My travels

 Elég rég írtam ezért nem nagyon emlékszem a részletekre tehát onnan írom ahonnan úgy gondolom, hogy abbahagytam. A Következő nap szinte semmi sem történt. Az angoltanár felesége elvitt motorral a legközelebbi és legjobb stoppoló helyre, aztán otthagyott. El is kezdtem stoppolni de valahogy nem nagyon akart megállni senki. Magyaráztak is valami büféből, hogy nem úgy kell nyomni ahogy én csinálom hanem máshogy. El is küldtem őket a fenébe mert nem tetszett a stílusuk. Amikor 5 percet álltam akkor odajött az egyik és megmutatta, hogy kell. Odaállt az út szélére és csak a kézfejét lengette. Az első kamion meg is állt és már mentem is. Mivel semennyire nem tudtam a nyelvet ezért csak annyit tudtam mondani, hogy nincs pénzem és azt kérdeztem, hogy ingyenes-e. Azért mondtam, hogy nincs lóvém mert nem akartam, hogy megöljenek érte. Hitt nekem a csávó ezért meghívott mindenre de jobb így mintha kirabolnának. Egész késő estig mentünk amikor elértünk egy helyre. Ott megállt és azt mondta, hogy hazaért. Nagyon őrültem neki mert sötét volt és azt se tudtam, hol vagyok ez meg itt kivág. Mondta, hogy aludjak a kocsiba.  Be is vackoltam magam és előkészültem az alvásra amikor megjelent és azt mondta, hogy menjek vele. Motorral volt és elvitt hozzájuk.  Náluk tanultam a kis szótáramból és próbáltam valamit beszélni, csak az volt a gond, hogy ők értettek engem de én nem értettem semmit amit mondtak. A csávó adott nekem egy szótárt. Indonéz-Angol de nagyon jó mert tele van képpel és ha nem tudom mit jelent angolul akkor a kép alapján kikövetkeztetem. Kb 1 órát töltöttem náluk és mondta, hogy megyünk és a kocsiban alszom. Már tökre örültem, hogy nem kell a kocsiban aludni és erre mégis. Amikor odaértünk beszálltam a kamionba és megint megvetettem az ágyam. Már majdnem elaludtam amikor ő is beszállt és elindultunk. Most értettem meg, hogy mit magyarázott náluk. Az úton aludtam volna de itt olyan utak vannak amin méterenként van egy lyuk. Tehát ennyit az alvásról. Csak zötykölődtem meg forgolódtam. Amikor végre megálltunk valahol aludni akkor már majdnem el tudtam aludni akkor a fejemnél fingott egy akkorát, hogy minden álom kiment a szememből. Nem tudtam, hogy rendőröket vagy a katonaságot hívjam hirtelen de úgy voltam, hogy ha megérzem tuti feljelentem. Szerencséje volt mert gyorsan kinyitotta az ajtót és nem éreztem meg semmit. Utána valahogy hirtelen elaludtam. Lehet, hogy mégis csak megéreztem és az ideggáz hatása miatt estem olyan gyorsan álomba de akkor már nem érdekelt. Másnap korán elindultunk és valamikor dél körül kirakott egy helyen ahol azt mondta, hogy jól lehet stoppolni és ha szerencsém van elvisznek Jakarta-ig. Bevetettem az újonnan tanult tudományomat és csápoltam a kezemmel mire egyből fel is vettek. A kamionos összeírt nekem egy útvonalat amit megmutattam nekik. Magyaráztak valamit és mondták, hogy szálljak be. Gondoltam biztos jó ha már azt mondják, hogy szálljak be. Elvittek valami gyárba ahol olyan büdös volt, hogy szédültem. Aztán amikor végre elmentünk onnan akkor láttam egy szép csajt és azt mondtam a vezetőnek, hogy gyönyörű hölgy. Persze röhögött rajta és egyből a barátjának tekintett. Bementünk valami kajáldába és ott pihiztünk amikor a cávó lánya elkezdett írkálni nekem. Mondta, hogy semmi pánik. Megvárom, hogy az apja kajáljon aztán megyünk hozzájuk. Kérdezte, hogy akarok-e tusolni ott, de azt mondtam, hogy nem mert nem bíztam meg annyira az apjában, hogy magára hagyjam a csomagjaimat a kocsijában. Ha meg minden cuccommal együtt mentem volna tusolni akkor eláztak volna a cuccaim meg bunkóság lett volna. Meg amúgy is tusoltam tegnap este a kamionos házában tehát