúk röhögtek rajta nagyon, a lányok meg csak szégyenlősen mosolyogtak. Az utolsó angolórát egyedül tartottam. Ez ilyen plusz óra volt tanítás után, azoknak akik angolt akartak tanulni. A tanár aki tartotta volna az órát beteg volt tehát rám hárult a feladat. A nap folyamán láttam, hogy a kérdésekkel bajban vannak ezért megtanítottam nekik, hogy kell kérdezni. Néhány tanár is csatakozott az órámhoz. Köztük volt két angoltanár is. És az volt a legfurcsább, hogy ahogy írtam a táblára a tanárok is jegyzeteltek. Megtanítottam az egyszerű kérdéseket és azt, hogy ha kérdezünk akkor mindig a segédige van elől, ha van a mondatban. Aztán az egyik angoltanár óra után segítséget kért tőlem. Valami tesztet javított és nem tudta a helyes választ. Beírta a szerinte helyes választ én csak leellenőriztem. Igazából csak egy hibája volt de az is csak azért mert nem ismerte a sztorit. A mezopotámiaiakról meg a majákról volt valami írás és azt írta oda, hogy modern. Igazából ha nem tudnám, hogy ezek már olyan halottak mint a latin nyelv akkor valószínűleg én is hibáztam volna, de mivel tudom mi a helyzet ezért lehetetlen. Elmondtam neki a történetet és mondtam, hogy oda az ókori szó kerül a modern helyett. Megköszönte a segítséget és mentünk imádkozni. Ez valami iskolazáró ima volt mert most jött egy pár napos szünet. Aztán mondtam Eriknek, hogy menjünk. Azt mondta, hogy várjak még mert az igazgató beszélni akar velem. Bementünk az irodájába és nagyon megköszönte mind azt amit csináltam aztán adott egy borítékot. Azt mondta, hogy ez egy normál fizetés egy napra. Mivel dolgoztam ezért megérdemlem a fizetésem. Mondtam neki, hogy nem kell mert ez nem volt munka, mert élveztem. Azt mondta, hogy az itteni tanárok élvezik amit csinálnák mégis kapnak érte fizetést. Végül is igaza volt tehát elfogadtam. Azt mondta, hogy ha bármikor erre járok megint akkor nézzek be az iskolájába, bármikor szívesen lát. A beszélgetésünk után leléptem Erikkel. Ettünk valami itteni jeges gyümölcs mixet. Én fizettem mert kaptam fizetést és most nagyon gazdag vagyok. Megnéztem mennyi az annyi és láttam, hogy 300.000 rupiát kaptam. Tényleg kő gazdag lettem. Úgy volt, hogy ma elvisz haza de holnap játszom az itteni csapatban. Tanár diák footsal meccs lesz és benne leszek a tanári csapatban. Mondta, hogy aludjak ott nála ma is de nekem kellett a cipőm meg néhány ruhám. Mondta, hogy azt is ad de én azért jobban bírom a sajátomat. Persze délután amikor mentünk volna a másik suliba, hogy találkozzak Lukman-nal esett az eső, tehát nem mentünk sehova. Tényleg ott aludtam. Volt előnye is a dolognak mert megtanított, hogy kell rendesen imádkozni meg rengeteg mindent mondott. Másnap korán keltünk és adott nekem edzőruhákat meg cipőt. Aztán mentünk focizni. A diákok egész jól játszottak de mi jobbak voltunk. Nem tudom, hogy de sokkal jobban játszottam mint szoktam és vertem vagy 5 gólt. Persze fel is löktek párszor de ez benne van a sportban. Egyszer seggre estem tehát húztam a farom egy darabig. aztán mindenki úgy döntött, hogy vége tehát befejeztük. elmentem a tanárokkal néhány helyre. Megmutatták a helyi nevezetességeket aztán csináltunk pár fotót és mentünk. Minden tanár elment és megint egyedül maradtam Erikkel. Őt nagyon bírtam. Rengeteget nevettünk meg viccelődtünk. Megálltunk egy kajáldánál mert még nem reggeliztünk. Én vettem ott kaját és aztán mentünk. Egy kaja ára annyi volt mint egy egész napié és még kólát sem kaptam hozzá. Aztán hazamentünk, kajáltunk és aztán beszélgettünk. Beszélgettünk az itteni kultúráról. Mondtam, hogy nálunk házasság előtt is van szeretkezés meg együttélés. Nagyon ritkán a csajok szüzek a hazásságig de ez tényleg csak nagyon ritkán fordul elő. Mondta, hogy itt ha együtt élünk egy csajjal úgy, hogy nem vagyunk házasok akkor az bűncselekménynek minősül. Ezt azért mondta mert mondtam neki, hogy nálunk a házasság előtt az emberek együtt élnek egy darabig, hogy megismerjék egymást. És a szex azért fontos a házasság előtt mert ki kell próbálni melyen. Ha csak házasság után csináljuk akkor már késő azt mondtani, hogy én nem ezt akartam viszont házasság előtt nincs semmi probléma. Ha nem jó a csajjal mert mondjuk nem mozog csak fekszik és olyan mint egy fatörzs akkor csak simán szakítunk és nincs semmi probléma. Meg mondta, hogy ha házasok vagyunk és a nő vagy a férfi megcsalja a párját akkor ez is bűncselekmény. Kérdezte, hogy nálunk, hogy van. Én mondtam, hogy nálunk ha ilyen van akkor elválnak. Kérdezte, hogy a rendőrök mit csinálnak. Mondtam, hogy azok röhögnek, mert igazából nem tudom mit csinálnak. Gondolom nálunk ha a csaj megcsalja a férjét és ha a férje feljelenti a csajt akkor a csávót csúnyán kiröhögik a rendőrök, de lehet, hogy nem. Aztán mondta, hogy itt a lányok a házasságig szüzek maradnak. Mondta, hogy itt a szüzesség nagyon drága dolog. Egyből meg is kérdeztem, hogy olyan drága mint a reggelim. Hát persze, aki hallotta az mindenki röhögött rajta. 5 perc alatt kinevették magukat és aztán Erik folytatta. Mondta, hogy nem a drága a jó szó rá, de nem tudja a helyes szót. Mondtam neki, hogy fontos. Na arra egyből rábólintott. Mondta, hogy itt a szüzesség nagyon fontos mert ha a csaj már nem szűz akkor nem nagyon kell senkinek. Amikor kibeszéltünk mindent akkor elmentünk egy helyre ahol jó áron lehet ruhákat venni. Az volt a furcsa, hogy ez egy bevásárlóközpont volt és az ilyen helyeken mindig drágábbak a dolgok mint a kis árusoknál viszont a minőség ugyan az. Ez a hely más volt mert az árak tényleg elég jók voltak és a minőségük sem volt rosszabb mint máshol. Vettem is egy pólót. hármat akartam de az egyik kicsi volt a másik meg világos rózsaszín. Tehát csak egy lett belőle. Aztán elvitt a szállásomra és ott vártunk. Imádkoztunk egyet és leírta nekem a legfontosabb szövegeket az ima közben amit mondanom kell. Aztán később hívta a húga és elment a reptérre, hogy felvegye az anyját meg a fiát. Tehát egyedül maradtam, de nem nagyon bántott mert volt mit tanulnom. Már nagyon fáradt voltam tehát lefeküdtem aludni. Másnap amikor felkeltem mindenem fájt. Most éreztem, hogy nagyon kiestem a gyakorlatból. Olyan izomlázam volt, hogy alig bírtam járni. De legalább jól éreztem magam. Jobb lett a közérzetem, a hasam nem fájt már és még a hajam is selymesebb lett. Elmentem kajálni és annyi idő alatt be is melegedtek az izmaim. Aztán elmentem várostnézni mert nem nagyon ismerem az itteni helyeket. Vettem jégkrémet és az volt a furcsa, hogy drága helyen vettem mégis jóval olcsóbb volt mint otthon. 100 Ft volt egy cartedor jégkrém. Voltak ennél olcsóbbak is. Ez a legdrágábbak közé tartozott, de a magnum volt a legdrágább. Szétnéztem mi merre van meg kérdezősködtem az árak iránt is és rájöttem, hogy egy nagyon drága helyen vagyok. Mondjuk még így is minden sokkal olcsóbb mint otthon viszont az itteni árakhoz képest minden drága. Este valamikor eljöttek hozzám. Az egyik tanárnő megígérte, hogy meglátogat és most eljött. Hozott valami kaját is. Fogalmam sincs, hogy mi volt az de ízlett. Beszélgettünk egy kicsit aztán elmentek. A férjével jött, de ketten nem tudtak annyit angolul mint én egyedül. Bár ez nem volt meglepő. Én már 2 és fél hónapja csak angolul meg indonézül beszélek tehát elég sok mindent tudok meg tanultam. Az egész iskolájuknak nincs annyi angol tudása mint nekem egyedül. Ez már abból is látszik, hogy én javítottam az angol TANÁR papírját. De megértettem őket és ez volt a lényeg. Nem érdekel ha teljesen hibás a nyelvtanuk. Az a lényeg, hogy tudok beszélgetni valakivel. Amikor elmentek akkor Lakman-nal maradtam. Ő nagyon nem tud angolul. Vele csak szavakkal beszélgetek meg rengeteget mutogatok. Ha beszélünk akkor az elég hosszú mert nehéz pontosan elmondani neki amit akarok úgy, hogy meg is értse. Tiszta olyan mint a gyűrűk urában az Ent nyelv. Másnap nagy volt a nyüzsgés a házban. Elég sokan jöttek és valami kirakodóvásárt rendeztek itt. Mondta az ember aki adta a szállást, hogy este elmegyek vele és tanítom majd a kicsiket angolul. Nagyon örültem neki mert úgyis csak unatkoznék este és így legalább lesz mit csinálnom. Nem sokkal később mondta Lukman, hogy Dina találkozni akar velem. Na ez még jobb volt de David-dal is ütköznöm kellene. Elég zsúfolt mind ez egy napon, de semmi pánik majd megoldom. Felhívtuk David-ot és mondta. hogy most valahol vendégségben van tehát majd hétfőn fogunk találkozni. Akkor egy kipipálva. Aztán elindultunk Dina-hoz, de félúton elkezdett esni az eső. Rendesen ronggyá áztunk de szerencsére a kamerám nem lett vizes. Ahogy odaértünk elállt az eső. Nem tudtam, hogy mit gondoljak! Istencsapás ez a csaj vagy éppen hatalmas áldás? Miatta áztam el, de ahogy találkoztam vele elállt az eső. Úgyis együtt töltjük a napnak egy kis részét ezért úgy voltam, hogy majd kiderül. Mondta, hogy akkor most megyünk a tengerpartra. Kérdezte, hogy tudok-e motort vezetni. Mondtam, hogy persze csak nincs jogsim. Azt mondta, hogy az nem baj, amerre megyünk arra úgy sincsenek rendőrök. Akkor ebben meg is egyeztünk és már mentünk is. Az elején megkérdezte párszor, hogy tényleg tudok-e vezetni mert a sok gödör miatt sokat lassítottam, de aztán amikor kiértünk a normális útra akkor már nem volt kérdéses a dolog. Nem mondtam neki, hogy még csak egyszer vezettem motort és az is Indonéziában volt és nyakig sáros lettem az akció után. Ha ezt elmondom neki akkor tuti leugrik félúton. Az első tengerpart ahol voltunk elég piszkos volt ezért csak pár percet voltunk ott. Aztán indultunk a következőre. Volt egy elég durva lejtő és egyből utána egy nagy kanyar. A lejtő végén Dina ugrott egy nagyot amitől megcsúszott a hátsó kerék a homokon és aztán elkezdett sikítozni. Én nem estem kétségbe mert otthon sokat bringázok és a jeges úton sem esem el. A motort sem sokkal nehezebb egyenesbe hozni mint a bringát ezért minden kétségbeesés nélkül ráhúztam egyet a gázra és egyenesbe tettem a motort aztán röhögtem rajta. Ezután minden nagyobb kanyarnál felgyűrte a nadrágom. A combomnál kapaszkodott és amikor jött a kanyar akkor éreztem, hogy mikor fél. Mondtam neki, hogy bízzon benne, nem fogunk elesni. Mondta, hogy bízik bennem csak erre olyan utak vannak mint a motor GP-ben. Mondjuk tényleg veszélyesek voltak az utak mert nagyon élesek voltak a kanyarok és nem lehetett látni mi van a kanyar után mert az utat sűrűn fák szegélyezték. Amikor odaértünk a partra akkor kérdeztem, hogy tud-e úszni. Azt mondta, hogy nem. Egyből mondtam is neki, hogy béna. Itt él és nem tud úszni. Aztán mondta, hogy tud úszni csak most nem mert megjött neki. Így már jó volt. Mondjuk én sem mentem volna bele a vízbe mert nem hoztam fürdőgatyát de azért jó lett volna mert gyönyörű volt a part és nagyon tiszta volt a víz. Gyűjtöttem néhány kagylót és csináltunk pár fotót. Aki látott minket azok azt hitték, hogy járunk. Kézen fogva sétálgattunk és rengeteget nevettünk. De nem járnék muszlim csajjal mert náluk nincs szex házasság előtt. Mondjuk ez még nem is olyan nagy baj, de a házasság túl gyorsan jön. Itt nem ismerik meg egymást csak a házasság után. A feleségemet úgy akarom elvenni, hogy ismerjem rendesen és ne érjen meglepetés a házasság alatt. Nem akarok egy idegent elvenni. Aztán amikor már elegünk volta  partból akkor visszamentünk és nálunk beszélgettünk még egy kicsit. Ahogy elértünk hozzánk elkezdett esni az eső. Mondtam Dina-nak, hogy maradjon itt ameddig eláll az eső és aztán majd megy. Azt mondta, hogy nem lehet mert az apja megöli ha megtudja, hogy 4 fiúval volt egy házban. Mondtam neki, hogy nem csinálunk semmit csak beszélgetünk. Aztán elmagyarázta, hogy itt máshogy mennek a dolgok. Nem kell semmit sem csinálni ahhoz, hogy az embernek rossz legyen a hírneve. Ha bejön a házba akkor másoknak rossz lesz róla a véleményük. Nem igazán értettem, hogy ez miért baj de nem is érdekelt. Nem tudom miért számít más véleménye, mert engem sosem érdekelt mit gondolnak rólam mások. Valószínűleg ezért vagyok most itt, ahol vagyok. Ha érdekelt volna mások véleménye akkor sosem indulok el. Amikor kicsit elcsendesült az eső akkor elindult. Elbúcsúztunk és tudtunk, hogy valószínűleg soha többet nem látjuk egymást. Én ebben nem vagyok olyan biztos mert akit már kétszer találkozunk azzal valószínű, hogy lesz harmadik alkalom is. De ha feb.8-ig nem találkozunk akkor csak nagyon soká fogunk újra, ha fogunk egyáltalán.

Másnap lementem a partra, hogy barnuljak egy kicsit mert a múltkori leégés le is hámlott szépen. Meg persze kagylókat is akartam gyűjteni. Minden úgy ment ahogy terveztem. Még egy csajjal is megismerkedtem csak sajnos 40 körüli volt. Újra leégtem de nagyon! Remélem ez nem hámlik le. A part után elmentem David éttermébe mert úgy  volt, hogy találkozunk. Nem volt ott és az ott dolgozók azt mondták, hogy beteg. Viszont ingyen kaját és piát kaptunk. Tehát nem kaptam meg amit akartam de ami késik az remélem nem múlik. Másnap csak pihentettem a vállam. Estefelé lementünk a partra a srácokkal. Nem történt semmi és még a vízbe se mentünk be mert hűvös volt. Aztán valamikor este elmentünk ruhákat venni. Sajnos későn érkeztünk tehát csak egy pólót tudtam venni zárás előtt. Aztán aludtam és vége!