nem voltam koszos. Mondta a csaj, hogy ha nem akarok ott tusolni az sem gond csak mondjam meg az apjának, hogy náluk akarok tusolni. Írtam a csajnak, hogy inkább náluk tusolnék mire ő visszaírt, hogy nem gond, tusolhatok vele is. Mondtam neki, hogy ha lány akkor rendben van de nem is ismerem még tehát nem tudom, hogy vele akarok-e tusolni. Erre visszaírta, hogy jó a fördőszobájuk tehát nem érti miért nem akarok tusolni. Ekkor már kezdtem sejteni, hogy itt valami baj van. Aztán még vagy 10 SMS után rájöttem, hogy nem nagyon beszél angolul. Abból a kajálásból vagy 4 óra lett mert az apja ott várta meg a fizetését. Addig sakkoztam meg töltöttem az időt, de azért szemmel tartottam a fuvarosomat. Akkor nyugodtam meg amikor beszélt egy rendőrrel. Gondoltam, hogy ha elmegy a cuccommal akkor megkérdem a rendőrt, hogy ki ő és minden rendben lesz. Mielőtt elindultunk hozzájuk még játszottam vele is egy sakkpartyt és elvertem. Ez kellett neki mert így legalább meglett a tiszteletem, hogy nem vagyok hülye. Az úton nem nagyon beszéltünk mert nem tudtam indonézül semmit. Amikor elértünk hozzájuk akkor minden nagyon jó volt. Találkoztam a lányával és láttam, hogy elég fiatal. Olyan 13 körülinek néztem tehát gondoltam, hogy a közös tusolás nem lesz kipipálva. Kiderült, hogy egyáltalán nem beszél angolul csak valami internetes fordítóval írt nekem. Így már értettem mindent. Beszélgettünk a fordítóprogram segítségével. Megkérdeztem, hány éves mire azt mondta, hogy 17. Ezt nem nagyon hittem el mert kicsi volt. Utána megmutatták, hogy hol fogok aludni, elmentem tusolni és már aludtam is. Felhúztam magam fölé a szúnyoghálót de azok a dögök csak megcsíptek. Nem tudom, hogy jutottak át a hálón de nagyon ügyesek. Biztos az itteni szúnyogok van valami különleges teleportálós képességük. Másnap reggel mondták, hogy majd hétfőn mennek Palembang-ba tehát el tudnak vinni odáig. Gondoltam ez tök jó mert az elég messze van és ha elvisznek odáig akkor már háromnegyed úton leszek Jakarta felé. Azt mondták, hogy hétfőig maradjak náluk. Igent mondtam a meghívásra mert gondoltam, hogy 1-2 nap múlva hétfő. Fogalmam sem volt, hogy éppen csütörtök van. A nap folyamán nem csináltam semmit csak biliárdoztam. Elég gazdag család volt pedig az első ránézésre csórónak tűntek. 2 biliárdasztaluk volt meg ugyanennyi fürdőszobájuk és laptop-juk is. De nem is akármilyen. Másfélszer jobb gépük volt mint nekem. Ami nagyon furcsa volt az az, hogy mindenki Mr.-nek hívott. Igazából nem nagyon zavart mert így legalább értettem ha rólam beszéltek. Estefelé láttam a csajszit akivel SMS-eztünk. Pólóban volt és mivel feküdt ezért elég jó rálátásom volt a mellére. Egyből elhittem, hogy 17 éves. Elkezdtem beszélgetni vele és megtudtam, hogy Dian-nak hívják. Elég nehézkes volt a beszélgetés mert én csak szavakat tudtam és azt is keveset. Aztán mentem aludni. Másnap elhívták valami barátjukat aki tudott angolul. Na az az angoltudás nagyon kemény volt. Olyan kicsit jobban beszélt angolul mint én indonézül, de elég jól megértettük egymást. Délután elhívtak kosarazni mert elmondtam nekik, hogy szeretek. Sajnos a játék elég egyoldalú volt. Mindegy milyen csapatfelosztást csináltak, az a csapat nyert ahol én voltam. Mindenkinél magasabb voltam legalább egy fejjel meg alapból nagyobbat is ugrottam náluk és gyorsabb is voltam meg erősebb is tehát nem nagyon volt esélyük. De tetszett, hogy foglalkoznak velem. Sajnos nem tudtunk sokat játszani mert nagyon meleg volt. Pár perc után már izzadtunk és fél óra alatt annyira kivoltunk, hogy inkább meghaltunk volna minthogy folytassuk. Legalábbis én így éreztem. Kosarazás után a srác aki tudott angolul, elvitt motorozni. Megmutatta a várost és elmondta a nevét. Ambri-nak hívták. Nem értettem miért ilyen kedves de amikor mondta, hogy van barátnője akkor teljesen megnyugodtam. Elmentünk valami katolikus templom előtt és mondta, hogy ez az én vallásom. Mondtam neki, hogy így van és azt is mondtam, hogy allah akbar mire úgy elkezdett röhögni hogy majdnem elestünk a motorral. Amikor visszavitt már későre járt. Elmondta, hogy ameddig itt leszek minden nap meglátogat mert ő a fordító. Ő mondja el, hogy a család mit mondd nekem és, hogy én mit mondok. Elmondta a sofőr nevét is. A családfőt Mr. Ogay-nak hívták. Kb. éjfélig beszélgettünk mikor álmosnak éreztem magam és elmentem aludni. Másnap elvitt motorozni és megmutatott néhány helyet. Kérdezte, hogy tudok-e motort vezetni én meg mondtam, hogy még nem vezettem de megpróbálhatom. Aztán én vezettem a motort és nem is tűnt olyan nehéznek. Csak azt mondta, hogy ne menjek gyorsan. 40-nél nem is mentük többel. Amikor keresztülmentünk a városon, rámutatott néhány fából összetákolt rozoga bódéra és azt mondta, hogy szupermarket. Úgy elkezdtem nevetni, hogy majdnem elestünk a motorral. Még jó, hogy nem azt mondja, hogy shopping center. Valamikor az út közben elkapott minket az eső ezért visszafordultunk.  Egyenesen könnyű volt menni de azt nem gondoltam, hogy nem tudok megfordulni. Próbáltam fordulni de nem sikerült ezért belementünk egy nagyon nagy pocsolyába és az a rohadt motor pont akkor csúszott ki alólam amikor a legnagyobb sárban voltam. Meg tudtam tartani a motort mert elég könnyű volt viszont nyakig sáros lettem. Ambri ott ült mögöttem de neki csak a bokája lett sáros. Amikor rám nézett szakadt a röhögéstől. Én is nevettem de nekem nem volt olyan nagyon vicces a dolog. Vicces volt, de nem volt több tiszta és száraz ruhám. Reggel a pulcsim vettem fel mert előző nap Dian elvitte kimosni a ruháimat, de a tisztákkal együtt tehát mindenem vizes volt. Elmentünk Ambriékhoz és ott lemostam magamról a sarat. a nadrágom elég jó állapotban volt mert arra csak pár csepp sár ment és gyorsan is száradt a gatyám, de a pulcsim nem volt ilyen szerencsés. lemostam róla a sarat és vártam, hogy száradjon. Ambri adott egy pólót és azt vettem fel. Kicsit kicsi volt a póló de az volt a legnagyobb pólója. Amikor meglátták a többiek csak néztek mert csupa izomnak néztem ki benne. Az eső esett tehát Ambriéknál vártam meg, hogy elálljon. Amikor eláll még elvitt néhány helyre és mindenhol elmondta, hogy mit tettem. Persze mindenhol röhögtek rajta.  Aztán elvitt az angol tanárjához és mondta, hogy ő nagyon jó beszél angolul. Na persze! Beszéltem vele és amit megértett arra válaszolt de volt egy csomó szó amit nem értett és körül kellett írnom a dolgokat. A tanárnak nagyon furcsa indonézes akcentusa volt, de már megszoktam tehát ez nem okozott gondot. A nyelvtana nagyon jó volt csak nagyon sokat gondolkozott mire összerakott egy mondatot. Tehát lassú beszélgetés volt és főleg én beszéltem. Aztán hazavitt és elhívta a haverjait. 3 haverja jött el akikkel nagyon jóba lettem. Aan, Tuurjaun és egy harmadik akinek nem jegyeztem meg a nevét. Amikor Tuurjaun bemutatkozott én elkezdtem röhögni én nem tudtam abbahagyni. Amikor röhögtetni akartak mindig az ő nevét mondták. Mondták, hogy azért ilyen furcsa a neve mert ez valami vallási név. Aan bolond volt. Amikor beszélt velem akkor minid nyomott valami grimaszt a mondanivalójához. Én benne voltam ezért én is nyomtam a grimaszokat amin mindenki röhögött. Aztán megpróbált tanítani indonézül. Mondtam utána amit mondott de fogalmam sem volt, hogy mit mondok. Megtanította nekem a tehénszart. Teljesen kiakadtam! Mondtam nekik, hogy ne ilyen