 Amikor megérkeztem Bali-ra rengeteg szemetet láttam. Többet mint a többi szigeten bárhol is. Nem is tudom, hogy miért regélt mindenki Bali-ról. Nagyon nem tetszett! Aztán a buszon bevágtam a szunyát és amikor felkeltem akkor egy teljesen más helyen ébredtem. Minden tiszta volt sehol sem láttam szemetet. Minden hídon volt 4 szobor az itteni Istenekről. Mindegyik szobor más Istent ábrázolt. Amikor leszálltam akkor úgy dél körül lehetett. Nézelődtem egy kicsit aztán elmentem egy étterembe mert még nem kajáltam semmit mert a buszon nem volt semmi félretett kajám meg aludtam is. Érdekes, hogy amikor Európában barangoltam mindig tele volt a táskám kajával de mindig éhes voltam. Csak meneteltem és nem ettem szinte semmit. Itt sosincs félretett kajám de sosem vagyok éhes mert mindig találok olyan helyet ahol tudok enni. A kaja után elmentem egy netkávézóba és megírtam az előző részt. Aztán néztem az email-jeimet és láttam, hogy jött egy levél az ausztrál nagykövetségtől. El is olvastam gyorsan! Megírták benne nagyon szépen, hogy nem kaptam meg a vízumot. Nem estem pánikba mert várható volt, meg már az indulás előtt felkészültem rá. De ha már így állunk akkor ideje lenne megvenni a jegyem is haza mert ha később veszem akkor sokkal drágább. Meg is vettem és feb. 9-én megyek Párizsba. Ott már úgyis ismerem a járást, tehát nem lesz nehéz hazajönnöm. Főleg úgy, hogy visszafelé könnyebb mert a magyar kamionosok mind hazajönnek. Tehát csak találnom kell majd ott egy magyart és már sínen is vagyok. Aztán elindultam valamerre de fogalmam sem volt, hogy hova megyek. Találnom kellett valami munkát mert fogytán volt a lóvém de nagyon. Stoppoltam és 10 perc után felvett egy motoros. Mondta, hogy először hozzájuk megyünk, mert tusolni akar aztán segít találni nekem egy munkát. Letusolt és valamikor az éjszakában elindultunk. Jártunk vagy 2 órát de semmit sem találtunk. Aztán kapott egy fülest, hogy vigyen a rendőrségre és majd ott megmondják, hogy hol találok munkát. El is vitt aztán beszélgettünk a zsarukkal egy kicsit és elment. Azt mondták a rendőrök, hogy ma ott alszom és majd holnap reggel segítenek valamit. Ott is aludtam. Reggel semmi sem volt. Mindenki járkált össze-vissza és olyan nagyokat köszöntek nekem mintha valami nagyfőnök lennék ott. Dél körül az egyik mondta, hogy elvisz kajálni. Mondtam neki, hogy nem vagyok éhes. Azt mondta, hogy nem ettem reggelit sem, muszáj ennem valamit. Mondtam, hogy nem akarok még enni. Ez igaz is volt mert már reggel háromszor voltam vécén mert kemény hasmenésem volt. Nem akartam kajálni mert tudtam, hogy ha kajálok akkor még rosszabb lesz, de azért éhes voltam egy kicsit. Azt mondta, hogy ő fizet mindent csak menjek vele. Akkor elmeséltem neki, hogy milyen csinos kis székletem van és ha kajálok akkor az csak rosszabb lesz. Nevetett egy jót rajtam aztán azt mondta, hogy ne aggódjak, csak egyek. vagy tíz percig noszogatott mire rávett, hogy kajáljak vele. Rendes volt és elég jól elbeszélgettünk. Útálom a halat de nem tudtam mit eszek, csak már amikor megkóstoltam. Tintahal volt és be kell vallanom, hogy nagyon is ízlett. Nem volt hal íze! Olyan íze volt mint az agynak vagy a kakasherének. Aztán visszamentünk az őrsre. Elég nagy eső jött tehát befellegzett a tervemnek, hogy elinduljak. Amikor elállt akkor megkérdeztem, hogy merre menjek ha pecacuccot akarok venni. Mutatta a térképen, hogy merre van és aztán merre van a reptér. Úgy döntöttem, hogy halászni fogok. Nem tudtam, hogy hol de még felszerelésem sincs tehát amiatt ráérek majd később aggódni. Aztán megtaláltam a helyet ahol tudtam venni cuccot. Az eladó elég jól beszélt angolul ezért beszélgettünk egy csomót. Elmondtam neki mindent, hogy azért akarok halászni mert kevés a lóvém és ki kéne húznom még két hétig. Meg persze azért is mert ha elfogy a kajám akkor fogok halat és azt meg tudom enni. A csávó teljesen kikelt magából! Visszadobta a lóvét amit a cuccokért fizettem és adott egy névjegykártyát meg ráírta az összes elérhetőségét. Azt mondta, hogy nekem jobban kell a lóvé mint neki, meg azt is ha nem találok semmi munkát és bármi kell menjek vissza, ő ad szállást, kaját meg mindent ingyen. Ritkán lehet ilyen rendes emberekkel találkozni, de én már nem lepődtem meg mert Indonéziában szinte mindenki ilyen. Nagyon megköszöntem neki mindent aztán mentem megkeresni a repteret. Tudni akartam hova kell majd mennem ha indul a gépem. Lejártam a lábam mire megtaláltam. Beszélgettem az egyik pultossal és azt mondta, hogy ha Bali-ról vettem a jegyet akkor biztos, hogy innen fogok menni mert nincs másik reptér ezen a szigeten. Akkor legalább már tudom, hogy honnan fogok indulni. Aztán elmentem keresni egy halászfalut. Kérdezősködtem mindenkitől de nagyon nem tudtam, hogy merre is menjek igazából. Aztán meguntam a gyaloglást és kicsit visszamentem az első sarokig és lekanyarodtam. Mentem pár km-t aztán rátaláltam egy egész szép tengerpartra. Láttam, hogy esélyem nincs a halászatra viszont már nagyon fáradt voltam mert vagy 30 km-t gyalogoltam eddig ezért leraktam a táskáimat és elkezdtem kagylókat gyűjteni. Tudtam, hogy ez semmiben nem segít munkát találni, viszont jók lesznek ha majd hazamegyek. Mindenfélét összeszedtem. Korallt, kagylót, tengeri csigát meg szivacsot. Amikor már rendesen kipihentem magam akkor elindultam a parton. Levettem a szandálomat és mezítláb sétáltam. nagyon tetszett mert a hullámok vége éppen csak ellepte a lábfejem és a vizes homok nem süppedt alattam. Aztán már kezdett esteledni ezért kerestem egy muszlim templomot. Tudtam, hogy akik oda járnak azok biztos fognak segíteni. Az itteni emberek akik vallásosak azok mindben meg lehet bízni. Azaz minden ember vallásos, de azok akik járnak templomba, azok tényleg úgy is élnek ahogy az elő van írva. Tudtam, hogy ők ha tudják akkor biztos, hogy megmondják nekem hol tudok munkát találni vagy merre van valami kis halászfalu. Elég gyorsan megtaláltam amit kerestem. Bementem és az első ember aki meglátott már mondta is, hogy üljek le. Na igen erről beszélek. Itt aki hisz Istenben az az előírt úton jár. Nem úgy mint nálunk! Hozom is a példát! Volt a koliban egy tanárom aki nagyon vallásosnak mondta magát. Aztán amikor kirúgták a régi igazgatót, őt rakták a helyére. Egy hónappal a hatalomátvétele után kirúgott a koleszból pedig nem csináltam semmi égbekiáltó baromságot, csak a szokásos csíntevéseket. Természetesen ez 2 héttel érettségi előtt volt. Aztán azt mondta, hogy ne aggódjak, az érettségi alatt benn aludhatok. Visszamentem és akkor meg azt mondta, hogy nem aludhatok benn. Aztán még olyat mondott, hogy úgy beszéltük meg, hogy felhívom mielőtt megyek és akkor majd megmondja a tutit. Minek hívnám fel? Ha nem aludhatok benn akkor is kell érettségiznem! Na mindegy nem is érdekelt felhívtam egy haveromat és náluk aludtam. De ez a tipikus példa az otthoni helyzetre. Vizet prédikálnak és bort isznak. Na de nem is szentelek ennek több betűt mert az itteni dolgokról írok nem az otthoniakról. Mindenki tudja mi zajlik otthon tehát azt nem kell bemutatnom! Így történt, hogy elkezdtem beszélgetni az ottaniakkal. A szokásos szerencsémet játszottam. Nem csináltam semmit csak vártam, hogy elkezdjenek beszélni velem. Eddig mindig így történtek velem a jó dolgok ezért most is ezt csináltam. Elmondtam nekik, hogy mi a helyzet és elég sokáig beszélgettem velük. Aztán az egyik munkát ajánlott, de mondta, hogy szállást azt sajnos nem tud adni. Mondtam, hogy nem baj azt majd megoldom valahogy. Nem sokkal később egy másik szállást ajánlott. Azt mondta, hogy itt a muszlim diákok ingyen szállhatnak akik messze laknak a sulijuktól. Tehát tiszta koli. Mondta, hogy 4 fiúval leszek egy házban. Mondtam neki, hogy ez nem zavar mert otthon a koleszomban 8 fiúval voltam egy szobában. Megérkeztünk és azt mondta a csávó, hogy addig maradok ameddig akarok, de szeretné ha a repülőm indulásáig ott maradnék. Igazából nekem teljesen mindegy volt. Van szállásom meg már munkám is tehát semmi más nem érdekel. A következő nap elmentem azzal az emberrel aki munkát ajánlott. Denny-nek hívták. Igazából csak szórólapokat kellett osztogatnom az autósoknak. Van egy polírozó szalonja és azt hirdettem. Könnyű volt és csak pár órát kellett csinálnom mert megunta és azt mondta, hogy gyerünk haza. Délután elmentem a négy sráccal a tengerpartra. Ott találkoztam egy magyar házaspárral aki a két gyerekével volt. Elég jól elbeszélgettünk de nagyon nem tetszett, hogy belassultam amikor magyarul beszéltem és többet gondolkoztam mint amikor angolul nyomtam. Hihetetlen milyen gyorsan át lehet állni egy másik nyelvre. Egy kis akcentusom is volt de az egy-két perc alatt elmúlt (vagyis remélem). Nagyon örültem nekik mert már vagy másfél hónapja nem beszéltem magyarul. Aztán elbúcsúztam tőlük és mentünk vissza a házunkba. Mielőtt elindultunk, találtam egy kókuszt. Na ez pont úgy nézett mint amit otthon ismerünk. Este feltörtem és egy pohárba kiöntöttem a levét. A többiek nem kértek belőle tehát egyedül ittam meg mindet. Az itteniek el sem tudják képzelni, hogy mennyire örülök egy ilyen talált kókusznak. Itt mindenki evett már ilyet, de nálunk egyáltalán nem terem kókusz ezért még sosem ettem ilyet. Vagyis ettem de az import gyümölcsök sosem olyan jók mint azok amik helyben teremnek. Aztán szépen kiszedtem a belét ami elég nehéz volt és azt megettük közösen. Abból ők is ettek, de csak nagyon keveset mert nem nagyon komázzák. Másnap leléptem Denny-vel valamikor dél körül. Kb. 1 órát motoroztunk mert csak üzleteket nézett, hogy bővítse a szalonját. Aztán visszavitt és kifizetett. 100 ezer rupiát adott. Mondtam neki, hogy ne adjon ennyit mert ez nagyon sok és én nem dolgoztam ennyit. Azt mondta, hogy nem baj ez az enyém. Aztán elment és egyedül maradtam. Nem nagyon csináltam semmit csak figyeltem a hangyákat és pihentem. A szobában találtam egy lepkét a függönyön és úgy döntöttem, hogy kiviszem mert benn elég meleg volt és tudtam, hogy gyorsan elpusztulna. Megfogtam óvatosan és csak a kezemben tartottam. Amikor kivittem nem akart elmenni csak ivott a kezemről. egy kis idő múlva megunta és elszállt. Visszamentem a szobába és a lepke jött utánam. Megint megfogtam és megint ivott aztán elszállt de most egyenesen a szoba felé. Még a levegőben csaptam egyet rá aztán gyorsan más irányba ment. Visszamentem a szobába és láttam egy hatalmas sáskát a falon. Azt is kivittem és a falra tettem hagy másszon. Aztán hirtelen megpillantottam egy gekkót a falon. Megnéztem közelebbről és amikor nyúltam felé a kezem felé rohant. Gyorsan el is rántottam az újam nehogy megharapja. Láttam egy söprűt és gondoltam megpiszkálom azzal. Amikor a söprű felé nyúltam hirtelen nekicsapódott valami a nyakamnak. Persze, hogy egyből frászt kaptam! Azt hittem a dög ugrott rám és vadul forgolódva söpörtem a nyakam. A forgolódás közben visszatért a lepke és az is rám támadt. Teljes volt a káosz és mivel nem nagyon tudtam mi jön felém csapkodtam minden felé. Még jó, hogy senki sem látta mert biztos, hogy hülyének nézett volna. Amikor minden elment akkor láttam, hogy a sáska eltűnt a falról és a gyík csak bambán figyel. Na akkor most, hogy elmúlt a veszély megnézem a söprűvel, hogy mi ez. Nyújtottam felé a söprű nyelét és ráharapott. na most nagyon örültem, hogy nem a kezemet nyújtottam. Aztán megsimogattam a söprű nyelével a hátát. Ez tetszett neki mert kicsit megnyugodott aztán odébb mászott. Pár óra múlva jött a fickó aki adta a szállást. Mondta, hogy elvisz egy barátjához aki nagyon érdeklődik irántam. Mondta, hogy a barátja fehér és nagyon jól beszél angolul. Amikor  megérkeztem a muszlim templomba akkor azt mondtam, hogy érdekel ez a vallás és most tanulom. Persze nem gondoltam akkor komolyan. Viszont most már tényleg érdekelt. Láttam ahogy a többi srác imádkozik meg láttam, hogy miket csinálnak és tényleg kezdett érdekelni a dolog. Amikor odaértünk akkor elkezdtem beszélgetni a fehér barátjával mert ő a szállásadómmal beszélt. Akivel beszélgettem azt Szuleiman-nak hívták, a fehér embert meg David-nek. Szuleiman nagyon sokat beszélt a vallásról és nagyon érdekelt a dolog. Leírta, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy én is muszlim legyek. Nagyon egyszerűek ezek a dolgok. Aztán hozzáfűzte, hogy ha nem akarok az maradni akkor bármikor kiléphetek, senki sem fog haragudni rám. Meg azt is mondta, hogy nem kell minden szabályt betartanom, csak azt, hogy tartsam nyitva a szívem és a szemem, hogy ne mulasszam el az adandó lehetőségeket. Aztán beszéltem David-del is és olyan jól szónokoltak, hogy eldöntöttem, hogy muszlim leszek. Gyorsan megtanították az első lépést az utamon. Csak annyit kell mondanom arabul, hogy egy igaz isten van és hogy Mohamed csak a prófétája. Ezt elég gyorsan megtanultam. Aztán mivel ezt megtanultam, ez azt jelenti, hogy már én is tag vagyok ebben a közösségben. Úgy szokás, hogy aki megtanulja ezt az kap egy arab nevet is hozzá. Az én nevem Akhmed lett. Azt mondta David, hogy ilyenkor amikor új tag lép be, akkor elhalmozzák ajándékokkal. Adott nekem egy borítékot. Megkérdeztem, hogy mi ez és nevetve azt mondta, hogy pénz. Mondtam, hogy nekem csak úgy ne adjon lóvét. Azt mondtam, hogy rendben van, hogy ad, de akkor adjon valamit amivel tudom viszonozni. Azt mondta, hogy az a feladatom, hogy megtanuljam a dolgokat. Mondtam, hogy amúgy is megtanulnám, nem kell ahhoz motiváció. Aztán mondta, hogy úgysem tudnék semmit sem csinálni ma este amivel viszonozhatnám, meg kő gazdag tehát nem is kell neki semmi. Igazából tényleg gazdag volt. Egy egész étterme volt ami nagyon is jól ment, még akkor is ha horror árakon dolgozott. Aztán amikor elmentünk akkor a szállásadóm adott nekem egy imaszőnyeget, egy imázó gatyát meg egy sima itteni inget. Az ing nagyon tetszik, a többi meg elég nehéz. Aztán hazahozott és egyedül hagyott a gondolataimmal. És hogy ki ne hagyjam, adott egy könyvet is ami a Korán utolsó könyvét fordítja le angolra. Tehát tanultam és gondolkoztam, hogy tovább. Tényleg nagyon tetszik ez a dolog, és még ha nem kapok érte semmit akkor is megmarad ez az életvitel ami már magában is hatalmas ajándék. Nem kell hinnem Istenben ahhoz, hogy neki megfelelő életet éljek, de azért megpróbálom (max nem jön össze). A következő napom nagyon eseménytelenül telt. Amikor már nagyon melegem volt akkor lementem a tengerpartra de nagyon fújt a szél és a hullámok is nagyok voltak ezért inkább kihagytam a pancsolást. Valamikor délután jött Denny és elmentünk ebédelni. Aztán parfümöt vett és megkérdezte, hogy nekem hogy tetszik. Voltak egész jók de a többség nem nagyon jött be. Amikor visszavitt akkor csak tanultam a Koránt meg az imákat meg mindent ami ezzel a vallással kapcsolatos. Elég nehéz mert arabról angolra fordítja le a könyv amit kaptam és vannak benne angol szakszavak is amiket nem nagyon értek, csak következtetni tudok. Aztán este valamikor elmentem aludni. Reggel fájt a hasam. Ez már a harmadik nap amikor úgy kelek, hogy görcsöl a hasam de nagyon. Vagyis nem úgy kelek mert csak akkor kezd el görcsölni amikor felállok és leülök megint. Nem tudom mi ez de valamit csinálnom kell mert nagyon nem tetszik. Szerintem elmegyek majd futni vagy valamit sportolok mert az mindig rendbe rak, csakhogy az a gond, hogy nagyon ellustultam és sehogy sem tudom rászánni magam a sportra. Valamikor 10 körül lementem a partra mert már árnyékban is izzadtam. Találtam egy helyet ami nem volt túl mocskos és voltak a vízben páran. Elég nagyok voltak a hullámok tehát élveztem a dolgok. Bementem egy vagy 30 métert aztán vártam egy nagy hullámot és felugrottam rá. Ez egyből kivitt a bokáig érő vízig aztán gyalogoltam vissza és ezt játszottam egy darabig. Párszor rosszul ugrottam fel a hullámra és meg is fizettem érte. Elég erős itt az áramlat tehát ha elkap akkor nem nagyon tudsz mit csinálni. Én sem tudtam. Amikor elrontottam az ugrást akkor párszor nekicsapott a hullám a földnek aztán csak görgetett egészen ki a partig. Egy félresikerült ugrásnál a víz letépte rólam a nyakláncomat és akkor döntöttem úgy, hogy elég a jóból. Visszamentem de égett mindenem. Nem is értettem, hogy miért mert csak 1-2 órát voltam a napon. Amikor visszaértem akkor elmentem tusolni. A Balatonnál ha homok megy a gatyámba akkor az a fenekemhez szokott vándorolni mind. Itt más volt mert a tökömet lepte el vastagon a homok és hátul egy szem sem volt. Furcsa volt de nem érdekelt túlzottan mert a víz lemossa. Aztán tusolás után éreztem, hogy valami nincs rendben. Nem tudtam mi de melegem volt és kicsit égetett a nap pedig árnyékban voltam. Aztán ránéztem a vállamra! Rák vörös volt és néhány helyen még fel is hólyagzott a bőröm. Na ez az igazi leégés! Vízhólyagok lettek a vállamon és lehet, hogy a hátamon is de azt szerencsére nem látom. Ma már csak netezni megyek, hogy felrakjam ezt a részt aztán a többi időt a vállam ápolásával fogom tölteni.

 Jan. 12-én este a srác akit Billy-nek hívnak felhívott, hogy másnap jön értem. Furcsa volt mert nem gondoltam volna, hogy hívni fog csak jön vagy nem. De így elég kényelmes volt. Ez volt az első élményem itt amikor nem én kerestem valakit vagy valamit hanem engem kerestek. Igazán fontosnak éreztem magam. Másnap valamikor délelőtt jött de esett az eső tehát 10 perccel a vonata érkezése előtt hívott. Mondtam, hogy ne jöjjön el értem mert esik az eső. Mondtam, hogy kimegyek az állomásra mert elég ha én elázok, nem kell nekik is. Persze magával hozta Suci-t is. Örültem neki mert ő nagyon jól beszélt angolul és tudtam beszélgetni vele. Amikor megérkeztünk Jakarta-ba akkor mondta nekem, hogy ő nem jön haza velem mert suliba kell mennie. Le is lépett valamelyik buszmegállóban. Aztán egyedül maradtam Billy-vel. Nem beszéltünk sokat mert ő nem tudott annyira angolul meg fáradt is volt tehát nem terheltem. Amikor elértünk hozzájuk akkor mondta, hogy ma ott alszom és majd holnap elmegyünk a nagybátyjához. Este nem csináltam semmit csak lefeküdtem aludni. Az ágy túl puha volt és besüllyedtem, de nem volt borzalmas. Reggel mondták, hogy adjam oda nekik a szennyesem és kimossák. Ez nagyon jó volt mert az elmúlt idő alatt elég sok szennyest halmoztam fel és már alig maradt tiszta ruhám. Oda is adtam nekik mindet. Aztán reggeli után elindultunk. Először a nagybátyjához mentünk aki persze nem volt otthon csak a nagynénje meg a gyerekei. Beszélgettem velük és nem sokkal később elmentünk egy helyre aminek Taman mini volt a neve. Ez olyan múzeumszerűség volt csak itt az indonéz építészeti stílusokat lehetett megnézni. Negyven valahány stílus volt és mindegyikből volt legalább egy ház. Rengeteg képet csináltam és próbáltam megnézni mindent de későn érkeztünk ezért néhány zárva volt már. Volt kínai stílus is. Meg volt olyan ház is ami a vízből nőtt ki. A legjobban Bali stílusa tetszett. Rengeteg figura díszítette az épületeket és ez nagyon bejött. Aztán amikor már besötétedett akkor elindultunk vissza hozzájuk. Az úton azt mondták, hogy holnap is eljövünk. Másnap el is mentünk és megnéztük a kimaradt részeket meg a hadtörténeti múzeumot. A múzeum nem nagyon érdekelt, de a többi annál inkább. Volt egy nagy tó is. A tóban úgy csinálták meg a szigeteket ahogy az indonéz szigetek elhelyezkednek. Pontos kicsinyített másolata volt Indonéziának. Még miniatűr vulkánok is voltak. Valamikor délután indultunk el onnan és elmentünk egy könyvesboltba. Csak a képeket nézegettem mert nem értem annyira az itteni nyelvet, hogy olvassak. Meg volt angol szöveg néhány könyvön. Ezeket majdnem mindet elolvastam. Mondjuk az angol rész ritkán volt több egy mondatnál de ennek is örültem. Valamikor későn este érünk haza tehát már fáradt voltam ezért lefeküdtem aludni. Másnap elmentünk a vízumomért mert írtak Suci-nak, hogy kész. Persze nem volt kész. Legalább 5 órán keresztül járkáltunk ott össze-vissza mert a papírokat máshova kellett átvinni meg máshol kellett fizetni és persze külön-külön. Billy bemutatta nekem az egyik barátját. Már elfelejtettem hogy hívják, de azt tudom, hogy 23 éves és egész jól néz ki. Persze lány volt, nehogy félreértse valaki. Azt mondta, hogy ha végzünk a vízumommal akkor fel kell mennem az irodájába mert meg akarja nekem mutatni az irodáját. Ezután ő elment és fél óra várakozás után azt mondták, hogy menjünk vissza holnap és akkor meglesz. Igazából földhözvágtam volna magam és lekezdtem volna sírni vagy csak toporzékoltam volna mint egy kisgyerek ha nem kap meg valamit, de belegondoltam, hogy ez egyáltalán nem segítene a helyzeten ezért nem csináltam semmit. Mondtam Billy-nek, hogy akkor most gyerünk a csajhoz de ő nem nagyon értette mit akarok vagy csak nem akart odamenni ezért mentünk haza. Egész nap csak pihentem és este csak Billy-vel és Suci-val beszélgettem. Valamikor nem sokkal éjfél előtt berakták az „Utazás a föld középpontja felé” filmet. Már láttam párszor tehát nem nagyon érdekelt. De ők azt mondták, hogy meg akarják nézni. Persze egyikük sem nézte. Én néztem néha de csak fél szemmel. Aztán valamikor 1 óra körül nagyon erősködtek, hogy menjek el tusolni. Már úgyis fáradt voltam tehát el is mentem tusolni és úgy voltam, hogy lefekszem mert már korán van. Amikor kijöttem a fürdőből ott álltak előttem és énekeltek, hogy boldog szülinapot meg adtak egy kis tortát is. Meghatódtam egy kicsit, de szerintem nem látszott rajtam. Nagyon nehéz igaz barátokat találni de szerintem nekem itt sikerült. Csináltunk gyorsan néhány fotót aztán beszélgettünk és befaltuk a tortát. Suci eléggé fél a szellemektől tehát Billy velük ijesztgette. És sikerült is neki megijesztenie mert párszor erős sikítás hallatszódott a házból. Elég vicces volt, de csak nekünk. Az áldozat nem nagyon rajongott a tréfáért. Amikor végeztünk a mókázással akkor hazakísértem Sucit mert félt egyedül. Nagyon messze lakott tehát meg is értem. (legalább 30 méterre) Aztán visszamentem és aludtam nyugodtan. Másnap elmentünk az imigrációs irodába a cuccaimért. Egy buszmegállóval később szálltunk le ezért Suci kétségbeesve közölte ezt velem. Tehát vártunk pár percet a másik buszra és visszamentünk egy megállót. Persze végig azon nevettem, hogy egy megállóért mennyire kiakadt. Az irodában megkaptam az útlevelem a vízumommal tehát nagyon örültem. Utána elmentünk egy pénzváltóhoz mert az anyukájuk ma megy Szingapúrba tehát váltania kell. Semmi probléma nem volt. Aztán mentünk haza. Amikor leszálltunk az utolsó buszról akkor nem találtunk másikat amivel továbbmehetnénk. Vagyis volt egy de oda már nem fértünk be. Aztán megkérdezte, hogy gyalogoljunk-e. Megkérdeztem, hogy milyen messze van innen a házuk. Azt mondta kb. 2 kilométer. Mondtam neki, hogy akkor gyerünk. Két kilométer nem táv. Egyből elhúzta a száját és mondta, hogy inkább várjuk meg a buszt. Azt mondta, hogy nem akar gyalogolni és közben vágta a fejeket amivel jelezte, hogy ez a táv nagyon sok. Elkezdtem nevetni, de nagyon. Akkor elindult és mondta, hogy gyerünk, de ezt el ne mondjam Billy-nek mert még a végén azt mondja rá, hogy lusta. Mondtam neki, hogy ezt úgy mondja mintha nem lenne az. Még nevettem rajta párszáz méteren keresztül aztán csak beszélgettünk. Amikor már majdnem odaértünk hozzájuk akkor megtapogattam a zsebeimet és nem találtam a vízumom. Kicsit kétségbeestem, de nagyon nyugodt hangon megkérdeztem tőle, hogy nem-e tudja hol a vízumom. Megállt szembefordult velem és azt mondta, hogy ne hülyéskedjek. Mondtam neki, hogy ez most nem vicc, tényleg nem találom. Megkérdeztem, hogy nincs-e a táskájába. Mondta, hogy nem adtam oda neki. Mondtam neki, hogy azért nézze csak meg. Arra emlékeztem, hogy a dokumentumok a táskájában vannak az útlevelemet külön tettem tehát abban nem voltam biztos. Kinyitotta a táskáját és elkezdte nézni az iratokat. Mondta, hogy nincs ott és meg is mutatta. Szerencsére megláttam, hogy ott van tehát nem aggódtam tovább. Ő lekezdett nevetni és azt mondta, hogy ez a bosszú amiért ma kétszer is kinevettem. Pár perc múlva már elég vicces volt a dolog nekem is, de akkor nem nagyon tetszett. Nem tudom honnan látta meg, hogy nagy a pánik nálam mert a hangom elég nyugodt volt. Valószínűleg az arcom árult el mindent. Aztán 3-kor az anyjuk elment a reptérre. Mielőtt elment azt mondta, hogy addig maradok ameddig akarok. Megköszöntem és elköszöntünk. Nem terveztem hosszúra az ittlétet mert már nincs sok időm és még a tengerpartra is el akarok menni. Vagyis már voltam de olyan helyre akarok menni ahol tiszta a part. A vízumomat feb.09-ig kaptam tehát akkor el kell hagynom Indonéziát, nincs mese. Csak még az a gond, hogy nem tudom hova megyek. Ausztrál vízumom még nincs, de nem merem megvenni a jegyet mert ha nem kapom meg akkor hiába van jegyem nem léphetek be az országba. Sucival beszélgettem 6-ig de akkor ő elment gyerekeket tanítani aztán egyedül maradtam. Vele mindig nagyon sokat beszélek. Amikor elkezdünk beszélgetni akkor ez elején kicsit nehézkes de fél perc után repül az idő. Azt mondta, hogy én nem vagyok a barátjuk. Azt mondta, hogy én már ebbe a családba tartozom. A tegnapi este után kezdem én is így érezni. Szomorú volt amikor mondtam neki, hogy nemsoká elmegyek, de megértett. Mondott nekem egy városnevet amin rengeteget nevettem. A név magában nem volt vicces. Az volt vicces ahogy mondta. Amikor mondta akkor elhúzta a száját és úgy tűnt mintha viccelne de halál komoly volt. A város neve Bandung. Remélem még sokszor fogom ezt hallani tőle. Miután elment, nem tudtam mit csinálni mert nem volt senki akivel beszélhettem volna angolul. Aztán Amikor visszajött akkor mutattam neki pár zenét a gépemen meg az unokatestvérének is. Rock zenéket mutattam nagyrészt és bejött nekik. Aztán mentem aludni. Másnap délig aludtam. Aztán nem csináltam semmit csak ettem meg cigiztem. Kettőkor elmentünk jegyet venni nekem Jogjakarta-ba. Nagyon nagy volt a sor ezért Billy azt mondta, hogy majd holnap. Úgy tervezem, hogy holnap megyek is. Aztán vettünk egy kis innivalót és mentünk. Amikor felült a motorra, hirtelen felkapta a sisakját és az enyémet nagyon gyorsan a kezembe nyomta és azt mondta, hogy fél. Mivel látta az értetlen kifejezést az arcomon rámutatott egy párosra. Az egyik valami hangszórót tartott a kezébe és azon nyomatta a zenét a másik meg valami csörgőt rázott. A hangszórós fiúnak a másik lánynak nézett ki. Azt mondta, hogy hermafrodita. Hatalmasat röhögtem rajta. Elindultunk a kijárat felé de amikor odaértünk akkor kiderült, hogy az a bejárat. Visszafelé menet amikor elmentünk a páros mellett még a fejét is elfordította. Most közelebbről megnéztem a lányt és láttam, hogy nagyon csúnya és hasonlít egy kicsit egy fiúra. Aztán mentünk haza. Aztán megint nem csináltam semmit csak unatkoztam, de legalább volt időm megírni az eseményeket. Másnap este 20:35-kor ment a vonatom Jogjakarta-ba. Addig nem nagyon csináltam semmit csak beszélgettem meg ettem-ittam. Rendesek voltak mert kikísértek az állomásra. Az állomáson csináltunk még pár képet és aztán indult a vonat. Mielőtt elindult volna Suci berohant hozzám és adott egy zacskót. Nem néztem meg egyből de azt mondta, hogy az enyém az útra. Amikor elindult a vonat akkor integettünk egymásnak de aztán már messzebbről nem integettem. Az úton próbáltak velem Indonézül beszélni de nem tudok olyan nagyon sokat ezért fél óra után befejeztük a beszélgetést. Találtam embereket akik beszéltek angolul és velük beszéltem néha. A vonaton nagyon meleg volt amikor állt de menet közben jó volt az idő. Egész este mentem és reggel valamikor 7-körül érkeztem. Egész jót aludtam és érdekes módon nem tűnt el semmim. Aztán amikor odaértem ekkor Elmentem a Borobodur templomhoz. Nem volt egyszerű menet de sikerült. Kaptam segítséget is. Egy ember elvitt a buszmegállóba és aztán otthagyott. A buszost megkérdeztem az árról és mondta, hogy mennyi. Aztán megkérdeztem a többieket is, hogy ők mennyiért mennek és kiderült, hogy a dupláját mondta nekem. Aztán reklamáltam neki egy kicsit és így én is azt az árat kaptam. Tehát 10.000-ért elvitt. A templom nem volt ingyenes! 135.000 rupia volt a belépő. Ez még az otthoni árakhoz képest is drága. Aztán vettem egy pólót ami nagyon tetszett. Persze a dupláját mondták akkor is de lealkudtam és így 25.000-ért megkaptam. Mindezek után úgy döntöttem, hogy indulok Bali-ra. Stoppoltam és akik megálltak azok elvittek egy kis faluba és mondták, hogy nem megyek stoppal Bali-ra. Azt mondták, hogy túl veszélyes és féltenek ezért busszal megyek. Azt mondták, hogy ők fizetik meg minden de nehogy stoppal menjek. Hát nem tudtam mit mondani. Tehát elvittek egy buszmegállóba és megvették a jegyem aztán csak úgy otthagytak. Pár perc múlva visszajött a csávó. Írt valamit egy papírra és ideadta nekem. Rajta volt a neve a száma meg az email címe. Azt mondta, hogy ha bármi is kell hívjam fel vagy üzenjek neki. Nagyon rendesek voltak pedig nem is ismertek. Nem is nagyon értettem a dolgot. Aztán vártam a buszt és amikor jött akkor mentem. Este megálltunk valahol és ott kajáltunk. Ingyen volt mert a jegy magában foglalt egy kaját is. Jól bekajáltam ha már úgyis ingyenes. Az volt a meglepő, hogy nem az a selejtes ingyen konyhás koszt volt hanem valami  igazi szakács készítette finomság. Aztán visszamentem a buszra és aludtam. Este nagyon hideg volt a buszon mert ment a légkondi. Azt hittem megfagyok! Még be is takaróztam de az sem segített. Aztán megérkeztünk valamikor dél körül valahova. Igazából ez csak 1 órára van Kuta Bali-tól. Elmentem kajálni de esik az eső tehát nem tudok semmit sem csinálni csak várom, hogy elálljon. Ha eláll akkor indulok Kuta beach-re.

 Már két napja esik az eső. Nem tudok sehova se menni mert nincs esőkabátom és nem akarok bőrig ázni. Az öreg mondta, hogy használjam nyugodtan az esernyőjét, de itt más az eső mint otthon. Itt ha esik akkor nem segít az esernyő. Tehát csak ülök a szobában és filmeket nézek meg néha játszom a macskával. jan.8-án csak úgy döntöttem, hogy elmegyek váltani mert már nincs itteni lóvém csak dollárom. Mondta az ember, hogy vigyem az esernyőjét de mondtam, hogy az nem segít. Aztán elindultam és 1 perc múlva el is állt az eső. Tehát nem áztam meg. Örültem is neki nagyon. Bementem az első helyre ahol lehet pénzt váltani de zárva volt. Volt még fél órám a nyitásig tehát átmentem a másik helyre. Persze az is zárva volt. Visszasétáltam az első helyre és addigra már kinyitott. Megkérdeztem az árfolyamot. Jobb volt mint az eddigi, de nem váltottam mert a többit is meg akartam nézni. Átmentem a másik helyre ahol a legjobb árat mondták. Váltottam is. Azt vettem észre, hogy a nagy áruházakban érdemes váltani mert ott adják a legjobb árat. Az ilyen kis maszek helyeken nem adnak valami sokat. Azaz nem sokkal adnak kevesebbet de az itteni árakhoz képest az a különbség nagyon sok. A váltás után úgy döntöttem, hogy veszek valami gyümölcsöt. Nézelődtem is mert banánt akartam venni. 20.000 rupia-ért akarták adni az első helyen. Nem is vettem mert ez itt nagyon drága. Aztán egy másik helyen 50.000 rupia volt az első ár. rá is vágtam, hogy drága. Aztán azt mondta a csávó, hogy legyen 30. Mondom neki, hogy nem jó és már mentem is tovább. Aztán mondja, hogy legyen 20. Már csak a kezemmel intettem neki, hogy felejtős. Aztán még utánnam ordította, hogy 5000-ért odaadja. Érdekes, hogy 20 másodperc alatt egy nullával olcsóbban adná. Nem tetszett, hogy ennyire le akart venni ezért nem is vettem tőle semmit. Mentem a piacon és kérdezgettem az árakat. Mindenhol 10.000 körül volt egy fürt banán amire azt mondtam, hogy drága. Volt ahol adták volna olcsóbban is de nem annyival amennyivel akartam, volt ahol röhögtek azon, hogy drága és volt ahol felháborodtak és azt mondták, hogy ennél jobb árat sehol sem találok. A piac végén leszólított egy ember mert látta, hogy nézelődök. Nagyon kedvesen beszélt, de hát itt ez természetes. A vásárlóval mindig vagyon kedvesnek kell lenni mert ő adja a lóvét amiből megélnek az emberek. Megnéztem a legszebb fürtöt és megkérdeztem az árát. Nagyon kedvesen és fülig érő szájjal mondta, hogy 10.000. Én is ugyan ilyen kedvesen egyből mondtam rá, hogy drága. Sosem szabad az első árat elfogadni, mindegy mennyire olcsónak gondoljuk. Mondtam neki, hogy drága és úgy csináltam minta mennék tovább. Mondta, hogy rendben akkor legyen 7000. Mondtam, hogy nem jó. 5000-ért megveszem. Erre nem mondott semmit ezért elindultam. 2 lépés után utánam kiabált. Visszanéztem és láttam, hogy mutogat, hogy mennyek vissza. Visszamentem és megkérdeztem, hogy mi van. Már elkezdte csomagolni a banánt. Rákérdeztem, hogy 5000-ért? Mondta annyiért. Már fizettem is és mentem. Tehát nagyjából 2 kiló banánt vettem 100 Ft.-ért. Otthon ennél jóval drágább de itt ilyen árak vannak. Aztán mentem vissza a szállásra mert már elfáradtam. Egy csávó leszólított és elkezdtünk beszélgetni. Mondta, hogy turistakönyveket árul. Azt akarta, hogy vegyek tőle egyet és hirdessem a Lengyel és Ukrán barátaimnak. Megkérdeztem tőle, hogy ingyen adja-e a könyvet. Azt mondta, hogy nem mert neki is kell a lóvé. Megkérdeztem tőle, hogy ha reklámozom őt és jönnek barátaim hozzá akkor fizet-e nekem. Azt mondta, hogy nem. Akkor mi nekem az üzlet benne? Miért reklámoznám őt ha nem kapok érte semmit csak fizetek érte? Mondtam, hogy ha ingyen adja a könyvet akkor én is ingyen reklámozom őt, ha fizetek érte akkor ő is fizessen. Ez az üzlet. Neki ez nem nagyon tetszett tehát ennyiben maradtunk és továbbálltam. Elkapott az eső de szerencsére csak 100 méterre voltam már a szállástól tehát csak egy kicsit áztam meg. Amikor visszaértem megkérdeztem a szállásadómtól, hogy mennyi az ára ennek a banánnak. Megnézte, hogy mit vettem és azt mondta, hogy ezt király banánnak hívják és ennek van a legjobb íze mind közül. Azt mondta, hogy a legolcsóbban 6000-ért lehet megvenni. Megkérdezte, hogy én mennyiért vettem. Mondtam, hogy 5000 volt. Azt mondta, hogy nagyon jó üzletet csináltam vele. Ez volt a mai sztorim és úgy tervezem, hogy amint eláll az eső megyek vissza Jakarta-ba mert meg kell csinálnom a vízumom. 

Jan. 9.    Elindultam Jakarta-ba. Vonattal mentem és minden nagyon jól ment. Menet közben megismertem egy embert aki segített és elmagyarázta, hogy tudok eljutni arra a címre amit még régebben kaptam. Elég nehéz volt mert 3 busszal kellett mennem. De ahol leszálltam ott mindig volt valaki aki tudott angolul és megmondta, hogy merre kell továbbmennem és melyik busszal. A leszállással sem volt gondom mert a buszon megismertem egy lányt aki ugyan ott szállt le mint én és mondta, hogy menjek vele, ő segít megtalálnom a pontos címet. Meg is találtam, csak az volt a gond, hogy ez nem az a cím volt ahol egy hete megszálltam. Ez egy bolt volt és fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Felhívtam néhány itteni barátomat és ők mondták, hogy várjak egy kicsit ott és megpróbálnak tenni valamit. Felhívtam Mr. Ogay-t is aki adott egy címet és azt mondta, hogy ott megszállhatok. Amikor elmondták a boltban, hogy hogy jutok el oda akkor megérkezett az egyik srác abból a családból ahol a múltkor voltam. El is vitt motorral hozzájuk. Aztán mondták, hogy nem aludhatok ott. Furcsa volt mert amikor elmentem akkor azt mondták, hogy bármikor visszamehetek és segítenek mindenben. Most meg teljesen az ellenkezőjét mondták. Mondtam nekik, hogy semmi baj, akkor csak annyit segítsenek, hogy írják le, hogy tudok eljutni a nagykövetségre, hogy megcsináljam  az új vízumom. Leírták és adtak valami papírt is amin rajta volt minden. Elkezdett szemerkélni az eső de nem érdekelt. Elindultam mert ott nem maradhattam. Sötét volt és találnom kellett egy helyet ahol aludhatok, de azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Mentem egy darabig de nagyon elkezdett esni az eső ezért megálltam valami muszlim templom előtt mert ott volt fedett rész és vártam, hogy elálljon az eső. Leültem a táskámra és gondolkodtam, hogy mit tegyek. Egyedül voltam egy elég lepukkant környéken ami a világ végén van de fogalmam sincs, hogy hol, esik az eső és azt sem tudom merre induljak, hogy találjak valami helyet ahol meghúzhatom magam éjszakára. Tehát elég kilátástalan volt a helyzetem. Nagyon esett az eső és azt hittem, hogy sosem áll el. Fél óra után elállt végre. Nem indultam el mert úgy voltam, hogy várok még egy kicsit a biztonság kedvéért, nehogy az úton kapjon el az eső. Tehát inkább rágyújtottam. Ahogy rágyújtottam odajött hozzám egy egész csinos csajszi és azt mondta, hogy itt lakik a sarkon, menjek vele a házába és ott pihenhetek. Igazából nem nagyon volt mit tennem és úgy gondoltam, hogy csak jobb egy házban mint az utcán, még ha csak kis időre is. Bementem a házba, lepakoltam és próbáltam beszélgetni a csajjal de nehezen ment mert csak kicsit tudott angolul. Tehát keverve az Indonéz nyelvet meg az angolt beszélgettünk. Kaptam teát ami úgy átmelegített, hogy egyből elkezdtem izzadni. Aztán jött egy másik csaj aki nagyon jól beszélt angolul tehát vele beszélgettem. Azt mondta, hogy elég messze vagyok mindentől tehát ma este maradjak náluk és majd holnap ha akarok elmehetek. Mondtam neki, hogy mindenképp mennem kell mert meg kell csinálnom a vízumom. Megmutattam neki a nagykövetség címét amin elkezdett nevetni és mindenki nevetett amikor megnézte a címet. Nem értettem mi ilyen vicces ezért megkérdeztem min nevetnek. Azt mondták, hogy Indonéziában nincs indonéz nagykövetség és ez a cím amit kaptam egy hotelnek a címe. Tehát átvertek a szemetek. Nem voltam mérges rájuk de rosszul esett, hogy ennyire el akartak téríteni. Még jó, hogy ekkora szerencsém volt és találkoztam ezzel a családdal. Aztán jött néhány fejes és beszélgettek velem. Elkérték az útlevelem és lefénymásolták. Azt mondták, hogy itt aludhatok, de ez itt egy szabály, hogy ha valaki ott akar aludni egy családnál akkor meg kell kérdezni a kerület vezetőjét. Ez elég megnyugtató volt, hogy ők a kerület vezetői mert nem szívesen adtam ki a kezemből az útlevelem. Nem érdekel ha eltűnik valami cuccom, csak az útlevelem számít mert nagyon sok bonyodalom van vele ha az elveszik. Ők meg csak azt kérték. De gyorsan visszakaptam tehát semmi gond nem volt. Később jött egy arc aki tud néhány dolgot a vízumról. Mondtam neki, hogy nekem érkezési vízumom van amire egyből rávágta, hogy akkor el kell mennem Indonéziából mert azt nem lehet meghosszabítani. Na de tök jó! Akkor holnap el kell húznom az országból. Meg akarta nézni az útlevelem de az még a fénymásolónál volt tehát várni kellett rá. Azt mondtam neki, hogy én a neten azt olvastam, hogy meg lehet újítani az érkezési vízumot is. Erre azt mondta, hogy azt nem lehet, de megnézi a vízumom és aztán meg tudja mondani, hogy lehet vagy nem. Nagyon nagy arc volt a csávó. Olyan fejeket vágott meg olyan poénokat nyomott amit egészséges ember nem bír röhögés nélkül. Amikor visszakaptam az útlevelem akkor megmutattam neki a vízumom és szerencsére nagy betűkkel rá volt írva, hogy megújítható. Tehát szerencsére nem kell elhagyni az országot. Azt mondta, hogy az itteni törvények egy hónapot engednek de meg kell próbálnom 2 hónapot kérni. Azt mondta, hogy mondjam meg nekik, hogy egy hónap nem elég, hogy bejárjam Indonéziát mert ez egy nagyon nagy ország. Ebben tökéletesen igaza is volt. egy hónap alatt nagyjából csak Bali-ig jutok el. meg mondta, hogy ha elmegyek Bali-ra akkor akarok bulizni is ott, mert az nagyon szép hely meg a csajok is nagyon jók ott és elkezdett táncolni is hozzá. Bármennyire is igaza volt, feküdtem a röhögéstől. Ilyen hülyével még nem találkoztam. És 50 év körüli volt. Nagyon jól elvoltunk aztán elment mindenki és csak az a csaj maradt aki jól beszélt angolul. Nemrég kaptam egy olyan levelet, hogy ha Indonéziában vagyok akkor meg kell látogatnom Bali-t az Istenek szigetét. Nagyon érdekesen hangzott, hogy az Istenek szigete ezért rá is kérdeztem. Megkérdeztem, hogy miért hívják az Istenek szigetének. Valami nagyon extrém és frappáns választ vártam de nem azt kaptam. Azt mondta a csak akit mellesleg Suci-nak hívnak, hogy azért hívják Bali-t az Istenek szigetének mert azon a szigeten mindenki Hindu. A Hindu vallásban sok Isten van ezért ez a sziget az Istenek szigete. Na így már, hogy ezt tudom, nem is tűnik olyan különlegesnek az a hely. Rengeteget beszélgettünk és nagyon sokat tanultam tőle, de én is sokat tanítottam neki. Amikor már kezdtem fáradni akkor ránéztem az órára és akkor vettem észre, hogy éjfél van. Nagyon gyorsan elrepült az idő. Mondtam is neki, hogy nagyon késő van tehát lefekszem mert holnap korán kelünk és megyünk az imigrációs irodába. Azt mondta, hogy eljön velem mert egyedül nagyon nehezen találnám meg. Tehát elmentem aludni. Másnap reggel elég korán keltem. 7-kor fenn voltam. Reggeliztem és mentünk. Vagy 1 óra volt az út odáig. Aztán amikor odaértünk akkor kezdődtek a bonyodalmak megint. Ez első az volt, hogy 1 napot késtem mert 9-én lejárt a vízumom. Nem nagyon örültem neki de hát ez van. Azért elég durva volt, hogy a vízum egy hónapra 25 dollár, de egy nap késés 20 dollár. Tehát már tudom, hogy nem nagyon éri meg késni. A következő bonyodalom az volt, hogy ha új vízumot akarok akkor kell egy indonéz szponzor. Szerencsém volt mert Suci elkísért és ő lett a szponzorom. Aláírt mindent és megadott minden címet amit kellet és még a személyiét is lefénymásolta. Nagyon rendes volt. A következő bonyodalom az volt, hogy amikor beadtam a vízumkérelmet akkor azt mondták, hogy kb. 3 nap mire kész lesz de ez a számítógéptől függ. Tehát lehet, hogy hamarabb megkapom, de lehet, hogy később. tehát fogalmam sincs, hogy mikor lesz vízumom. Elkérték a számom, de nincs telefonszámom Indonéziában tehát Suci számát adtuk meg viszont ha kész a vízumom akkor nem fogom tudni, hogy kész van mert nem engem hívnak és nem leszek együtt Suci-val. Aztán amikor mindent elintéztünk akkor elmentünk a magyar nagykövetségre, hogy megkérdezzem mi a helyzet a vízummal. Az eddigi tapasztalatom az, hogy ha valami gond van akkor a rendőrökhöz kell odamenni és beszélni velük mert ők álltalába beszélnek angolul és a fehérekkel nagyon kedvesek. Az itteniek nem szeretik a rendőröket mert az itteniekkel nagyon durván bánnak viszont a turistákkal mindig kivételeznek. Amikor odaértünk a nagykövetséghez akkor én bemehettem de a rendőrök nem engedték be Suci-t. Azt mondták, neki, hogy ő nem magyar ezért nem mehet be. Mondtam a rendőröknek, hogy ő a barátom és nélküle nem megyek sehova. Nagyon kedvesen elnézést kértek tőlem és egyből beengedték. Aztán a következő bonyodalom jött. A magyar nagykövetségen NEM beszéltek magyarul. Na nem baj, angolul is elvagyok. A követező, hogy fogalmuk sincs, hogy működik az indonéz vízum a magyaroknak mert ők a magyar vízumot csinálják az indonézeknek. Tehát semmivel sem lettem okosabb. Aztán kikísért a vonatállomásra mert mondtam neki, hogy Bogor-ba megyek vissza és ott várom a vízumot. Kérdezte, hogy hogy tud elérni ha kész a vízumom. Mondtam neki, hogy ha odaérek akkor majd elküldöm a számát annak az embernek akinél leszek. Neki ez így megfelelt, de aggódott értem ezért elküldte velem a bátyját. Mondta, hogy neki suliba kell mennie, de a bátyja épp a szabadságát tölti tehát el tud jönni velem. El is jött és gyorsan elmentünk a szállásra, lepakoltam és mentünk tovább. Megkapta a csávó telefonszámát tehát semmi gond nem volt. Elmentünk egy kajáldába és ott beszélgettünk. Nem igazán tudott angolul ezért nem volt valami egyszerű, de jobban beszélt mint az itteniek tehát könnyebb volt mint eddig. Én is beszélek már Indonézül tehát jól megértettük egymást. Kérdezte, hogy mit szólnék hozzá ha munkát ajánlana. Kérdeztem, hogy miről lenne szó. Mondta, hogy a nagybátyja meg akar tanulni angolul tehát kéne neki egy angoltanár. Vállalom-e? Mondtam, hogy persze, miért is ne. Kérdezte, hogy mennyit kérek érte. Mondtam neki, hogy Kérek kaját meg szállást. És erre kiröhögött. Kérdezte, hogy ebben nekem mi az üzlet. Mondtam, hogy az az üzlet nekem, hogy nem kell a saját pénzem költenem és szerzek még egy barátot. Mondta, hogy a barátság az barátság, de az üzlet az üzlet. Mondtam, hogy én turista vagyok és úgy is tudom tanítani ha várostnézünk vagy ha elmegyünk valahova. Nem kell egy könyv fölött görnyedni, hogy tanítani tudjam. Erre beszélt a nagybátyjával és abban állapodtunk meg, hogy kapok kaját, szállást plusz egy kis lóvét. Nem mondta, hogy mennyit de nem is érdekel. Ha csak szállást kapnék, még azzal is beérném. Mondta, hogy akkor most sétálunk egy kicsit Bogor-ba aztán ő elmegy és 2 nap múlva jön értem. Láttunk valami nagy denevért ami banánt evett. Ennek repülő róka a neve. Meg láttam fekete tyúkot meg kakast. Mindene fekete volt, még a szeme is. Azt mondták, hogy még a vére is fekete. Ha valaki meg akarja venni akkor az az első, hogy megvágják valahol és ha nem fekete a vére akkor nem ér semmit. Még sosem láttam ilyen állatot ami teljesen fekete, még a vére is tehát nagyon érdekes volt számomra. Azt mondták, hogy ennek az ára 10-20 millió rupia. Nem akarok számolgatni, de valami 100 ezer forint körül van a legolcsóbb. Az itteni árakhoz képest ez nagyon drága. Minimum 2 havi kereset. Aztán mászkáltunk és piszkosul eltévedtünk. Láttam, hogy nagyon elfáradt tehát mindenképp taxit akart fogni de én bíztattam, hogy nincs már olyan messze ahova megyünk. Olyan 10 Km-t gyalogoltunk. Szegénykém nagyon elfáradt, de igazából én még mentem volna. Aztán kikísértem az állomásra és elment. Az állomáson csináltam néhány képet mert nagyon mások az itteni vonatok mint az otthoniak. Vannak olyan vonatok amiknek nem lehet becsukni az ajtaját és az ajtók két szárnyasok. Meg ha tele van a vonat akkor a vonat tetején is utaznak. Nagyon nagy buli de nagyon veszélyes és én nem tudok felmászni mert 2 extra nehéz táskám van. Mondjuk nem is próbáltam felmászni. Jó volt nekem a vonatban. A nézelődés után húztam vissza a szállásra. Találkoztam egy sráccal akit Farisz-nak hívnak. Mondta, hogy a nagybátyja az imigrációs irodában valami főnök tehát ha kell akkor ő tud segíteni. Mondtam neki, hogy hol van az útlevelem és melyik irodában csinálják. Megmondtam neki a teljes nevem és mondtam, hogy nekem az a bajom, hogy egy hónapot kapok és aztán vége. Nem tudok új vízumot kérni. Mondta, hogy beszél a nagybátyjával és ha megoldható akkor olyan vízumot ad nekem amit meg lehet újítani megint. Nagyon örültem neki. Mondta Suci, hogy náluk aludhatok addig ameddig meg nem kapom az új vízumomat de mondtam, hogy inkább eljövök Bogor-ba. Úgy érzem, hogy jól döntöttem. 2 nap múlva jönnek értem és addig tudok kezdeni valamit a vízumommal is. van egy olyan érzésem, hogy az Istenek szeretnek engem. Mindenkinél vannak hullámhegyek és hullámvölgyek de a szerencsém kitart. A hullámvölgyeim elég rövid ideig tartanak, a hullámhegyeim viszont elég sokáig. Rengeteg mindent megtudtam a vízummal kapcsolatban és még új barátot is szereztem. Másnap elmentem valami kőhöz amit egy itteni király írt még valamikor régen és egy másik király dedikálta. Nem volt semmi különleges csak egy nagy kő volt amibe betűket véstek. Aztán elmondták, hogy ezt a követ kézzel csinálták. Nem használtak semmi vésőt vagy ilyesmit csak az ujjukat. Ujjal vésték bele a kőbe a király szavait. Így már azért elég érdekes volt. És a szerencsém velem volt tehát félúton összeismerkedtem egy emberrel aki beszélt angolul és elég jól elvoltunk. Elkísért a kőig és közben rengeteg érdekes dolgot mondott ami a kővel és bogorral kapcsolatos. Megmutatta az itteni első elnök palotáját is és rengeteget beszélt a város történelméről. Aztán elkísértem haza mert útba esett a visszafelé úton. Mondta, hogy menjek be hozzá és igyak egy teát vagy valamit, de nem akartam bemenni mert nincs sok időm megnézni a várost. Nem tudom mikor fog esni az eső és már csak 1 napom van, hogy jöjjenek értem. Aztán láttam rengeteg itteni bazárt. Itt nagyon ritkák a boltok. Viszont nagyon sok bazár van. Ez ilyen összetákolt kis faviskó ahova az emberek kirakodják az eladnivaló cuccot. Ezek álltalában nagyon undorítóak. Azaz a gyümölcs és a hús az biztos. Amit ellephetnek a legyek azt el is lepik. Láttam egy kecskefejet. Csupa légy volt. az eladó meg mutogatta nekem, hogy nézzem meg az egyik füle kisebb mint a másik. csináltam is róla néhány fényképet, hogy megörökítsem az utókornak. Aztán valamikor este felé visszamentem a szállásra. Persze előtte váltottam lóvét. 90 dolcsit váltottam, de ezt nem váltották valami jól a nagy helyeken ezért egy kis maszek váltót kerestem és mondtam neki, hogy ennyit akarok váltani adjon nekem egy jó árat rá mert ez több mint a szokásos. Jobb árat is adott rá mint bárhol máshol ezért váltottam is. Este gyorsan elaludtam mert elég fáradt voltam. Másnap esett az eső tehát nem csináltam semmit csak megvarrtam a táskám mert elszakadt és kajáltam meg pihentem. Tehát most  van jan.12. Szerintem a következő epizódot valahonnan Jogjakarta-ból fogom írni mert oda készülök. De nem tudom mikor kapom meg a vízumot tehát lehet, hogy ugyaninnen fogom írni a követező kalandot is, de remélem, hogy nem így lesz.