hülyeségeket tanítson hanem olyanokat amit használni is tudok majd valamikor. Aztán tanított még egy csomó mindent amiről fogalmam sem volt, hogy mi és volt, hogy kombináltam is a szavakat, mondattá formálva. Na azon mindenki röhögött. Mondtam valami olyat amin 10 percig röhögtek. Fogalmam sincs, hogy mi volt de biztos valami extrém hülyeség. Ogay sírt a röhögéstől pedig ő nem nagyon szokott nevetni. Most is vagy 11-ig beszélgettünk, aztán elmentem aludni. Másnap azt mondták, hogy hétfő van és megyünk. Azt mondták, hogy reggel 7-kor indulunk, de dél körül azt mondták, hogy nem jó a kocsi tehát valamikor este fogunk menni. Egész nap elvoltam. Biliárdoztam,  meglátogattuk Aan-t meg még csináltunk 1-2 dolgot. Amikor besötétedett akkor összepakoltam és valamikor sötétben megjött a kocsi és elindultunk. Felvettünk valami csajt akit én nem ismertem, de ők igen. Azt hiszem, hogy Dian egyik barátnője volt. Az út tele volt gödörrel tehát össze-vissza rázta a gyomrom. Valahogy sikerült elaludnom amikor az a csaj elkezdett sipákolni nekem, hogy megérkeztünk valami városba. Nagyon örültem neki mert nehezen tudtam elaludni, de azért azt mondtam neki, hogy jól van. Aztán néztem ahogy végigmentünk a városon és amikor láttam, hogy itt nagyon nem fogunk megállni akkor megpróbáltam visszaaludni. A kocsiban aludtunk és egész este mentünk. Másnap is egész nap mentünk és még este is. Elég későn érkeztünk meg egy helyre ahol valami rokonai laktak a családnak. Ott aludtunk. Másnap is egész nap ott voltunk a városban de megmutatták nekem, hogy mi van arra. Tehát a napom városnézéssel telt.  Este elmentünk valamerre és Dian vezette a kocsit. Megállt valami kajáldánál és Ogay kiszállt. Itt a dudát mindig nyomkodják, köszönésképpen, ha előzni akarnak, vagy csak úgy. Odanyúltam a dudához és elkezdtem nyomkodni. Dian hápogott valamit de nem értettem belőle csak annyit, hogy mit csinálsz. Azt mondtam neki, hogy disco. A hátsó üléseken mindenki elkezdett nevetni, ő meg csak a fejét rázta, de mosolygott tehát ez jó jel. Amikor visszamentünk a házba akkor próbáltam beszélgetni de nem nagyon sikerült tehát tanultam inkább a nyelvet. Másnap elindultunk Palembang-ba.  Ott is voltak valami rokonai és náluk aludtunk. Este mondták a csajok, hogy menjek várostnézni velük de mire elővettem a cipőm már el is mentek. Úgy voltam, hogy ha már elővettem a cipőm akkor megyek egyedül. Mérges voltam rájuk amiért egyedül hagytak. Elmentem nézelődni de semmi érdekeset nem láttam. Kb. 5 perc után találkoztam az egyik csajjal aki kétségbeesve kérdezte, hogy hova megyek. Én mondtam, hogy nem tudom csak körülnézek. Valamit magyarázott meg kézzel-lábbal mutogatott, de mivel nem értettem semmit ezért azt mondtam neki, hogy viszlát és mentem tovább. Amikor lejártam a lábam akkor visszamentem és mentem aludni. Másnap éreztem, hogy elkaptam valamit mert fájt a torkom. Unatkoztam egész nap tehát Dian-nal töltöttem az időm többségét és próbáltam kommunikálni vele de nagyon activity volt. Sokat nevettünk aztán dél körül elvittek megmutatni a nevezetes helyszíneket és mondták, hogy ne menjek. Mondtam nekik, hogy menni akarok mert a karácsonyt a tengerparton akarom tölteni. Elvittek várostnézni és addig húzták az időt ameddig csak lehetett. Mindenfélét megmutattak nekem és csináltak egy csomó fotót velem. Valami folyóparton is voltunk. Megkérdeztem az egyik kissrácot, hogy szeret-e úszni. Bólintott ezért löktem rajta egy kicsit a víz felé, de megfogtam, hogy még véletlenül se essen bele. Bementem az árnyékba mert a napon nagyon meleg volt. Odajött hozzám a legkisebb lány és hátat fordítva nekem mutatta, hogy őt felemelhetem. Meg is tettem, de amikor