 Este itt aludtam annál az embernél aki meghívott, hogy aludjak nála. Érdekes, hogy az itteni embereken nem látszódik a kor. Ő 52 éves de jóval fiatalabbnak néztem. Igazából itt mindenki fiatalabbnak néz ki mint amennyi valójában. Lehet, hogy csak azért mert az itteni emberek kisebbek, vagy csak nincs annyi problémájuk, de igazából nem tudom miért van ez. A legjobb, hogy simán mondhatom magamról, hogy idősebb vagyok. Azt mondtam, hogy 25 vagyok és simán elhitték. Ami még érdekes az az, hogy itt nincs olyan, hogy egy fiú jár egy lánnyal. Itt nem járnak az emberek. Ha valakinek van egy barátnője vagy pasija akkor az azt jelenti, hogy össze fognak házasodni. És NINCS házasság előtt szex. Vagyis ezt mondták nekem, de ezen majd változtatni kell. Este felhúztam magam fölé a szúnyoghálót, de csak pár centire volt a testemtől a háló. Este sokszor felkeltem mert a fülemnél zümmögtek a szúnyogok. Amikor felnéztem akkor láttam, hogy a hálón a fejemnél vagy 10 szúnyog támadóállásban várakozik. Azok ugyan várhattak mert le nem húztam magamról a hálót reggelig. Reggel kajáltam és beszélgettem az emberrel. Elmondta, hogy ha a legolcsóbb kaját veszem akkor 200 Ft-ból 3 napi kaját tudok venni. Ez tényleg nagyon olcsó de azért nem akarok annyira egyoldalúan táplálkozni, hogy 3 napig csak 1 dolgot eszek. De azért ki fogom próbálni. Most nagyon sok időm van ezért szépen leírom az itteni tapasztalataimat amit eddig kihagytam. Itt az emberek nagyon sokat szemetelnek. Az a természetes itt ha eldobják a szemetüket éppen ott ahol vannak. Tehát rengeteg szemét van. De itt Bogorban valahogy mégis nagyjából tiszta a környék. Persze a folyók tele vannak szeméttel meg a csatornák is de a többi helyhez képest tisztaság van. Elég elmaradott az itteni helyzet ezért úgy lehet elképzelni azokat a helyeket ahol vásárolni lehet mint egy piacot. Szépen összetákolható viskókba bepakolják az árukat és ott lehet venni mindenfélét. Természetesen mindenhol lehet alkudni. Nem is! Kötelező alkudni! Az első árak mindig elég drágák ezért alkudni kell egy kicsit. Ha megpróbáljuk letornázni az árakat akkor megvan a lehetőség arra, hogy olyan árat kapunk ami nagyjából fedi az itteni árát. Mivel fehér vagyok ezért próbálnak mindent drágábban adni. Ezért muszáj alkudozni. Az itteni gyümölcsök elég furcsák, de finom a többségük. Tegnap ettem mangót ami egész jó volt. Nem tudom leírni milyen íze volt mert semmihez sem hasonlított. Aztán még régebben ettem kókuszt is. Az elég jó volt, de egyáltalán nem hasonlított ahhoz amit otthon kókusznak hívunk. Ez úgy nézett ki mint egy mogyoró csak nagyobb volt mint a fejem és zöld. Úgy adják, hogy levágják a tetejét és adnak hozzá szívószálat meg kanalat. Szívószálat a kókuszléhez, kanalat meg a belsejéhez. A belseje furcsa ízű és az állaga is furcsa. Olyan mint a takony, de ízre hasonlít egy kicsit a mogyoróhoz. Aztán van itt olyan is ami hasonlít a kókuszhoz csak a külseje tüskés. Olyan mint egy nagy süni csak a tüskéi négyszögletesek. Na ezt még véletlenül se kóstolja meg senki! Nagyon rossz íze van. Elsőre olyan az íze mit a paprikás krumplinak csak egy kicsit romlott állapotban. Szerintem szörnyű, de lehet, hogy ízleni fog valakinek. Itt sokan szeretik. Meg van olyan is ami olyan kicsi mint a vajalma csak pirosas sárgás színű és úgy néz ki mintha tüskéi lennének, csak a tüskék hosszúak. Mintha haja lenne. Ez elég finom. Szét kell feszíteni és a belseje ilyen átlátszó zselészerű cucc. Azt kell megenni, de vigyázni kell mert van magja is ami keserű. Azt nem esszük meg. Ennek a gyümölcsnek a neve rambutan. Meg még ettem egy csomó mindent aminek nem tudom a nevét és azt sem tudom, hogy mi volt. De a kedvencem a sárkánygyümölcs volt. Nem tudom mi a magyar neve, de az angol neve sárkánygyümölcs. Ennek nem tudom leírni a kinézetét mert nagyon furcsa. Olyan mint egy nagyon dagadt kukorica, csak nincs olyan hosszú és a levelei úgy állnak mintha tüskék lennének. Ezt szét kell vágni és a belseje nagyon finom. Fehér a belseje és kis fekete pontok benne a magok. Úgy néz ki mint a kivi csak jóval nagyobb és fehér meg nagyon finom. Majd kipróbálom az összes itteni gyümölcsöt de még van időm. Több féle banán van itt. Nem tudom hányat próbáltam eddig de legalább 3-at biztos. Volt egy zöld fajta aminek ugyan olyan íze van mint az otthoninak, volt a normál sárga de az itteni az kicsi és sokkal édesebb meg volt valami főzőbanán aminek krumpli íze van. Meg van itt valami furcsa kinézetű gyümölcs. A héja olyan mint a kígyó bőre, a belseje meg olyan mint egy nagy foghagyma és van magja. Az ízét semmihez sem tudom hasonlítani, de azt tudom, hogy édes és finom. Ennyit a gyümölcsökről! A levegő nagyon szennyezett itt. A nagyvárosokban ködformán száll a kipufogógáz. Elég büdös és marja a torkom. Főleg azért mert nagyon meleg van. Ez azért jutott eszembe mert a mai napom városnézésnek szenteltem és már eléggé kapar a torkom. Láttam egy gyíkot is, de nem azt a szokásos 5 centiset hanem egy 30 centiset. Nem is nagyon mertem a közelébe menni. Az orra olyan krokodilszerű volt. Félelmetes kis dög volt az biztos. Nagyon szeretem már ezt a helyet mert bármerre megyek a csajok engem figyelnek. Nagyon tetszik ez a helyzet. Nem is akarok hazamenni. Csak az a gond, hogy pár hónap múlva lebarnulok és én is olyan csoki leszek mint az itteniek és akkor már nem leszek különleges. De ameddig fehér vagyok addig kihasználom a helyzetet.

Január.5.       Egész nap esett az eső tehát nem tudtam semmit sem csinálni. Az ember akinél vagyok lelépett ezért még beszélgetni sem tudok vele. Csak filmet nézek a gépemen és gondolkozok. Érdekes, hogy itt máshogy fog a nap mint otthon. Eddig szinte mindig árnyékban voltam és amikor nagyon sütött a nap akkor nem mentem az utcára mégis úgy lebarnult az arcom és a kezem, mintha otthon egész nyáron pólóban rohangáltam volna a tűző napon. Mivel nem tudok mit csinálni ezért csak pihizek. Durván rászoktam a cigire. Az itteni cigi más mint az otthoni. Sokkal finomabb. Valami itteni cigit szívok. Azt hiszem kretek-nek hívják, de azt mondták, hogy a kretek a filter nélküli cigi. Az a lényeg, hogy ez szegfűszeges és nagyon jó az íze. Talán BLACK a neve, de nem vagyok benne biztos. Ilyen van Magyarországon is, de elég drága (1600 Ft./doboz) viszont szegfűszeges, de az íze közel sem olyan jó mint az itteninek. Szerintem ha elmegyek Indonéziából akkor nem is fogok többet cigizni mert a világon sehol máshol nem lehet ilyen cigit kapni és a többi az nem olyan mint az itteni. Párszor kimentem a teraszra, hogy rágyújtsak amikor vége volt egy filmnek. Van itt egy kis macska is. Mocskos kis dög az biztos. Sokszor gondolkoztam rajta, hogy felrúgom, de csak néha tettem meg. Amikor a lábam elé ugrik akkor véletlen elrúgom egy kicsit, de akkor szoktam felrúgni amikor beleharap a lábujjamba. Kis szemét! Amikor pihenek és a legkevésbé sem számítok rá akkor támad. Tehát a mai napom elég lazára sikerült. Este nem volt hasmenésem ami szokatlan volt mert már egészen hozzászoktam.

jan.6.     Ma reggel korán keltem és elmentem az emberemmel a botanikus kertbe. Ingyen volt mert ő ott dolgozik és be tudott vinni. Olyan növényeket láttam ott amiről még nem is hallottam. Láttam lótuszt, piros fát, olyan fát aminek minden kérge más színű és mindig jön le a háncsa. Ez tetszett a legjobban. Olyan volt mint a szivárvány. Meg olyan fát is láttam aminek a törzséből nőnek a gyökerei. Azt mondták, hogy ebből csinálják itt a parkettát. És voltunk valami állatmúzeumban is. Itt is olyan állatokat láttam amikről még nem is hallottam. A bogarak közül csak alig néhányat ismertem fel, az emlősök közül viszont majdnem mindet. Rengeteg féle kígyó van itt és majdnem mind mérgező. Tehát eldöntöttem, hogy nagyon fogok egyedül csatangolni az erdőben. Amikor befejeztük a nézelődést meg a fotózást akkor elmentünk gyümölcsöt venni. Vettem sárkánygyümölcsöt meg sárgadinnyét. Már be is faltam. A dinnye nem volt valami jó viszont a másik nagyon is ízlett. Tehát ilyen volt a mai napom. Összeszedtem valamit a kertben és bedagadt a lábam néhány helyen. Úgy néz ki mint a szúnyogcsípés csak jóval nagyobb és viszket meg fáj. Remélem nem súlyos és gyorsan elmúlik.

 Elég ritkán tudok netközelbe kerülni tehát csak ritkán fogok írni de akkor nagy mennyiségben ömlesztem az igét. Annyi szörnyűség ami velem az elmúlt héten történt szerintem egy életre is elég. De döntsétek el ti! Kezdem is! Ott hagytam abba, hogy esett az eső én meg csak a gépemet féltettem. Aztán amikor jobban rákezdett akkor behúzódtunk egy benzinkútra és vártunk, hogy elálljon az eső. Elég sokat kellett várni és Anto (akivel jöttem annak ez a neve, Ogay testvére) meg is ázott egy kicsit. Durván fújt a szél ezért a fedett részekre is behozta a vizet. Nem sokat mert a szél csak permetszerű esőcseppeket tudott magával sodorni, de ez is épp elég volt, hogy fázzunk. Magam miatt nem nagyon aggódtam mert rajtam pulcsi volt és csak a nadrágom ázott meg, viszont Anton póló volt ami szépen átázott. Amikor láttam, hogy remeg akkor elkezdtem gondolkozni azon, hogy bekéredzkedek valami esőmentes helyre és megkérem az ottaniakat, hogy legalább Antot engedjék be. De nem kellett semmit sem csinálnom mert elcsendesült a vihar és el tudtunk indulni. Annyi eső hullott hirtelen, hogy a csatornák nem tudták elnyelni a vizet. Tehát amikor nagyobb árokhoz értünk akkor hiába húztam fel a lábam, térdig vizes lettem. Aztán már nem is erőlködtem, csak beletörődve tűrtem a vizet. Mire hazaértünk már nagyon fájt a fejem. Éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben, de nem tudtam, hogy mi a gond. Gyorsan elmentem tusolni, de nagyon hideg volt a víz. Aztán lefeküdtem és betakaróztam. Éreztem, hogy lázas vagyok mert itt ha nem takarózunk be akkor is melegünk van, én meg betakarózva is fáztam egy kicsit. Másnap nem csináltam semmit. Úgy keltem, hogy hasogatott a fejem. Nagyon rosszul éreztem magam. Próbáltam csinálni valamit de csak néztem a tévét és aludtam egész nap. Estefelé jött egy csajszi aki tudott angolul egy kicsit és vele beszélgettem. Azt mondta, hogy holnap elvisz és megmutatja nekem az itteni nevezetességeket. Este legalább már nem fájt a fejem viszont extrém híg hasmenésem volt. Ugyanúgy lázas voltam este, de már egy kicsivel jobb volt. Reggel pont 10-kor keltem mert a csajjal ezt az időpontot beszéltük meg a találkozóra. Persze nem jött ezért visszafeküdtem aludni. Délután 4-kor elmentem Antoval a piacra. Ez volt a napi programom vele. Parfümöket árult, én meg elvoltam a csajjal akit megismertem meg a sráccal aki azt mondta rám, hogy én vagyok a sátán. Aznap este vettem valami gyógyszert mert már nagyon gáz volt a torkom. Olyan érzésem volt mindig, hogy van valami a torkomon, de nem tudtam felköhögni. Az a gyógyszer egész jónak bizonyult. Már az első kanál után sikerült felköhögnöm egy méretes turhát, aztán jött a többi. De legalább normálisan tudtam venni a levegőt. Mondtam nekik, hogy holnap én lépek és majd valamikor a vízumom lejárta előtt megyek csak vissza, hogy meghosszabbítsam. Elbúcsúztam mindenkitől és mentünk haza. Az estém simán telt. Már nem volt lázam csak egy kis hőemelkedésem, viszont a hasmenés nem akart elmúlni. Dec.30-án valamikor délután 4 körül elindultunk. Anto elvitt valahova ahol fogott nekem valami kisbuszt ami elvitt egy helyre ahol tudta elvileg stoppolni. Meg is próbáltam, de valahogy sehogy sem akart összejönni. Fél óra után meguntam a várakozást és elindultam, hogy keressek valami helyet ahol meghúzhatom magam éjszakára. Ahogy mendegéltem leszólított egy csávó. Beszélgettünk egy kicsit és mondta, hogy ő tud intézni nekem szállást ingyen. Ez király! Aztán elmentünk a házába, ott adott valami kaját, de nem nagyon ízlett aztán mondta, hogy megyünk. Mentünk is de csak félúton kérdeztem meg tőle, hogy hova megyünk. Mondta, hogy egy motelbe. Mondtam neki, hogy az drága és jó nekem egy sarok is a házába de csak erősködött és azt mondta, hogy nekem csak a legjobbat. Aztán a motelben furcsa volt, hogy bezárta az ajtót maga mögött és levette a cipőjét. Gondoltam én ott alszom ő meg elhúz. Amikor levette a cipőjét megcsapott a lábszaga. Elég büdös volt, de nem szóltam egy szót sem. Mondta nekem, hogy ő is itt alszik. Én mondtam neki, hogy oké, de akkor én a földön alszom. Igazából fel sem tűnt, hogy olyan meleg mint állat mert itt mindenki furcsa nyávogósan beszél. Ő meg valami divattervező tehát teljesen elnéztem neki. Még olyanokat mondott nekem, hogy csókot akar tőlem. Mondtam neki, hogy nagyon gyorsan felejtse el mert tőlem csak egy hatalmas maflást kaphat. Aztán amikor már teljesen letárgyaltuk, hogy velem nem fog semmit sem csinálni akkor azt mondja nekem, hogy mutassam meg neki a farkam. Mondtam neki, hogy felejtős a dolog. Azt mondja, hogy nem lesz semmi csak látni szeretné. Mondtam neki, hogy nem érdekel mit szeretne, de az én farkamat nem fogja látni az biztos. Erre előkapta az övét és mondta, hogy csak ennyiből tat megmutatni. Még mielőtt megláttam volna, nagyon gyorsan hasra vágtam magam és próbáltam aludni. Erre elkezdte simogatni a hátam. Mondtam neki, hogy fejezze be de gyorsan. Mondtam neki párszor de lehet, hogy nem voltam elég határozott, azért folytatta. Amikor ráordítottam akkor nagyon gyorsan elhúzta a kezét és nem próbált többet megsimogatni. Mondta, hogy akkor ő elmegy és nem segít többet nekem. Mondtam, hogy már indulhat is, de a fene egye meg a fejét csak nem akart menni. Aztán mondta, hogy én nem értem meg ők, hogy meleg. Mondtam neki, hogy én megértem őt, ő nem ért meg engem. Én nem vagyok meleg ezért nem szeretem a fiúkat. És még ha a tököm áll akkor sem fogom azt mondani, hogy egy fiú bejön nekem. Már kezdte érteni mi a helyzet és ment. Mielőtt ment meg akart puszilni. Mondtam neki, hogy ne erőltesse mert szájba vágom. Érdekes ezt egyből megértette pedig elég halkan mondtam. De biztos látta rajtam, hogy ha megpuszil akkor nem fogja épp bőrrel elhagyni a szobát. Tehát hátat fordított és ment. Én felköltöztem az ágyra. Fél óra múlva kopognak az ajtón. Hát csak visszajött a buzi! Mondta nekem, hogy itt a pasija és a mellettem lévő szobában fognak akciózni. Mondtam, hogy nagyon örülök neki, de nem érdekelt. Aztán lelépett. Én nem tudtam aludni mert tele volt az ágy mindenféle élősködővel. Tehát egész este csak forgolódtam. Aztán reggel jött és azt mondta menjek vele. Gondoltam tök jó legalább elvisz oda ahol felvett, de tévedtem. A házába vitt, de legalább már tudta hol a határ. Azt mondta, hogy várjak egy kicsit mert el kell mennie, de 1-2 óra múlva visszajön. Nem tudtam, hogy mire várjak de nem is érdekelt. Gyorsan elaludtam mert már nagyon fáradt voltam. Amikor felébredtem akkor a combomon támaszkodott és éppen a péniszem felé nyúlt. Ellöktem a kezét gyorsan én mondtam, hogy nem kéne. Még egyszer én meg ugyanazt mondtam. Amikor harmadjára is próbálkozott akkor elütöttem a kezét és azt mondtam neki, hogy a következő próbálkozásnál arcba csapom. Hogy hatásos legyen az öklömet az orra alá nyomtam. Aztán kérdezte, hogy a probléma. Én egyből rávágtam, hogy TE vagy a probléma. Mondta, hogy ő nem gond. Én meg mondtam neki, hogy dehogynem! Mondtam, hogy életemben nem volt még ekkora problémám mint ő. Szomorú képet vágott de megláttam az állarca mögött, hogy mosolyog. Nem tudom min mulatott olyan jót, de egyáltalán nem olt vicces a dolog. Megkért, hogy maradjak nála egy estét mert most van szilveszter és nem akarja, hogy most elmenjek egyedül. Mondtam, hogy renden van de akkor legalább egy csajt mutasson  be nekem. Mondta, hogy van egy barátnője, de ő nem túl csinos. Kérdezte, hogy ez nem baj-e. Mondtam neki, hogy dehogynem baj. Nekem csinos csajok kellenek. Én egész nap aludtam, csak este keltem fel aztán mentünk motorozni. Mindenfelé tűzijáték volt de engem ez nem nagyon érdekelt. Nem igazán szeretem mert ugye pesti vagyok és az ottani szilveszteri tűzijátékot semmi sem múlja felül, de már unalmas számomra. Látta, hogy nem érdekel a dolog ezért visszamentünk a házába és aludtunk. Persze ő a földszinten én meg az emeleten. Még véletlenül sem akartam egy légtérben lenni vele. Másnap reggel kivitt oda ahonnan elhozott. Én kerestem egy jó helyet magamnak és elkezdtem stoppolni. Nagyon nem akart sikerülni. Fél óra után odajött hozzám egy csaj és kérdezte, hogy tud-e segíteni nekem valamit. Elmondtam neki, hogy mi a tervem. Mondta, hogy ha akarom akkor ő körülvisz engem Jakarta-ban mert most van jan.1-e és, hogy ne legyek annyira egyedül. Nem akartam több időt tölteni itt mert nem akartam még egy meleggel összefutni tehát azt mondtam, hogy inkább tovább próbálkozok. Igazából azért nem mentem vele mert a barátjával volt tehát nem single. aztán eleredt az eső én meg behúzódtam a buszpályaudvarra. Amikor elállt az eső visszamentem a helyemre és tovább próbálkoztam. Jött 2 srác akik elég komoly ábrázattal beszéltek velem. Úgy néztek rám mintha meg akarnának ölni, de nagyon kedvesek voltak. Aztán kiderült, hogy miért volt ez a kinézet. Rendőrnek tanultak tehát szerintem gyakorolták a komoly és durva nézést. Ők elvittek engem a vízimentőkhöz mert azt mondtam nekik, hogy halászni akarok ők meg nem tudták hol van jó halászó hely ezért elvittek oda mert ott tudták. Beszélgettem velük és az egyikük elvitt motorral egy helyre ahonnan egy másik srác vitt tovább egy gyönyörű helyre. Minden nagyon szép volt ott a tengerpartot kivéve. Az ocsmány volt de mégis ez volt Jakarta legszebb része. Igazából nagyon tetszett ez a hely de nagyon drága volt. Nagyjából minden a duplája volt. Mivel későn érkeztem ezért gyorsan rám sötétedett és nem akartam este egyedül bóklászni, ezért gyorsan kerestem egy helyet ahol pihenhetek. Találtam valami muszlim templomot. Nagyon jó volt. A cipőt le kell venni mielőtt belépünk, de nagyon biztonságos hely mert aki ide jár az tényleg hívő és nem fog bántani vagy lopni tőlem. Estére nem húztam fel magam fölé a szúnyoghálót, mert azt már soknak tartottam. örültem, hogy itt lehetek nehogy még kényelembe is helyezzem magam. Tehát összecsipkedtek egy kicsit a szúnyogok. Igazából nem volt olyan vészes. Valószínű a templom hatása miatt volt. Ide csak a nagyon ateista szúnyogok járnak vért szívni. Egész jól aludtam és reggel elindultam keresni egy boltot. Meg is találtam és vettem 2 liter kólát. Nem vettem kaját mert úgy voltam, hogy ma nem eszek. Amikor eszek akkor megmozdul a hasam és aztán pár órán belül menni kell. A hasmenésem nem múlt még mindig el, de remélem, hogy egy kis koplalás helyrehozza. Ahogy visszaértem a templom közelébe elkezdett esni az eső tehát behúzódtam megint. El is aludtam és amikor felébredtem akkor láttam, hogy rajtam kívül még vagy 5 ember alszik itt. Ez jó volt mert így legalább nem érzem magam olyan egyedül. Valamikor 1 körül kisütött a nap és akkor elmentem kajálni valamit mert csak erőt vett rajtam az éhség. Amit ettem az drága volt és rossz is. A rizs helyenként nem főtt meg rendesen és helyenként szét volt főve, a csirke meg nagyon száraz volt. A kaja után kiültem a partra és elkezdtem tanulni indonézül. Nem sokkal Indonéziába érkezésem után kaptam egy szótárat egy kamionostól. Azt olvasgattam és tanultam azokat a mondatokat és szavakat amikre szükségem lehet később. Én voltam a helyi turistalátványosság. Az emberek fele aki a közelembe ért akart csinálni velem egy fényképet. Igazából nem bántam mert volt köztük néhány jó csaj is. Aztán amikor már nagyjából befejeztem a tanulást akkor odajött hozzám egy srác és megkérdezte, hogy hol fogok aludni. Mondtam neki, hogy nem tudom és erre elkezdett telefonálni. 2 perc után mondta, hogy menjek vele. Az egyik barátjánál aludhatok 1 napot. Gondoltam jobb lesz mint a templom tehát mentem. Megkérdezte, hogy hol töltöttem a szilvesztert én meg elmondtam neki az egész story-t. A szemét halálra röhögte magát. Ezután már a barátjának tekintett. Elég kesőn értünk oda a barátjához tehát egyből elmentem tusolni és aztán aludni. Másnap elvitt egy buszmegállóba és leírta nekem, hogy tudok eljutni Bogor-ba. Azt mondta, hogy ez egy elég szép hely és elég olcsó. El is indultam de persze itt nem olyan egyszerű semmi. Fogalmam sem volt, hogy hány megállót kell mennem és, hogy hol kell leszállnom és még megkérdezni sem tudtam mert még nem beszélem olyan jól a nyelvet. Csak a papírt mutattam és mondtam, hogy ide akarok menni. Jó volt mert mindenki segített. A vonatjegy nagyon olcsó volt. Valami utolsó osztályra vettem jegyet tehát a 100 Km. kevesebb mint 50 Ft. volt. Mondjuk úgy álltunk mint a heringek és a vonat tetején is utaztak, de olcsó volt az a lényeg. Amikor megérkeztem bementem egy turistainformációs központba és megkérdeztem, hogy milyen nevezetességek vannak itt. Ott elmondták és térképet is adtak. Már indultam is az első nevezetesség felé, de csak akkor tudtam meg, hogy van belépő amikor odaértem. A belépő elég drága volt ezért nem mentem be. Igazából csak egy itteni park a nevezetesség tehát nem is nagyon érdekelt. Elindultam egy irányba és gondoltam ha sokáig megyek arra akkor valahogy kijutok a városból. Mentem is egy irányba csak egy idő után nem tudtam már arra menni ezért visszafordultam és a legelső helyre ahova le tudtam ülni, leültem. Néztem a térképem meg mindent amit tudtam és gondolkoztam, hogy most hogy tovább. Mellém ült egy idősebb férfi és elkezdett beszélgetni velem. A vége az lett, hogy meghívott magához, hogy lakjak nála pár napot. Kicsit megijedtem tőle mert ugyan azt mondta mint a meleg az első találkozáskor. De aztán megnyugodtam mert nem meleg. Azért hívott meg mert egyedül lakik és nincs családja, se senkije úgyhogy örül a társaságnak. Én is örülök mert nem vagyok legalább egyedül. És ami a legjobb, hogy megmutat nekem mindent amire érdemes odafigyelni ebben a városban. Pontos dátum, idő: 2012.01.03, 18:06

 Elég rég írtam ezért nem nagyon emlékszem a részletekre tehát onnan írom ahonnan úgy gondolom, hogy abbahagytam. A Következő nap szinte semmi sem történt. Az angoltanár felesége elvitt motorral a legközelebbi és legjobb stoppoló helyre, aztán otthagyott. El is kezdtem stoppolni de valahogy nem nagyon akart megállni senki. Magyaráztak is valami büféből, hogy nem úgy kell nyomni ahogy én csinálom hanem máshogy. El is küldtem őket a fenébe mert nem tetszett a stílusuk. Amikor 5 percet álltam akkor odajött az egyik és megmutatta, hogy kell. Odaállt az út szélére és csak a kézfejét lengette. Az első kamion meg is állt és már mentem is. Mivel semennyire nem tudtam a nyelvet ezért csak annyit tudtam mondani, hogy nincs pénzem és azt kérdeztem, hogy ingyenes-e. Azért mondtam, hogy nincs lóvém mert nem akartam, hogy megöljenek érte. Hitt nekem a csávó ezért meghívott mindenre de jobb így mintha kirabolnának. Egész késő estig mentünk amikor elértünk egy helyre. Ott megállt és azt mondta, hogy hazaért. Nagyon őrültem neki mert sötét volt és azt se tudtam, hol vagyok ez meg itt kivág. Mondta, hogy aludjak a kocsiba.  Be is vackoltam magam és előkészültem az alvásra amikor megjelent és azt mondta, hogy menjek vele. Motorral volt és elvitt hozzájuk.  Náluk tanultam a kis szótáramból és próbáltam valamit beszélni, csak az volt a gond, hogy ők értettek engem de én nem értettem semmit amit mondtak. A csávó adott nekem egy szótárt. Indonéz-Angol de nagyon jó mert tele van képpel és ha nem tudom mit jelent angolul akkor a kép alapján kikövetkeztetem. Kb 1 órát töltöttem náluk és mondta, hogy megyünk és a kocsiban alszom. Már tökre örültem, hogy nem kell a kocsiban aludni és erre mégis. Amikor odaértünk beszálltam a kamionba és megint megvetettem az ágyam. Már majdnem elaludtam amikor ő is beszállt és elindultunk. Most értettem meg, hogy mit magyarázott náluk. Az úton aludtam volna de itt olyan utak vannak amin méterenként van egy lyuk. Tehát ennyit az alvásról. Csak zötykölődtem meg forgolódtam. Amikor végre megálltunk valahol aludni akkor már majdnem el tudtam aludni akkor a fejemnél fingott egy akkorát, hogy minden álom kiment a szememből. Nem tudtam, hogy rendőröket vagy a katonaságot hívjam hirtelen de úgy voltam, hogy ha megérzem tuti feljelentem. Szerencséje volt mert gyorsan kinyitotta az ajtót és nem éreztem meg semmit. Utána valahogy hirtelen elaludtam. Lehet, hogy mégis csak megéreztem és az ideggáz hatása miatt estem olyan gyorsan álomba de akkor már nem érdekelt. Másnap korán elindultunk és valamikor dél körül kirakott egy helyen ahol azt mondta, hogy jól lehet stoppolni és ha szerencsém van elvisznek Jakarta-ig. Bevetettem az újonnan tanult tudományomat és csápoltam a kezemmel mire egyből fel is vettek. A kamionos összeírt nekem egy útvonalat amit megmutattam nekik. Magyaráztak valamit és mondták, hogy szálljak be. Gondoltam biztos jó ha már azt mondják, hogy szálljak be. Elvittek valami gyárba ahol olyan büdös volt, hogy szédültem. Aztán amikor végre elmentünk onnan akkor láttam egy szép csajt és azt mondtam a vezetőnek, hogy gyönyörű hölgy. Persze röhögött rajta és egyből a barátjának tekintett. Bementünk valami kajáldába és ott pihiztünk amikor a cávó lánya elkezdett írkálni nekem. Mondta, hogy semmi pánik. Megvárom, hogy az apja kajáljon aztán megyünk hozzájuk. Kérdezte, hogy akarok-e tusolni ott, de azt mondtam, hogy nem mert nem bíztam meg annyira az apjában, hogy magára hagyjam a csomagjaimat a kocsijában. Ha meg minden cuccommal együtt mentem volna tusolni akkor eláztak volna a cuccaim meg bunkóság lett volna. Meg amúgy is tusoltam tegnap este a kamionos házában tehát nem voltam koszos. Mondta a csaj, hogy ha nem akarok ott tusolni az sem gond csak mondjam meg az apjának, hogy náluk akarok tusolni. Írtam a csajnak, hogy inkább náluk tusolnék mire ő visszaírt, hogy nem gond, tusolhatok vele is. Mondtam neki, hogy ha lány akkor rendben van de nem is ismerem még tehát nem tudom, hogy vele akarok-e tusolni. Erre visszaírta, hogy jó a fördőszobájuk tehát nem érti miért nem akarok tusolni. Ekkor már kezdtem sejteni, hogy itt valami baj van. Aztán még vagy 10 SMS után rájöttem, hogy nem nagyon beszél angolul. Abból a kajálásból vagy 4 óra lett mert az apja ott várta meg a fizetését. Addig sakkoztam meg töltöttem az időt, de azért szemmel tartottam a fuvarosomat. Akkor nyugodtam meg amikor beszélt egy rendőrrel. Gondoltam, hogy ha elmegy a cuccommal akkor megkérdem a rendőrt, hogy ki ő és minden rendben lesz. Mielőtt elindultunk hozzájuk még játszottam vele is egy sakkpartyt és elvertem. Ez kellett neki mert így legalább meglett a tiszteletem, hogy nem vagyok hülye. Az úton nem nagyon beszéltünk mert nem tudtam indonézül semmit. Amikor elértünk hozzájuk akkor minden nagyon jó volt. Találkoztam a lányával és láttam, hogy elég fiatal. Olyan 13 körülinek néztem tehát gondoltam, hogy a közös tusolás nem lesz kipipálva. Kiderült, hogy egyáltalán nem beszél angolul csak valami internetes fordítóval írt nekem. Így már értettem mindent. Beszélgettünk a fordítóprogram segítségével. Megkérdeztem, hány éves mire azt mondta, hogy 17. Ezt nem nagyon hittem el mert kicsi volt. Utána megmutatták, hogy hol fogok aludni, elmentem tusolni és már aludtam is. Felhúztam magam fölé a szúnyoghálót de azok a dögök csak megcsíptek. Nem tudom, hogy jutottak át a hálón de nagyon ügyesek. Biztos az itteni szúnyogok van valami különleges teleportálós képességük. Másnap reggel mondták, hogy majd hétfőn mennek Palembang-ba tehát el tudnak vinni odáig. Gondoltam ez tök jó mert az elég messze van és ha elvisznek odáig akkor már háromnegyed úton leszek Jakarta felé. Azt mondták, hogy hétfőig maradjak náluk. Igent mondtam a meghívásra mert gondoltam, hogy 1-2 nap múlva hétfő. Fogalmam sem volt, hogy éppen csütörtök van. A nap folyamán nem csináltam semmit csak biliárdoztam. Elég gazdag család volt pedig az első ránézésre csórónak tűntek. 2 biliárdasztaluk volt meg ugyanennyi fürdőszobájuk és laptop-juk is. De nem is akármilyen. Másfélszer jobb gépük volt mint nekem. Ami nagyon furcsa volt az az, hogy mindenki Mr.-nek hívott. Igazából nem nagyon zavart mert így legalább értettem ha rólam beszéltek. Estefelé láttam a csajszit akivel SMS-eztünk. Pólóban volt és mivel feküdt ezért elég jó rálátásom volt a mellére. Egyből elhittem, hogy 17 éves. Elkezdtem beszélgetni vele és megtudtam, hogy Dian-nak hívják. Elég nehézkes volt a beszélgetés mert én csak szavakat tudtam és azt is keveset. Aztán mentem aludni. Másnap elhívták valami barátjukat aki tudott angolul. Na az az angoltudás nagyon kemény volt. Olyan kicsit jobban beszélt angolul mint én indonézül, de elég jól megértettük egymást. Délután elhívtak kosarazni mert elmondtam nekik, hogy szeretek. Sajnos a játék elég egyoldalú volt. Mindegy milyen csapatfelosztást csináltak, az a csapat nyert ahol én voltam. Mindenkinél magasabb voltam legalább egy fejjel meg alapból nagyobbat is ugrottam náluk és gyorsabb is voltam meg erősebb is tehát nem nagyon volt esélyük. De tetszett, hogy foglalkoznak velem. Sajnos nem tudtunk sokat játszani mert nagyon meleg volt. Pár perc után már izzadtunk és fél óra alatt annyira kivoltunk, hogy inkább meghaltunk volna minthogy folytassuk. Legalábbis én így éreztem. Kosarazás után a srác aki tudott angolul, elvitt motorozni. Megmutatta a várost és elmondta a nevét. Ambri-nak hívták. Nem értettem miért ilyen kedves de amikor mondta, hogy van barátnője akkor teljesen megnyugodtam. Elmentünk valami katolikus templom előtt és mondta, hogy ez az én vallásom. Mondtam neki, hogy így van és azt is mondtam, hogy allah akbar mire úgy elkezdett röhögni hogy majdnem elestünk a motorral. Amikor visszavitt már későre járt. Elmondta, hogy ameddig itt leszek minden nap meglátogat mert ő a fordító. Ő mondja el, hogy a család mit mondd nekem és, hogy én mit mondok. Elmondta a sofőr nevét is. A családfőt Mr. Ogay-nak hívták. Kb. éjfélig beszélgettünk mikor álmosnak éreztem magam és elmentem aludni. Másnap elvitt motorozni és megmutatott néhány helyet. Kérdezte, hogy tudok-e motort vezetni én meg mondtam, hogy még nem vezettem de megpróbálhatom. Aztán én vezettem a motort és nem is tűnt olyan nehéznek. Csak azt mondta, hogy ne menjek gyorsan. 40-nél nem is mentük többel. Amikor keresztülmentünk a városon, rámutatott néhány fából összetákolt rozoga bódéra és azt mondta, hogy szupermarket. Úgy elkezdtem nevetni, hogy majdnem elestünk a motorral. Még jó, hogy nem azt mondja, hogy shopping center. Valamikor az út közben elkapott minket az eső ezért visszafordultunk.  Egyenesen könnyű volt menni de azt nem gondoltam, hogy nem tudok megfordulni. Próbáltam fordulni de nem sikerült ezért belementünk egy nagyon nagy pocsolyába és az a rohadt motor pont akkor csúszott ki alólam amikor a legnagyobb sárban voltam. Meg tudtam tartani a motort mert elég könnyű volt viszont nyakig sáros lettem. Ambri ott ült mögöttem de neki csak a bokája lett sáros. Amikor rám nézett szakadt a röhögéstől. Én is nevettem de nekem nem volt olyan nagyon vicces a dolog. Vicces volt, de nem volt több tiszta és száraz ruhám. Reggel a pulcsim vettem fel mert előző nap Dian elvitte kimosni a ruháimat, de a tisztákkal együtt tehát mindenem vizes volt. Elmentünk Ambriékhoz és ott lemostam magamról a sarat. a nadrágom elég jó állapotban volt mert arra csak pár csepp sár ment és gyorsan is száradt a gatyám, de a pulcsim nem volt ilyen szerencsés. lemostam róla a sarat és vártam, hogy száradjon. Ambri adott egy pólót és azt vettem fel. Kicsit kicsi volt a póló de az volt a legnagyobb pólója. Amikor meglátták a többiek csak néztek mert csupa izomnak néztem ki benne. Az eső esett tehát Ambriéknál vártam meg, hogy elálljon. Amikor eláll még elvitt néhány helyre és mindenhol elmondta, hogy mit tettem. Persze mindenhol röhögtek rajta.  Aztán elvitt az angol tanárjához és mondta, hogy ő nagyon jó beszél angolul. Na persze! Beszéltem vele és amit megértett arra válaszolt de volt egy csomó szó amit nem értett és körül kellett írnom a dolgokat. A tanárnak nagyon furcsa indonézes akcentusa volt, de már megszoktam tehát ez nem okozott gondot. A nyelvtana nagyon jó volt csak nagyon sokat gondolkozott mire összerakott egy mondatot. Tehát lassú beszélgetés volt és főleg én beszéltem. Aztán hazavitt és elhívta a haverjait. 3 haverja jött el akikkel nagyon jóba lettem. Aan, Tuurjaun és egy harmadik akinek nem jegyeztem meg a nevét. Amikor Tuurjaun bemutatkozott én elkezdtem röhögni én nem tudtam abbahagyni. Amikor röhögtetni akartak mindig az ő nevét mondták. Mondták, hogy azért ilyen furcsa a neve mert ez valami vallási név. Aan bolond volt. Amikor beszélt velem akkor minid nyomott valami grimaszt a mondanivalójához. Én benne voltam ezért én is nyomtam a grimaszokat amin mindenki röhögött. Aztán megpróbált tanítani indonézül. Mondtam utána amit mondott de fogalmam sem volt, hogy mit mondok. Megtanította nekem a tehénszart. Teljesen kiakadtam! Mondtam nekik, hogy ne ilyen hülyeségeket tanítson hanem olyanokat amit használni is tudok majd valamikor. Aztán tanított még egy csomó mindent amiről fogalmam sem volt, hogy mi és volt, hogy kombináltam is a szavakat, mondattá formálva. Na azon mindenki röhögött. Mondtam valami olyat amin 10 percig röhögtek. Fogalmam sincs, hogy mi volt de biztos valami extrém hülyeség. Ogay sírt a röhögéstől pedig ő nem nagyon szokott nevetni. Most is vagy 11-ig beszélgettünk, aztán elmentem aludni. Másnap azt mondták, hogy hétfő van és megyünk. Azt mondták, hogy reggel 7-kor indulunk, de dél körül azt mondták, hogy nem jó a kocsi tehát valamikor este fogunk menni. Egész nap elvoltam. Biliárdoztam,  meglátogattuk Aan-t meg még csináltunk 1-2 dolgot. Amikor besötétedett akkor összepakoltam és valamikor sötétben megjött a kocsi és elindultunk. Felvettünk valami csajt akit én nem ismertem, de ők igen. Azt hiszem, hogy Dian egyik barátnője volt. Az út tele volt gödörrel tehát össze-vissza rázta a gyomrom. Valahogy sikerült elaludnom amikor az a csaj elkezdett sipákolni nekem, hogy megérkeztünk valami városba. Nagyon örültem neki mert nehezen tudtam elaludni, de azért azt mondtam neki, hogy jól van. Aztán néztem ahogy végigmentünk a városon és amikor láttam, hogy itt nagyon nem fogunk megállni akkor megpróbáltam visszaaludni. A kocsiban aludtunk és egész este mentünk. Másnap is egész nap mentünk és még este is. Elég későn érkeztünk meg egy helyre ahol valami rokonai laktak a családnak. Ott aludtunk. Másnap is egész nap ott voltunk a városban de megmutatták nekem, hogy mi van arra. Tehát a napom városnézéssel telt.  Este elmentünk valamerre és Dian vezette a kocsit. Megállt valami kajáldánál és Ogay kiszállt. Itt a dudát mindig nyomkodják, köszönésképpen, ha előzni akarnak, vagy csak úgy. Odanyúltam a dudához és elkezdtem nyomkodni. Dian hápogott valamit de nem értettem belőle csak annyit, hogy mit csinálsz. Azt mondtam neki, hogy disco. A hátsó üléseken mindenki elkezdett nevetni, ő meg csak a fejét rázta, de mosolygott tehát ez jó jel. Amikor visszamentünk a házba akkor próbáltam beszélgetni de nem nagyon sikerült tehát tanultam inkább a nyelvet. Másnap elindultunk Palembang-ba.  Ott is voltak valami rokonai és náluk aludtunk. Este mondták a csajok, hogy menjek várostnézni velük de mire elővettem a cipőm már el is mentek. Úgy voltam, hogy ha már elővettem a cipőm akkor megyek egyedül. Mérges voltam rájuk amiért egyedül hagytak. Elmentem nézelődni de semmi érdekeset nem láttam. Kb. 5 perc után találkoztam az egyik csajjal aki kétségbeesve kérdezte, hogy hova megyek. Én mondtam, hogy nem tudom csak körülnézek. Valamit magyarázott meg kézzel-lábbal mutogatott, de mivel nem értettem semmit ezért azt mondtam neki, hogy viszlát és mentem tovább. Amikor lejártam a lábam akkor visszamentem és mentem aludni. Másnap éreztem, hogy elkaptam valamit mert fájt a torkom. Unatkoztam egész nap tehát Dian-nal töltöttem az időm többségét és próbáltam kommunikálni vele de nagyon activity volt. Sokat nevettünk aztán dél körül elvittek megmutatni a nevezetes helyszíneket és mondták, hogy ne menjek. Mondtam nekik, hogy menni akarok mert a karácsonyt a tengerparton akarom tölteni. Elvittek várostnézni és addig húzták az időt ameddig csak lehetett. Mindenfélét megmutattak nekem és csináltak egy csomó fotót velem. Valami folyóparton is voltunk. Megkérdeztem az egyik kissrácot, hogy szeret-e úszni. Bólintott ezért löktem rajta egy kicsit a víz felé, de megfogtam, hogy még véletlenül se essen bele. Bementem az árnyékba mert a napon nagyon meleg volt. Odajött hozzám a legkisebb lány és hátat fordítva nekem mutatta, hogy őt felemelhetem. Meg is tettem, de amikor léptem egyet vele a víz felé akkor már sejtette, hogy baj van. Amikor meglendítettem akkor már sikított, de az utolsó pillanatban nem engedtem el. Amikor letettem olyan gyorsan elfutott, hogy még ha akartam volna se értem volna utol. Nem akarták, hogy menjek de én menni akartam mert már így is nagyon sokat tettek értem. Elvittek az az út mellé amelyik út Jakarta-ba vezet. Ott elbúcsúztam tőlük és vártam, hogy valaki felvegyen. De valamit nem csináltam jól mert senki sem akart megállni. Aztán Ogay megállított egy kamiont. Neki valahogy sikerült elsőre. Mielőtt beszéltem volna Dian odajött hozzám és megölelt. Azt mondta, hogy hati-hati. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent de nagyon jól esett. Nagyon megszerettem ezt a családot és ők is engem. Azt mondták, hogy én abba a családba tartozom és bármikor visszamehetek amikor csak akarok. Mielőtt elindultunk megláttam Dian szemében egy könnycseppet. Nagyon sajnáltam, hogy elmegyek, de nem maradhatok ott örökké. A kamionos csávóval beszélgettem, de nem volt valami nagy a szókincsem tehát 10 perc alatt mindent kibeszéltünk. Aztán belesüllyedtem a gondolataimba. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy eljöttem. Ennek a családnak adtam egy kis darabot a szívemből és minél messzebbre mentem annál jobban fájt. A velük töltött napok alatt rengetegszer mondták, hogy maradjak velük még egy kicsit. Éreztem, hogy most hoztam meg életem legrosszabb döntését, de már nem volt visszaút. Önző voltam és a saját önfejűségem miatt otthagytam azokat akik igazán fontosak nekem. Amikor eszembe jutott mennyi mindent tettek értem csak azért, hogy a barátjuk legyek és nem érdekelte őket semmi más, gombóc lett a torkomban. Mielőtt eljöttem azt mondták, hogy sírni fogok meg ők is. Ez akkor viccesnek tűnt de most egyáltalán nem volt az, de nem mertem sírni mert biztos kiröhögött volna a kamionos. Úgyhogy csak szomorkodtam és próbáltam elterelni a gondolataimat róluk de sehogy sem sikerült. Este megálltunk valami kamionos pihenőnél és ott aludtunk. 24-e reggel korán indultunk és mivel fáradt voltam ezért nem gondolkoztam csak néztem az utat. Szép helyeken jártunk, de nekem mégsem tetszett semmi. 5 percenként láttam egy-egy táblát amire a hati-hati felirat volt írva. Bármennyire is akartam, nem tudtam elterelni a gondolataimat arról a családról. De igazából csak Dian jutott az eszembe a táblákat látva. Nagyon megszerettem azt a kiscsajt de csak akkor éreztem, hogy mennyire közel kerültünk egymáshoz amikor eljöttem. Valamikor kora délután megérkeztünk egy helyre és a csávó azt mondta, hogy nem megy tovább. Vettem volna fel a táskáimat, de azt mondta, hogy várjak egy kicsit. Kiszállt a kamionból és vagy 10 perc múlva jött csak vissza. Amikor beszállt akkor azt mondta, hogy menjek vele. Beültünk egy vendéglőbe és ott azt mondta, hogy este indulunk Jakarta-ba. Nem tudom, hogy csinálta de örültem neki, hogy átszállás nélkül el tudok jutni a célig. A vendéglő vezetője egy nő volt. Nagyon jól beszélt angolul és a 19 éves lánya is. Nagyon tetszett a kiejtése ezért próbáltam beszéltetni, de kár volt. Az első kérdésük az volt, hogy milyen vallású vagyok. Mondtam, hogy keresztény és erre jött a térítő dumájával. Mondta, hogy Jézus az Isten meg fordítva és, hogy nem lehet Isten nélkül élni ezért hinnem kell mert meg fogok halni ha nem. Mondtam neki, hogy ha hiszek akkor is meghalok. Mondta, hogy akkor nem mert a lelkem örökké él meg hasonló baromságokkal tömte a fejem. Mondtam neki, hogy Isten nélkül is lehetek jó ember, nem kell ahhoz hinnem, hogy tudjak különbséget tenni jó és rossz között. Még olyat mond, hogy lehetek jó ember de a pokolba jutok. Na eddig bírtam a komolyságot! Mondtam neki, hogy az tök jó mert ott úgyis több haver van, meg jobb a buli is. Inkább party-zok a kisördögökkel minthogy imádkozzak az angyalokkal. Mondták, hogy reménykednek benne, hogy majd megnyílik az elmém és meghallom Isten szavát. Már nem nagyon érdekelt a dolog ezért mondtam, hogy én is remélem mert nagyon szeretnék hinni. Nem mondtam nekik, hogy magasról teszek az egészre mert akkor jött volna a következő kiselőadás. Mivel keresztény vagyok ezért vagyon rendesek voltak velem ezért én is rendes voltam és nagyjából azt mondtam amit hallani akartak. Igazából tényleg elkezdtem egy kicsit hinni Istenben. Gondoltam, hogy ők a büntetésem azért mert otthagytam azokat akiket szeretek. De volt jó is abban, hogy találkoztam velük. Elmondták, hogy mit jelent a hati-hati. A hati szívet jelent, de ha megismételjük akkor azt jelenti, hogy légy óvatos. Este 10 körül elindultunk. Én aludtam hátul, a kamionos meg most nem volt egyedül mert jött valami barátja is és ők meg elől beszélgettek. Akkor keltem fel amikor már a kompon voltunk. Azt hittem, hogy valami alagútba értünk mert betonból volt a kompnak az a része ahol a kamionok álltak. Amikor eljöttünk a szentfazekaktól akkor már éreztem, hogy valami bajom van. Útközben forgolódtam és lázas voltam. Amikor a kompon kiszálltam a kamionból akkor a csávó felvitt a legfelső szintre és mondta, hogy várjam ott. Jó volt mert ott hűvös volt és tudtam normálisan aludni. Mikor visszajött értem akkor már nagyjából jól voltam. Lement a lázam és egész kipihentnek érzetem magam. Ahogy kiálltunk a kompból mondta, hogy üdvözöllek Jakarta-ban. Én mondtam, hogy jó. Erre elkezdett röhögni és mondta, hogy még 3 óra múlva érünk oda. átmentünk Jakarta-n és valami kis faluba mentünk. Ott kajáltunk, meg olyat csinált a csávó hogy kiszállított a kamionból és mondta, hogy csak a kistáskám hozzam. Ki is szálltam a kistáskámmal és a kamion elment a nagytáskámmal. Kérdeztem, hogy mi lesz a táskámmal mire azt válaszolta, hogy semmi pánik majd visszajön. Utána elmentünk valami helyre ahol a kamionosok voltak és akkor jött rám valami extra hasmenés. Elmentem WC-re de szerencsére ez nem az a fele a gatyába, fele a budi mellé folyós típus volt. Még le tudtam venni a gatyám is és még a klotyó fölé is tudtam guggolni. Ezt el is felejtettem! Itt nem olyanok a budik mint otthon. Itt egy vonalban vannak a földdel és fölé kell guggolni. Nem lehet lehúzni hanem le kell önteni vízzel ami mellette van egy kádban és van hozzá valami nagy merőkanál is. És persze itt nincs papír. Itt úgy szokás, hogy kimossák. De igazából ez higénikusabb  is. Amikor visszajött a kamion a táskámmal akkor beszálltunk és indultunk vissza Jakarta-ba. Amikor odaértünk akkor nagyon sokat kellett várni, hogy jöjjenek értem. Sakkoztam az ottani legjobb sakkozóval. 1-1 lett az állás tehát pont jó volt. Aztán jött értem 3 korombeli srác. Azt el is felejtettem leírni, hogy mielőtt eljöttem Palembang-ból, Ogay lebeszélte a tesójával, hogy nála  fogok aludni pár napot. Motorral jöttek a srácok én meg felszálltam és már mentünk is. Gyorsan odaértünk. kb 10 percet mentünk és már ott is voltunk. Beszélgettem egy kicsit az itteniekkel. Ők próbáltak angolul én meg Indonézül. Már elég sok mindent tudok ezért ha nem tudták angolul akkor Indonézül mondták és megértettem a többségét. Vagy fél óra beszélgetés után én elmentem tusolni és aztán aludni. Azt mondták, hogy itt nincsenek szúnyogok ezért nem kell használnom a szúnyoghálóm. Én hittem nekik ezért nem húztam fel de kár volt. 3 óra alvás után vagy 200 szúnyog csípett meg ezért csak felhúztam a hálóm de már késő volt. Egész este úgy viszkettem, hogy alig tudtam aludni. 4 óra körül keltem fel mert azt hittem, hogy már nagyon sokat aludtam és amikor megláttam az időt akkor azt hittem, hogy délután van. Amikor kimentem akkor furcsa volt, hogy sötét volt. Akkor már azt hittem, hogy átaludtam egy napot. De aztán csak kiderült, hogy csak én érzem így mert igazából keveset aludtam. 26-án elmentem várostnézni de itt minden olyan messze van és a városközpont is nagyon tanyaszerűnek néz ki. Amikor elegem volt akkor visszamentem és mondtam a srácoknak, hogy el akarok menni egy olyan helyre ahol tudok WIFI-t használni. Mondtam, hogy a saját gépemmel akarok nyomulni mert ezen van minden cuccom. Délután elmentünk, hogy tudjak wifizni. A srác elvitt engem a Mc Donald’s előtt és azt mondta, hogy itt van. Aztán valami piacra mentünk ki. A srác parfümöket árult én meg ott voltam vele. Valami haverja csinált nekem egy tányér gyümölcslevest. Ez úgy nézett ki, hogy mindenféle itteni gyümölcsöt beledobált, öntött r valami öntetet és már ehettem is. A gyümölcsök több mint felét nem ismertem de finom volt nagyon. A gyümölcskaszkadőr elég jól beszélt angolul ezért sokat dumáltunk. aztán amikor besötétedett akkor az ottani árusok (4-5) odajöttek és együtt beszélgettünk. Volt egy elég csinos csaj aki azt mondta, hogy nagyon bejövök neki. Mondtam neki, hogy ő is bejön nekem. Erre azt mondja, hogy vegyem el feleségül. Mondtam neki, hogy még véletlenül sem. Nem kell nekem feleség. Legalábbis most még nem. Főleg úgy nem, hogy nem is ismerem. Aztán ezt megbeszéltük mondta, hogy lehet a barátnőm. Mondtam, hogy az teljesen jó. Azt mondta, hogy akkor ő is utazik velem. Mondtam, hogy én a barátnőt nem így képzelem el. Én úgy képzelem el, hogy ő itt marad és amerre járok arra szerzek barátnőket. A srác fordított nekem mert csak ő beszélt angolul. Erre a csaj mondott valamit a srácnak de nem mérgesen. Erre a srác gondolkodott egy másodpercet és rám ordított, hogy SÁTÁN! Az volt a legviccesebb az egészben, hogy igaza volt. Kérdezték, hogy hogy töltöttem a karácsonyom. Mondtam nekik, hogy a szentestét egy kompon a karácsonyt meg egy kamionban. Akkor elhívtak valami karácsonyi party-ba. Ez nagyjából arról szólt, hogy eszünk, iszunk és beszélgetünk. Nagyon jó volt ott mert tudtam angolul beszélni. Vagy hárman beszéltek angolul és ha valamelyik nem tudott valamit akkor segítettek neki. Az első amit megkóstoltam az nem tudom mi volt, de szörnyű íze volt. Nagyjából olyan mint a pirított agyonfűszerezett fokhagymának. Csak egy csajszi látta, de az rögtön el is futott vagy 2 métert aztán összeesett és sírva röhögött. El se tudom képzelni milyen fejet vághattam, de azt tudom, hogy a szám elé raktam a kezem és azon gondolkoztam, hogy köpjem ki úgy, hogy senki se lássa. Na persze a csaj minden tekintetet odavonzott tehát nem tudtam kiköpni és nagy küszködve lenyeltem. Pár perccel utána megtanították nekem, hogy van az, hogy error. Egyből rá is mutattam arra a valamire és mondtam. Azon mindenki röhögött pedig egyáltalán nem volt vicces. Ritkán szokták ilyen csúnyán megszívni. Még beszélgettünk egy csomó mindenről és kiderült, hogy hiába tanulom a nyelvet. Pedig már kezdtem megérteni a dolgokat és erre kiderült, hogy amit én beszélek az a szumátrai nyelv. Itt Jáván 2 másik nyelvet beszélnek de engem is megértenek. Aztán amikor már mindent kibeszéltünk akkor elmentünk haza. éjfélre értünk haza tehát gyorsan el is mentem aludni. Másnap is 4-kor keltem csak akkor délután. megint elmentem a piacra mert nagyon bírtam az ottaniakat. Próbáltam beszélgetni a csajszival de nem nagyon értettük egymást. Én értettem nagyjából amit ő mondott, de nem nagyon sikerült válaszolni. Sajnos nem tanultam olyan szavakat amikre akkor lett volna szükségem. De sokat nevetett rajtam tehát nem bántam annyira. Később az angol haverommal beszélgettem és megkérdezte, hogy miért van az, hogy a csajok akik elmennek előttünk mind csak engem néznek és őt egyik sem. Mondtam neki, hogy ez azért van mert gyönyörű vagyok. Egy igazi Isten. Persze ekkor jött a persze-persze de aztán komolyan elmondtam neki a tutit. Megmondtam, hogy azért van mert fehér vagyok és itt mindenki barna. Mondtam, hogy én a fehér színemmel különleges vagyok itt és minden lány szereti a különlegességet. Megbeszéltük, hogy ő elmegy, de nemsoká visszajön értem és meglátogatjuk valamelyik barátját aki most szült. Addig beszélgettem a csajszival, vagyis csak próbáltam mert nem nagyon ment. Útközben találkoztunk egy barátjával. Kérdezte tőlem, hogy mit gondolok. Tetszik nekem a barátja vagy nem. Mondtam neki, hogy inkább a vagy nemet választanám. Nem volt csúnya a csajszi, de azért még olyan szinten volt, hogy ha ránézek akkor az agyamban bekapcsol a vészriadó. Aztán amikor odaértünk akkor megkínáltak sütivel meg valami löttyel. Nem tudom mi volt az de nagyon ízlett. Azt mondták, hogy valami narancsféle. Aztán az ottani csajok mondták, hogy jól nézek ki. Ez alap dolog. Itt minden csajszinak én kellek tehát válogathatok nyugodtan. Nagyon tetszik ez a helyzet. Beszéltem az egyik csajjal mert ő nézett ki elég idősnek hozzám. Én 18-nak néztem de igazából 21 volt. Nagyon durva, hogy itt nem lehet megállapítani az emberek életkorát. Mindenki sokkal fiatalabbnak néz ki a koránál. Aztán leléptünk és jöttünk haza. Útközben elkapott az eső. Nem érdekelt, hogy elázok csak a laptop-omat félttettem.

 Este tudolás után éreztem, hogy valami nincs rendben. Fájt a fejem és szerintem lázam is volt. Előtte biliárdoztam egy csávóval és ő mondta, hogy itt nincsenek maláriaszúnyogok. Tehát ha megcsípett is néhány szúnyog akkor sincs semmi baj mert nem leszek maláriás az biztos. Azt mondta, hogy itt a szúnyogok más betegséget terjesztenek. Na erre már odafigyeltem! Azt mondta, hogy ha megcsíp egy fertőzött szúnyog akkor 3-4 napig nagyon rosszul leszek de nem halok bele és semmilyen bajom nem lesz ha elmúlik a betegség. Ez elég megnyugtató volt de este azért féltem, hogy csak elkaptam valamit. A zuhany alatt viszont rájöttem mi a baj. Olyan napszúrást kaptam mint még soha. A kezem és a lábam amit nem fedett ruha rákvörösre sült és az arcomnak is hasonló kinézete volt. Na jó akkor semmi pánik. Mentem is aludni csakhogy nagyon szomjas voltam ezért alig tudtam aludni mert fel kellett kelnem fél óránként inni. De az este is eltelt és indultam a hajóhoz. Amit visszakaptam lóvét, (mert a ház kulcsát lóvéért adták és ha visszaadtad a kulcsot akkor visszakaptad a pénzt) azt gyorsan el is vertem. Vettem belőle egy pólót amin Melaka felirat van. Minden bonyodalom nélkül szálltam fel a hajóra és 1 óra várakozás után indult is Indonéziába.

Dec.11:
A hajóút eseménytelenül zajlott, de legalább volt időm gondolkodni. El is döntöttem, hogy ha élve hazajutok akkor a következő utazás Angliába lesz valamikor a nyári szünetben. Eldöntöttem, hogy megnézem a stone handge-et. Természetesen ezt is stoppal fogom megtenni és ha valaki jönni akar velem akkor az kezdje el tanulni az angolt mert Angliában szüksége lesz rá.  Amikor megérkeztem Dumai-ba már szólt is egy csávó, hogy mit keresek és miben tud segíteni. Én mondtam, hogy a bevándorlási hivatalt keresem a vízumom miatt aztán meg valami szállást. Ameddig a vízumra vártunk ő elmondta, hogy tud ingyen szállást mert a testvére befogad turistákat, aztán ha megunom akkor továbbállok. Na ez már tetszett! Ha valaki Dumaiban jár akkor keressem Mr. Muksin-t. Megkaptuk a vízumot és már mentünk is kocsival, de persze, hogy lehúzott az ürge. 1 euro= 12.000 rupia. Ő 10.000 rupiáért fuvarozott engem 2 órán át és megmutatta a várost aztán elvitt a szállásra. Itt a fuvar jóval olcsóbb tehát buktam vele, de szerintem így is megérte. Vettem valami cigit is. Szegfűszeges, de ezt csak úgy jó szívni ha nem gyújtjuk meg. akkor nagyon finom íze van. Ha meggyújtjuk akkor sem olyan rossz, de lezsibbasztja a nyelved. A csávó azt mondta, hogy maradhatok nála ameddig akarok, de segítenem kell a diákjaival. Egyik tanárom azt mondta, hogy bármi is lesz a foglalkozásom ő tudja, hogy sosem leszek angoltanár (mellesleg meg is buktatott ez a tanár angolból). Na most rácáfoltam mert angolt tanítottam az ittenieknek. Kaptam 2 csoportot is. Az egyikkel elmentünk a tengerpartra és csináltunk egy csomó képet. Ő makogtak valamennyire angolul de nem nagyon. Úgy csináltuk, hogy ők megmutatták nekem a várost és hülyültünk közben egy csomót, én meg beszélek velük angolul cserébe. Végül is nem volt más választásom mert az angolon kívül nem volt közös nyelvünk. A másik csoport szinte semennyire nem tudott angolul és szótárat használtak még a kérdéseknél is. A kiejtésük olyan indonézes volt tehát alig értettem mit mondanak. De velük is gyorsan eltelt másfél óra. Aztán elmentem venni valami gyümölcsöt mert azért ha már itt vagyok akkor csak megkóstolom a helyi gyümölcsöket. Vettem egy ananászt 2.000 rupiáért. Ezk úgy 30 Ft lehet tehát mindenképpen megérte. Másfél kiló körül lehetett az ananász és nagyon finom volt. Sokkal jobb mint amit Magyarországon árulnak. Csak az volt a gáz, hogy ettől is lezsibbadt a nyelvem. Amikor megettem és megágyaztam magamnak akkor elmentem tusolni. Ha 2 hete azt mondja valaki, hogy lavórban fogok tusolni akkor kiröhögöm. De most hogy itt vagyok nem bánom annyira mert nincs más. Mindenki lavórban fürdik tehát semmi kivetnivaló nincs abban, hogy én is ezt csinálom. Bele kell állni a lavórba és pohárral kell locsolni magunkra a vizet. Amikor megvolt a nagy fürdés akkor kifelé menet láttam akkora csótányt, hogy majdnem szívrohamot kaptam. Kétszer akkora volt mint a két hüvelykujjam egymás mellé téve. Mára elég is volt ennyi izgalom tehát húzok is aludni mielőtt történik még valami istencsapás.

Reggel azzal kezdtem, hogy megvettem a jegyet. Aztán elmentem várost nézni. A szállással együtt adtak ingyen bringákat is amit használhattam. 1 kemping bringa volt és én azt választottam ki mert kicsi és annak a legjobb a gyorsulása. Itt sok kanyargós kis utca van tehát azzal tudtam a leggyorsabban repeszteni meg szeretem is ezt mert igénytelen bringa és bárminek nekimehetek vele nem lesz semmi baja. Elindultam kaját venni mert már éhes voltam nagyon. 2 utcányira van egy jó kínais ahol vettem gyorsan egy negyed csírkét és aztán elindultam kenyeret venni valahol. Emlékeztem, hogy tegnap jártam egy boltban ahol szinte minden volt. elmentem oda de nem volt kenyér. szétnéztem a közelében és találtam valami szárazkenyeret ami nagyon finom volt mert úgy csinálták meg mint a chipset. Persze visszafele menet másik úton akartam menni mert úgy emlékeztem, hogy majd így rövidebb lesz. Persze úgy eltévedtem, hogy azt se tudtam hol vagyok. Aztán fél óra menetelés után megtaláltam a folyót ami mentén a szállás is van. Nem tudtam merre induljak de tudtam, hogy a tengerbe fut bele a folyó és ha követem a folyásirányt akkor megtalálom a szállást. De rossz irányba folyt a folyó ezért a másik irányba indultam mert majd én tudom, hogy merre kell ennek folynia. Hát annyira tudtam, hogy 5 km után úgy gondoltam, hogy visszafordulok és a folyónak adok igazat mert csak nem téved, hogy merre folyik. Elindultam a másik irányba és megtaláltam a boltot. Nagyon örültem, mert mer kezdtem fáradni. Csakhogy nem tudtam már, hogy merről is jöttem ezért elindultam arrafelé amerre gondoltam a szállást. Mentem megint vagy 10 km-t és aztán csak keringtem össze-vissza a városban. 1 óra után bementem egy szállodába és megkérdeztem, hogy hol vagyok és hogy tudok eljutni a hajó múzeumhoz. (a múzeum 100 méterre volt a szállástól) Egy csávó nagyon rendes volt és nem csak megmutatta, hogy merre kell mennem, még térképet is adott. Na már mentem is nagy lendülettel és követtem a térképet. Persze arról nem volt szó, hogy ő se tudja, hogy hol a múzeum. Tehát csak mentem abba az irányba amerre a térkép mutatta és meglett a folyó megint. Azt mutatta a térkép, hogy van valahol egy híd de nem volt sehol. Ezért mentem amerre gondoltam. Megtaláltam a tengert és pont azt a részt ahova tegnap kivitt az angol srác. Azt mondta az a legszebb része a városnak ezért megmutatta nekem. Na onnan már egyből tudtam, hogy hol vagyok és vagy ezerszer megköszöntem magamban a srácnak, hogy elvitt oda. Onnan már visszataláltam de mire eljutottam a szállásra addigra már nagyon kivoltam és majdnem elájultam. Bementem a házba és bármennyire voltam is éhes most nem éreztem semmit csak rettentő fáradtságok. Meg melegem is volt és a ventillátorok sem mentek. Bekapcsoltam gyorsan és lehúztam vagy egy liter üdítőt. Amikor kicsit kipihentem magam akkor elkezdtem kajálni, persze pálcikákkal mert csak azt kaptam. Nem volt gond mert már megtanultam pálcával enni azelőtt, hogy elindultam volna, de most jobban ment mint bármikor máskor. Gyorsan kajáltam és mivel az estém nem volt valami jó ezért most nagyon gyorsan elmentem szúnyoghálót venni az ágyam fölé, hogy ne csípkedjenek a szúnyogok este. De aztán rájöttem, hogy minek használjam a sajátom ha elég csak ágyat cserélni. Gyorsan átcuccoltam egy másik ágyra ahol jó volt a szúnyogháló és már meg is oldódott a problémám. Már csak pihiznem kell és holnap 9-re ott kell lennem a hajónál. Nem tudom minek kell 9-re ott lennem amikor csak 10-kor indul, de nem is érdekel túlságosan. Az a lényeg, hogy megyek.

 A reptéren nem volt valami jó aludni mert hideg volt és kényelmetlen volt a pad. Elő is szedtem a hálózsákot, hogy ne fázzak. 2011.dec.7-én nem csináltam semmit. Korán keltem még a nap előtt és bekapcsoltam a gépem. Elkezdtem játszani a Heroes 3-el. arra lettem figyelmes, hogy éhes vagyok és amikor lenyomtam egy kört akkor láttam, hogy már 3 óra van. ettem gyorsan aztán lenyomtam gyorsan még egy kört. Amikor azt is befejeztem akkor 23:13 volt. Ettem gyorsan még egy kicsit és aludtam. 8-án korán keltem és megkerestem, hogy hol kell becsekkolni. Megtaláltam és máris elment egy csomó idő. Becsekkoltam és húztam a géphez ahogy csak tudtam de valami biztonsági ellenőrzés minden saroknál közbejött ezért vagy másfél óráig tartott mire be tudtam szállni a gépbe. Beszálltam, leültem a helyemre és vártam. Alutam vagy 10 percet amikor sípolásra lettem figyelmes és szóltak, hogy kapcsoljam be az övemet. Megtettem és rá 2 percre indultunk. Vagy 10 percet keringett a gép a kifutón és addig csak rázkódtam. Amikor elindult az nagyon tuti volt. Olyan érzés mintha egy nagyon gyorsa kocsiban lennénk és hirtelen gyorsulna a max sebességére váltás nélkül. Amikor elhagytuk a földet az ijesztő volt mert kicsit olyan volt mint a hullámvasút mielőtt a legdurvább szakaszához érne. Olyan nyugis de érzed, hogy valami nincs rendben. Azt éreztem, hogy amikor a hintánál elérjük a legvégét és mielőtt visszamennénk van valami könnyebbségérzésünk. Na pont ilyen volt ez is.  Kb. amikor a földtől 30 méterig nem emelkedtünk addig tartott ez az érzés. Utána elég unalmas volt az út. Csak rázkódott a gép, de tudtam aludni tehát nem volt gond. Amikor a felhők fölé emelkedtünk az nagyon érdekes volt kb. 10 percig de aztán az sem volt izgató. Ami a következő csoda volt az a naplemente. 15:10-kor kezdett el lemenni a nap és úgy 16:00-ig tartott. Gyönyörű volt és közben láttam, hogy lenn a városokban már sötét van. Utána az autópályák voltak nagyon szépek. Úgy néztek ki a sötétben fentről mintha világító folyó folyna alattunk. De csak elnyomott az álom és aludtam. Amikor felkeltem már nem tudtam visszaaludni és még 3 óra volt az útból. Nagyon megéheztem ezért rendeltem egy kaját. Előtte megnéztem, hogy mik az árak de nem tudtam, hogy mennyi egy RM. (RM=Malaj pénz). Láttam, hogy egy marboló 64 RM tehát gondoltam, hogy a kaja nem olyan sok mivel az csak 34 volt. Hát tévedtem. 8 euró volt a kaja és olyan szar, hogy minden falatnál a hányinger keringetett. Vissza is sírtam a kolikaját! Na de ha már megvettem akkor csak megeszem. Nagyon küzdöttem vele de csak lement nagy nehezen. Meg is tanultam, hogy repülőgépen SOHA nem veszünk semmit, mert nagyon drága és borzasztó. A leszállás még nagy buli volt. Amikor a hátsó kerekét letette azt hittem már nem lehet ennél rosszabb. Úgy megijedtem majdnem kiugrottam a bőrömből. De rosszabb lett. Letette az első kerekét is és egyből elkezdett fékezni. Azt hittem meghalok! Ez olyan volt mintha valaki nagyon fel akarna ülni a hullámvasútra és amikor sikerül neki akkor a belső tartalma mind a nyakába borulna. Na én pont így éreztem magam. Nagyon vártam, hogy leszálljon mert mekkora buli, de amikor leszállt, nem gondoltam, hogy így megijedek. Megérkeztem és a gépből már egyből a szabadba mentünk. Azt mondták, hogy olyan lesz az első kilépés a hideg gépből a melegbe, mintha egy 180 kilós kidobó nekifutásból mellbe rúgna. Hát nem volt olyan extra. Inkább az volt a furcsa, hogy nehezen kapok levegőt. Meleg volt és nagyon nagy volt a levegő páratartalma. Sokat kóvályogtam a reptéren mire el tudták mondani, hogy mit kell csinálnom, hogy megkapjam a cuccomat. Ki kellett töltenem egy papírt és megkaptam a vízumot aztán mehettem a csomagomért. Még reggel le akartam tusolni a reptéren de olyan hideg volt a víz, hogy csak a lábam meg a nyakam mostam meg egy kicsit. Amikor kiléptem a reptérről olyan illatot éreztem mint az állatkertekben lehet az egzotikus állatoknál csak ez itt természetes virágillat volt. Nagyon finom volt. Aztán kajáltam valamit 6 RM-ért pálcikával de elkapott a hányinger amikor ráharaptam valami nyers halra. Útálom a halat és a csávó aki adta a kaját nem mondta, hogy van benne. Gyorsan befaltam a kaját és mentem stoppolni. Itt még nem próbálkoztam. Szinte minden második kocsi megállt. Kár, hogy senki sem arra ment. megállt egy csávó és megkérdezte, hogy miért nem megyek busszal. Mondtam neki, hogy drága. Ő mondta, hogy olcsó a busz. Én mondtam neki, hogy nincs rá pénzem ami persze nem volt igaz csak sok időm volt és minek fizessek ha ingyen is el tudok jutni a célomig. A csávó adott nekem 10 RM-et a buszra és meggyőzött, hogy menjek busszal. el is indultam arra, de átgondoltam, hogy minek menjek busszal ha azt se tudom, hogy hova megyek. Tehát stoppoltam tovább és gyorsan fel is vettek. Kérdezgettek mindenfélét de főleg a lóvémról. Mondtam nekik, hogy nincs mert apához megyek és nincs nálam semmi. Nem akartam, hogy kiraboljanak vagy elverjenek ha megtudják, hogy mi van nálam. Aztán mondták, hogy pénz nélkül nem visznek el. Mondtam nekik, hogy akkor rakjanak ki. Ők néztek mert az autópálya közepén voltunk. Én elmondtam nekik még egyszer és lehúzódott a csávó és kirakott. Aztán csak maradtak és kérdezték, hogy dollár sincs nálam. Én mondtam, hogy semmi sincs úgyhogy kopjanak le. Ahogy elmentek már fel is vettek de tanulva a hibámból az volt az első kérdésem, hogy ingyen visz-e el. Ingyen vitt és vitt egészen valami nagyobb városik úgy 50 km-re Melakától. Onnan mentem busszal Melakába. 7 RM volt az út tehát pont kijött abból amit a csávó adott. Aztán onnan még eljöttem helyi járattal ami 1 RM volt és járkáltam a városban. Próbáltam valahol keresni egy olcsó szállást. Nem nagyon találtam mert mindenhol teltház volt. Aztán járkáltam a városban és egy fiatal Ausztrál srác megkérdezte, hogy merre megyek és tud-e segíteni. Mondtam neki, hogy valami olcsó szállást keresek és ő is pont oda ment tehát elkísért. 15 RM volt a szállás és van biliárd, szúnyogháló az ágy fölött, törölköző meg egy nagyon jó társaság. 14-en vagyunk egy szobában de nagyon bírom a többieket. Angol a közös nyelvünk de szinte mindenki máshonnan érkezett. Összespanoltam egy angol csávóval és megmutatta a várost. Persze előtte úgy eltévedtem, hogy 2 óráig tartott mire visszataláltam a szálláshoz. Azt vettem észre, hogy itt a cigin kívül minden nagyon olcsó. A cigi Magyarországon olcsóbb, de igazából itt se olyan húzósan drága. 1 euró=4 RM, tehát így kell számolni az árakat.

dec.10.

Nagyon rossz volt az este! Volt szúnyogháló csak szét volt lyukasztgatva! Beözönlöttek a szúnyogok és szétcsípkedtek. Nem akarok panaszkodni de mindenhol viszketek! Váltottam lóvét és nem fogadják el azt az USD-t amin kis figura van bekarikázva. Azt mondják, hogy jó az a pénz is csak nem veszik be mert valami szabály van rá. Tehát nem tudok használni egy csomó pénzt. Ma még itt alszom de holnap húzok Indonéziába. Már meg is néztem a hajójegyet. 119 RM-ért át is visznek.

Akkor csapjunk mindjárt a közepébe! Reggel kb 06:58 perckor írtam egy SMS-t egy barátomnak aki rábeszélt a stoppolásra. Így hangzik:  „Soha többen nem stoppolok! Nem tudtam hol aludni, ki akartak rabolni háromszor is, szarrá fagytam, leszakad a lábam, nincs benzinkút sehol és még az eső is esik xD” erre ennyi volt a válasza: „Ha nem süt ki a nap és nem jössz rá, h nem csak benzinkúton tudsz stoppolni, szállj fel egy buszra. Ha az első kellemetlenségnél feladod, egy hónap múlva itthon vagy” Nagyon megnyugtató volt ez a válasz főleg annak tükrében, h amit írtam neki az nagyjából igaz.

Na akkor részletezem is: Bementem egy reptérre mert azt mondták az „okosok”, hogy ott tök jó aludni mert meleg van és kamerával figyelnek rád. Na ez eddig nagyon rendben is volt ameddig elő nem vettem a lap-top-om. Egy néger úgy nézett rám mintha a szemével akarna megölni ezért nem nagyon gondolkodtam a dolgon, gyorsan elpakoltam ameddig még tudtam. A negró barátom elkezdett beszélgetni egy fajtársabeli hímmel és valami nagyon csúnya dolgot forraltak ki. Nem akartam megtudni, hogy mi lesz a vége ezért próbáltam gyorsan felszívódni de bármerre mentem mindig azt vettem észre, hogy egy fekete arc bámul rám. Aztán egy kis idő múlva valahogy elkeveredtek és már nem láttam őket ezért kerestem egy meghitt zugot (ahol legalább 2 kamera figyel és sok ember vesz körül) és leültem egy padra és aludtam a táskámra dőlve. Úgy 23 körül sikerült elaludnom és 00:30 körül ébresztett fel egy biztonságis csaj, h 1-kor zár a terminál tehát tipli. Nem tetszett a dolog de jobbnak véltem elmenni mint pár napot ülni valami koholt vád alapján. Kimentem a terminálból minden cuccommal és bezárták mögöttem az ajtót. Megkérdeztem mikor lehet visszamenni mert itt hideg van de nagyon, és erre csak annyit mondtak, hogy majd 4-kor nyit. Na jó akkor nézelődtem 1 kicsit és egy km után azt vettem észre, h a 2 fekete árnytól árnyig osonva követ. Mondjuk a sötétben így is beleolvadtak a környezetbe de elég barátságtalannak tűntek, bármerről is próbáltam vizsgálgatni őket, ezért úgy döntöttem, hogy nem érdekel semmi csak maradjak életben. A helyzetem elképzelési módja: Sötét utca, egy lélek sincs sehol, én elől nyomulok a két táskámmal az a kettő meg 30 méterről követ ja és persze a köd is nagy.  Na én sem vagyok hülye ezért csináltam 1 kisebb kört amivel leráztam őket és visszamentem a biztonságot jelentő kamerák elé a reptér bejáratához. Szerencsére nem láttam azt a 2 állatot, de nélkülük is volt társaság. Valami orosz ürge csapódott hozzám és nagyon beszélni akart velem. Persze én szinte semmit sem értettem amit mondott és ez kölcsönös volt mert ő sem értett engem de elég jól activity-ztem meg ő is tehát jól elmulattuk az időt. Persze ez idő alatt (mivel kinn kb 0 és 3 fok körül volt) úgy megfagyott a lábam, hogy már nem éreztem. Nem bántam mert így legalább nem fázott. Éveknek tűn az a 3 óra mire kinyitották az ajtót de örültem, h van legalább 1 hely ahol fel tudok melegedni egy kicsit. Benn megnéztem az útvonalat Bécstől Párizsig és kiírtam a városokat amit nagyjából érint az autópálya. Az oroszkám azt mondja, hogy hagyjam az írkálást, majd ő elvisz. Megmutatta, hogy hova kell fuvaroznia és mikor de az elkövetkezendő egy hétben én csak Olaszországot, Bulgáriát, Csehországot meg ilyeneket láttam ezért csak megkérdeztem tőle, hogy mégis hogy akarja ezt megcsinálni mire az egyszerű válasza csak annyi volt, hogy ne törődj vele majd megoldom. Na láttam, hogy ez se sikítana ha az agyát csapolnák ezért hagytam is a fenébe. Találkoztam egy magyar csajjal is aki azt mondta, hogy a szexiparban dolgozik. Csúnya volt mint a bűn ezért nem nagyon értettem. De elmagyarázta, hogy jutok el a leggyorsabban Párizsba. Persze olyan utakat mondott ami a legrosszabb számomra de végighallgattam és bólogattam bután minden egyes baromságára. Ezek után már nem érdekelt, hogy mit mondanak már így is túlterhelték a rendszert és legalább egy hét kell mire helyreáll ezért nem is kötözködtem az „okosabbal”. Amikor beszéltünk odajött hozzánk egy ismeretlen srác aki nagyon rendesnek tűnt és beszélgettem vele egy kicsit. Mondtam merre megyek, mi a munkám meg egy csomó személyes dolgot de a nevemet még véletlenül sem. Aztán alá akart velem íratni valami papírt én meg azt mondtam, h felejtős a dolog mert én alá nem írok neki semmit. Mondta, hogy akkor várjam meg mindjárt jön. Na persze én meg hülye vagyok! Ahogy kikerültem a látószögéből máris célba vettem az első metrót ami ment. Átnéztem és kiírogattam az utat tehát tudtam mindent de kicsit féltem az este miatt ezért óvatosan kimentem arra a helyre ahol a stoppolást terveztem. Na persze nem volt egyszerű a metrózás sem mert összefutottam a 2 négerrel csakhogy hoztak 2 barátjukat is. Na ennek fele se tréfa gondoltam ezért olyan gyorsan eltűntem ahogy csak tudtam. Lehet, hogy este csak ők is arra mentek mint amerre én vagy csak most nagy a tömeg, de nem csináltak semmit ezért feleslegesen pánikoltam. Persze el is feledkeztem eddigre már az aláírkálós pasiról, csak akkor jutott eszembe amikor kimentem az előre eltervezett helyre és állt ott egy furgon  ami várt valakire. Teljesen el is felejtettem, hogy elmondtam neki, hogy hol fogok stoppolni ezért gyorsan vissza is fordultam és átmentem a vonatállomásra, hogy ne legyek olyan feltűnő. A csávókámnak kék kapucnija volt és láttam is egy olyan csávót (aki mellesleg engem figyelt bármerre is mentem), de elmentem valami kis boltféleségbe ami természetesen zárva volt. Így elindultam egy felfedezetlen úton és egy kerülővel visszamentem a vonatállomásra. Megvártam, hogy kivilágosodjon és kimentem stoppolni egy buszmegállóba  ahol elterveztem. A furgon eltűnt tehát teljesen megnyugodtam. Lehet, hogy csak üldözési mániám van meg hallucinálok is de azért kicsit megtelt a gatya. Vártam egy csomót és felvett egy csávó aki ingatlanügynök. Nagyon rendes volt meg minden ami kell, vicces, beszédes meg ilyenek. Sokat beszéltem vele és kirakott Roggendort-ba. Ez volt a hátulütője a dolognak mert senki sem járt arra csak kamionosok álltak és azok is pihentek tehát 5-6 órát várnom kellett volna mindre, ha velük akartam volna menni. Azért szerencsém volt mert volt egy kamionos aki onnantól egészen elhozott 30 km-re Nümbergtől. Ahogy kiértem Ausztriából már nem is nagyon kellett stoppolnom mert az emberek maguktól jöttek oda hozzám, hogy merre megyek mert ha arra amerre ők akkor elvisznek. (természetesen senki se vitt el mert 1 úti cél sem egyezett azzal amit én írtam össze)  Tehát ez volt. A lábam azért fájt mert ahogy megérkeztem Bécsbe kb 3 órán keresztül barangoltam a városban. Megnéztem mindent amit érdemes volt, bementem minden templomba melegedni amikor elkezdtem fázni, tehát teljesen hívő életet élek.

Bonyodalmak.

Reggel elhozott egy kamionos egészen Mannheim-ig. Ott kitett én meg stoppoltam tovább de ahogy az eddigi szerencsém kitartott most se kellett sokat várnom. Jött egy csajszi aki egyedül volt és azt mondta, hogy elvisz. Sajnos csak később, hogy a seggem hozzá képest egyetemi professzor. Szőke csaj volt és ahogy beszélgettünk rájöttem, hogy a szőkenős viccek tényleg igazak. 3 órán keresztül vitt egészen Bonn-ig. Közben beszéltünk mindenféléről. Szereti a Ramstain-t és énekelte is mellettem. Mondjuk az nem éneklés volt hanem inkább sikítozás, de jót derültem rajta. Bármennyire is volt hülye a csaj, életem legjobb útját adta, tehát bőven kárpótolt a sok problémáért amit okozott. Csak, hogy a sötétség okára is fény derüljön vázolom a beszélgetésünket:  
- Hol vagyunk most?
- Nem tudom, de valahol az úton.
- Milyen városokon megyünk keresztül?
- Nem tudom, de az biztos, hogy németeken.
- Merre van innen Párizs és kb. hány km-re?
- Nem tudom.
- Hol van Franciaország?
- Nem tudom.
- Német vagy?
- Igen de attól még nem kell tudnom, hogy hol van Franciaország.
- De ha itt élsz akkor alapból tudnod kellene.
- Felesleges információ. Nekem csak azt kell tudnom, hogy hol van Studtgart meg Bonn. A többi nem érdekes.
És még hozzáfűzött egy olyan mondatot, hogy a barátja tudja hol van Párizs. Ő nagyon intelligens. Mondtam rögtön neki, hogy ez nem intelligencia hanem olyan dolog amit az emberek alapból tudnak.
Tehát fogalmam sem volt, hogy merre visz de nagyon jól elbeszélgettünk és rengeteget nevettünk. Aztán amikor odaértünk kirakott valami benzinkúton és gyorsan lelépett. Biztos ő már tudta amit én csak sejtettem és lelépett nehogy agyonüssem ha rájövök, hogy úgy elhozott, hogy 2 nap alatt megyek majd vissza. Na nem baj. Ez a csaj megért ennyit és ha újra lehetne választani megint elmennék vele. Próbálkoztam kicsit stoppolni de elkezdett szakadni az eső ezért behúzódtam a benzinkútra és figyeltem a népet. Jött egy csávó és megkérdezte hova megyek. Mondom neki, hogy Köln-be jó lenne eljutnom. Megkérdezte milyen nemzetiségű vagyok én meg rávágtam, hogy magyar. Erre a csávó azt mondja nekem: Én is magyar vagyok bazdmeg. Innentől tuti volt az út. Köln-ig azt kellett hallgatnom, hogy milyen hülye vagyok meg mekkora kurva az a csaj aki idehozott meg ilyenek. Csak persze tele trágár szöveggel meg miegymással. Jót mulattam a csávón és mondott néhány hasznos dolgot is tehát örültem, hogy felvett. Köln-ben elmentem a vonatállomásra és ott aludtam. Jó helyen volt, meleg volt és tele volt biztonsági őrrel meg kamerával. Láttam, hogy mások hogy nyomják ott és én is próbáltam alkalmazkodni, hogy hátha azt hiszik, hogy helyi vagyok és nem turista. A többiek akiket láttam aludni azok csak simán lefeküdtek a földre és már szunyáltak is. Én is így tettem. Leraktam a nagytáskám a fejem alá, a kicsit a mellemhez szorítottam és aludtam. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne otthon feküdni, hát már el is kezdtem fázni és a beton is nyomott. Aztán arra gondoltam, hogy tegnap egy kávézóban aludtam ülve azelőtt meg nem is tudtam aludni és mellette még össze is fagytam, egyből kényelmesebb volt minden. 6 körül keltem és mentem stoppolni. Nem tudtam hol van benzinkút ezért villamossal kimentem a város széléig onnan meg gyalogoltam. Mentem vagy 15 km-t mire odaértem. Stoppolgatok és gyorsan jött is egy srác aki elment Brüsszelig. Szép város. Hasonlít egy kicsit Pestre. Elég kaotikus a közlekedése ezért számomra pont kiszámítható. kirakott a srác egy benzinkútnál én meg már el is kezdtem stoppolni, hogy továbbjussak. Sokat vártam de felvett 2 srác akik valahova franciaföldre jöttek. Elhoztak ide de fogalmam sem volt, hogy hol vagyok és sehova sem tudtam bemenni melegedni mert mindent bezártak ezért elindultam gyalog, hogy keressek egy benzinkutat ahol legalább valami meleg teát vagy ilyesmit kapok. Mentem legalább 1 órát és semmi. A cipőm átázott, a zoknim tocsogott a víztől tehát remekül éreztem magam. Már arra is gondoltam, hogy nem érdekel mi lesz bemegyek egy híd alá és lesz ami lesz. Ha reggelig nem fagyok meg akkor minden rendben. Be is mentem egy híd alá ahol száraz volt. Leültem és pihentem. Aztán rájöttem, hogy nem lesz ez így jó. Egyedül vagyok és ha még alszom is akkor bárki jöhet és átvághatja a torkom, csak hogy elvigye a cuccaimat. Fel is keltem és indultam tovább. Szerencsémre jöttek a zsaruk és mondták, hogy tilos az úton sétálni. Én mondtam nekik, hogy tudom ezért csupa víz a zoknim mert a szalagkorláton kívül a fűben mentem. Kérdezték meddig megyek én meg mondtam nekik, hogy az első benzinkútig. Beszállítottak és már vittek is a benzinkútra ahol kiraktak és mondták, hogy itt stoppoljak tovább és nem akarják, hogy még egyszer  ott sétáljak. Jó kis benzinkút volt az ahol leraktak. 2 euro-ért letusoltam, fel is melegedtem tőle és nagyon boldog voltam. Elkezdtem beszélgetni egy csávóval de kicsit komisz kinézete volt ezért nem hittem neki amikor azt mondta, hogy Párizs a másik irányban van és most rossz helyen állok. Jöttek új rendőrök és megkérdeztem tőlük, hogy mi a szitu és igazat adtak a csávónak, hogy ezt csúnyán benéztem. A csávó beszélt a rendőrökkel egy kicsit és arra jutottak, hogy elvisz a legközelebbi jó benzinkúthoz.(én meg arra jutottam, hogy a rendőrviccekben is van valami igazság) Beszálltam és közben beszélgettünk. Kiderült, hogy azért tűnt furcsának mert török fickó. Nagyon rendes volt tőle, hogy elhozott mert neki a másik irányba kellett mennie. Valami Hard rap-et nyomatott a kocsiban de tetszett. Adtam neki egy egyforintost. Mondtam neki, hogy ez nem jó pénz ez csak szuvenír. Tetszett neki és ő is adott nekem egy török érmét. Elbúcsúztunk és most itt vagyok valahol a világ végén vagy 500 km-re Párizstól.

Rémálom és napsütés.

Reggel a nap előtt keltem, azaz le se feküdtem mert nem tudtam elaludni pedig a szemem leragadt csak éppen nem aludtam el sehogy sem. Valahogy sikerült 10 percet aludnom és ennyi elég is volt. Kimentem stoppolni de közben körülnéztem a kamionok körül. Láttam köztük 3 magyar rendszámút és az egyikben a sofőr már ébren volt. Odamentem hozzá és beszélgettem vele egy kicsit. Mondta, hogy ő nem megy csak 30 km-t és az az irány se jó nekem. Közben felébredt a másik sofőr és odajött hozzánk. Mondta, hogy ő 11-kor indul és elvisz 30 km-t mert ő csak annyit megy. Mondta, hogy ha meg akarom várni akkor rendben de ha stoppolok addig akkor nagyobb esélyem van, hogy előbb el tudok indulni. Így is tettem. Stoppoltam és kb. 15 perc múlva jött egy indiai csávó aki elvitt Lille-ig. Közben tanította nekem a nyelvet de nem nagyon tudtam kiejteni azokat a furcsa  franciás szavakat. Rengeteget leírtam és sokat meg is jegyeztem belőle. Amikor kitett akkor megmutatta, hogy hol stoppoljak és már ment is. Kedves volt, tanított és még el is hozott. Tisztára jól indult a napom. Aztán valahogy mégsem bizonyult olyan jónak az a hely ezért úgy gondoltam, hogy most is megkeresem a benzinkutat az autópályán mint a múltkor, csak azt nem gondoltam, hogy fél napot fogok járni miatta. Találtam valami helyet amit úgy gondoltam, hogy az autópályára vezet de nem oda ment mint később kiderült. Egy csajszi vett fel és elvitt egy körforgalomig. Azt mondta, hogy nem jó ezért visszamentük egy másik körfogalomhoz és ott kitett mert azt mondta, hogy ez jó. Nekem is jónek tűnt mert A1-es autópálya volt ráírva a táblára csak éppen nem Párizs hanem Lille felé ment. Na gondoltam ilyen hülyét se hordott a hátán a föld mint ez a csaj. Még azt mondja, hogy jó amikor nem is. Nem is törődtem vele hanem  mentem kb. 30 km-t mire találtam egy olyan helyet ahol jól tudok stoppolni és jó irányba is megy. Nem volt egyszerű összehozni a kettőt mert olyan utat kellett keresnem ami felmegy az autópályára és ilyenek nem igazán voltak, de megtaláltam egyet. Úgy 1 óra 30 perc után felvett egy arab csóka és elvitt valami nevesincs faluba és ott kirakott egy olyan helyre ami nagyon forgalmas volt és az autópályára ment fel az út amin stoppoltam. Úgy nézett ki, hogy egy háromszögben voltam ami teljesen füves volt és minden irányból út vett körül tehát még ha akartam volna se tudtam volna gyalog továbbmenni. Ügyes csávó volt. Biztosra ment, hogy stoppal menjek. Odamentem az úthoz és kihajítottam a bal kezem felfele néző hüvelykujjal. Az első kocsi megállt és már szálltam is be mert mögötte 3 másodperc alatt feltorlódott a sor. Nem gondoltam semmire se pedig már sejtenem kellett volna, hogy nem lesz jó vége. szép volt a csaj, aranyos is meg vicces is csak éppen nem volt semmilyen közös nyelv amit beszéltünk volna. Valahogy elmondtam neki, hogy benzinkútnál tegyen ki, mert stoppal akarom folytatni. Hablatyolt nekem össze-vissza franciául. Volt, hogy kiabált és volt, hogy nevetett de semmit sem értettem belőle. Mondjuk elég jól mutogatott tehát megértettem nagyjából mikor miről beszél. Elmondta, hogy ha kirak akkor majd sétálnom kell egy kicsit de jó lesz majd. Ki is rakott, de hol! Egy körforgalom közepén rakott ki ezért ahogy kiugrottam már szaladtam is. Hátra se néztem, de sajnos megmaradt az emléke (remélem többet nem találkozom vele) Amikor megállt a körforgalomba olyan kiabálás lett meg dudálás azt hittem rögtön megvernek. Szépen elkezdtem sétálni amerre az elején mondta de nem volt benzinkút hanem valami határátkelő szerűség. Itt jobban lehetett stoppolni mint bárhol eddig. Pont előttem kellett megállnia az autóknak és így sokkal könnyebb volt minden. Mégis rám esteledett és nagyon hideg volt. Senki sem vett fel ezért vagy 2 és fél órát ott álltam. Fel akartak venni csak mind a másik irányba mentek. Ki is találtam egy jó játékot magamnak amivel elütöttem az időt. Számoltam, hogy hány kocsi jön és mennyi áll meg. Olyan 70 kocsira jött ki az átlag. Amikor felvettek akkor már a csontomig átfagytam és már csak a csodában bíztam. Meg is jött a csoda egy meleg kocsi formájában. Megállt én meg kérdeztem, hogy meddig megy. Ő mondott valamit de nem érdekelt. Azt mondtam neki, hogy benzinkúton rakjon ki mert kinn nagyon hideg van és nem akarok megfagyni. Az, hogy meddig visz, az nem érdekel. Mondta, hogy Párizs felé megy és majd kirak a benzinkútnál, hogy ne legyen semmi bajom. Közben beszélgettünk, de törte kicsit az angolt és sok mindent nem értett meg. Kérdeztem, hogy van-e barátnője vagy gyerekei, de ő azt mondta, hogy barátja (boyfriend) van. Ezt a témát nem is erőlettem tovább úgyhogy próbáltam beszélni kérdezni meg mindent amit kell. Ha már megmentett a haláltól akkor szórakoztatom egy kicsit. Mindenféle sületlenséget összehordtam de jó lett a hangulata tehát minden rendben volt. A neve Emanuel volt. Kirakott a compiegne-i benzinkúton. Azaz előtte 300 méterre mert ő lekanyarodott és ha bevisz akkor fél órával többet kell mennie az autópályán mert csak soká tud kijönni újra róla. Nem bitatkoztam, örültem, hogy eddig elhozott. Aminek viszont nem örültem az az, hogy szakadt az eső ezért nemcsak újra csontig fagytam hanem még bőrig is áztam. Bejöttem a kútra és mondtam, hogy tusolni akarok, de rögtön. Kérdeztem az árát de a csaj csak habogott meg hablatyolt össze-vissza tehát nem értettem semmit csak annyit, hogy várnom kell egy kicsit. Vártam 2 percet és megkaptam a kulcsot. Aztán még 2 perc volt mire el tudta magyarázni, hogy itt ingyenes a tusolás. Örültem is neki mert így legalább nem kell költenem és több marad piára. Tusoltam, jól felmelegedtem, de itt egy darab szék sincsen úgyhogy nem tudom, hogy vészelem át az éjszakát, de már csak 80 km-re vagyok Párizstól tehát holnap ott vagyok.

Érkezés.

Úgy aludtam, hogy lefektettem a hátizsákomat és ráültem. A könyökömet megtámasztottam a térdemen a fejemmel. 10 percenként lecsúszott a könyököm mert ahogy elaludtam ellazultak az izmaim és lecsúszott a könyököm. Ahogy telt az idő egyre hűvösebb lett és a végén már fáztam benn ezért a kabátot is felvettem. Abban sem lett sokkal jobb mert abban is hideg volt már. Valamikor 5 körül az egyik ott dolgozó kihúzta a masszázsszéket és szólt, hogy ott aludhatok. Bele is ültem de előtte azért vettem egy meleg teát, hogy az melengessen át egy kicsit. Nem tudom hogy történt de olyan kényelmes volt az a szék, hogy 2 kortyolás közt valahogy elaludtam. Aludtam úgy vagy másfél órát amikorra teljesen ellazultak az izmaim és kiesett a kezemből a tea. Összevizezte a gyatyámat és a fotelre is ment belőle. Egyből húztam be a vécére és megszárítottam magam aztán elmentem. Kiálltam stoppolni és az első két kocsi fel is akart venni egyből. Kár hogy nem arra mentek amerre én. Ahogy telt az idő egyre jobban kezdtem fázni és még az eső is eleredt. A benzinkútra már nem mentem vissza mert nagyon szégyelltem magam a történtek miatt. Segítenek, hogy tudjak egy jót aludni és én azzal hálálom meg, hogy öszefröcskölök mindent teával. tehát nem mentem be hanem kerestem egy esővédett helyet ahol nem látnak a kútról és megreggeliztem. Nem is vettem észre, hogy pár napja már alig ettem és csak gyűlik a táskámban a kaja. De legalább tudtam, hogy mitől volt olyan nehéz és el is kezdtem elpusztítani a túlsúlyt. Ahogy kicsit elállt az eső odaálltam az út szélére stoppolni. Gyorsan fel is vett egy csávó aki langyosnak tűnt egy kicsit. Nem úgy mint a tegnapi hanem úgy mint a filmekben. Megjátszotta kicsit magát, vékony hangon beszélt, de nagyon rendes volt meg aranyos, ápolt és okos. Mondjuk a munkája is tipikus homi szakma. Divattervező volt. Ameddig oda nem értünk addig végig tanított olyan szavakat amire szükségem lehet és leírta Párizs nevezetességeit. Természetesen ez a csávó sem volt francia. Ő Belgiumból jött. Párizsban kirakott és már mentem is az előre eltervezett úton. Bebarangoltam az összes nevezetességet és csináltam fényképet mindenhol ahol jónak láttam. A Notre Dame-nál láttam, hogy egy csaj bajlódik a fényképezőjével, hogy időzítőre állítsa és beállítsa a fényképezés szögét. Odamentem hozzá és mondtam neki, hogy csinálok róluk képet (a barátjával volt) ha ő is csinál rólam képet. Már csináltuk is és gyorsan továbbálltam. Volt valami híd ahova a szerelmesek lakatokat tettek. Már alig volt üres hely a híd oldalrácsán. Ahogy mentem volna fel a hídra valami félbolond elém ugrott és mutogatott vadul. Amikor megértettem, hogy pénzt akar süket és vak gyerekeknek akkor mentem volna tovább de bármerre indultam mindig elém ugrált. Meguntam ezért elkaptam a vállát, magam mellé húztam, csúnyán néztem rá és bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy ha nem hagy békén akkor belevágom a vízbe. Sikeres volt az akció úgyhogy tudtam továbbmenni. Még jöttek ilyen csajok de amikor megláttam a lapot a kezükben csak a híres „hess a picsába” mozdulatomat alkalmaztam. Volt egy kissrác is aki angolul megkérdezte, hogy ráérek-e egy kicsit. én mondtam, hogy persze és erre előhúzta a lapot. Nekem csak ennyi kellett! Még mielőtt mondhatott volna valamit megfordultam és mondtam neki, hogy nem érdekel bármit is mond.  Még fényképeztem pár helyen de az Eifel torony volt a legjobb. Mondjuk Hatalmasat csalódtam amikor megláttam mert semmi érdekes nincs benne csak egy nagy torony. Azért csináltam ott is képet. Megkértem egy csajt, hogy fényképezzen le. Gondoltam, hogy majd mutatok a toronyra ő meg lekap. Így is lett csak úgy forgolódott, hogy balról lett a torony én meg jobbra mutatok, tehát teljesen igazodott a kép az eddigi történésekhez. Egyébként gyönyörű volt Párizs. Visszajövök majd de akkor úgy, hogy jó szállást keresek és leteszem a cuccokat mert nem jó cipelni. Gyorsan bevásároltam 2 napra és már jöttem is a reptérre. A tömegközlekedés nagyon nem tetszett. Elvileg kétszer kellett volna átszállnom, ehelyett csak egyszer szálltam át.  Jól megoldották a dolgokat mert forgóajtós rendszer van és aki nem rak be jegyet vagy nem húzza le a bérletét azt nem engedi be az ajtó. 11 euróért jöttem ki, amit nagyon sokallottam érte. De legalább már tudom, hogy lehet okoskodni tehát legközelebb meg tudom majd oldani. A reptéri buszon nincsenek ellenőrök és arra fel lehet szállni. Tehát majd csak a metrót füzetem.

 A blog írása december elejéig pihen. 

Tudjátok most nagyon hideg van ezért kicsit lefagyott a dolog.

Ahogy kezdődik a műszak felrakom milyen veszélyek leselkednek a gyanútlan áldozatokra ebben a gyönyörű és veszélyes világban :D

***FIGYELEM***

Trágár szöveget és káromkodást nem szeretnék a blogomon belül látni.