léptem egyet vele a víz felé akkor már sejtette, hogy baj van. Amikor meglendítettem akkor már sikított, de az utolsó pillanatban nem engedtem el. Amikor letettem olyan gyorsan elfutott, hogy még ha akartam volna se értem volna utol. Nem akarták, hogy menjek de én menni akartam mert már így is nagyon sokat tettek értem. Elvittek az az út mellé amelyik út Jakarta-ba vezet. Ott elbúcsúztam tőlük és vártam, hogy valaki felvegyen. De valamit nem csináltam jól mert senki sem akart megállni. Aztán Ogay megállított egy kamiont. Neki valahogy sikerült elsőre. Mielőtt beszéltem volna Dian odajött hozzám és megölelt. Azt mondta, hogy hati-hati. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent de nagyon jól esett. Nagyon megszerettem ezt a családot és ők is engem. Azt mondták, hogy én abba a családba tartozom és bármikor visszamehetek amikor csak akarok. Mielőtt elindultunk megláttam Dian szemében egy könnycseppet. Nagyon sajnáltam, hogy elmegyek, de nem maradhatok ott örökké. A kamionos csávóval beszélgettem, de nem volt valami nagy a szókincsem tehát 10 perc alatt mindent kibeszéltünk. Aztán belesüllyedtem a gondolataimba. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy eljöttem. Ennek a családnak adtam egy kis darabot a szívemből és minél messzebbre mentem annál jobban fájt. A velük töltött napok alatt rengetegszer mondták, hogy maradjak velük még egy kicsit. Éreztem, hogy most hoztam meg életem legrosszabb döntését, de már nem volt visszaút. Önző voltam és a saját önfejűségem miatt otthagytam azokat akik igazán fontosak nekem. Amikor eszembe jutott mennyi mindent tettek értem csak azért, hogy a barátjuk legyek és nem érdekelte őket semmi más, gombóc lett a torkomban. Mielőtt eljöttem azt mondták, hogy sírni fogok meg ők is. Ez akkor viccesnek tűnt de most egyáltalán nem volt az, de nem mertem sírni mert biztos kiröhögött volna a kamionos. Úgyhogy csak szomorkodtam és próbáltam elterelni a gondolataimat róluk de sehogy sem sikerült. Este megálltunk valami kamionos pihenőnél és ott aludtunk. 24-e reggel korán indultunk és mivel fáradt voltam ezért nem gondolkoztam csak néztem az utat. Szép helyeken jártunk, de nekem mégsem tetszett semmi. 5 percenként láttam egy-egy táblát amire a hati-hati felirat volt írva. Bármennyire is akartam, nem tudtam elterelni a gondolataimat arról a családról. De igazából csak Dian jutott az eszembe a táblákat látva. Nagyon megszerettem azt a kiscsajt de csak akkor éreztem, hogy mennyire közel kerültünk egymáshoz amikor eljöttem. Valamikor kora délután megérkeztünk egy helyre és a csávó azt mondta, hogy nem megy tovább. Vettem volna fel a táskáimat, de azt mondta, hogy várjak egy kicsit. Kiszállt a kamionból és vagy 10 perc múlva jött csak vissza. Amikor beszállt akkor azt mondta, hogy menjek vele. Beültünk egy vendéglőbe és ott azt mondta, hogy este indulunk Jakarta-ba. Nem tudom, hogy csinálta de örültem neki, hogy átszállás nélkül el tudok jutni a célig. A vendéglő vezetője egy nő volt. Nagyon jól beszélt angolul és a 19 éves lánya is. Nagyon tetszett a kiejtése ezért próbáltam beszéltetni, de kár volt. Az első kérdésük az volt, hogy milyen vallású vagyok. Mondtam, hogy keresztény és erre jött a térítő dumájával. Mondta, hogy Jézus az Isten meg fordítva és, hogy nem lehet Isten nélkül élni ezért hinnem kell mert meg fogok halni ha nem. Mondtam neki, hogy ha hiszek akkor is meghalok. Mondta, hogy akkor nem mert a lelkem örökké él meg hasonló baromságokkal tömte a fejem. Mondtam neki, hogy Isten nélkül is lehetek jó ember, nem kell ahhoz hinnem, hogy tudjak különbséget tenni jó és rossz között. Még olyat mond, hogy lehetek jó ember de a pokolba jutok. Na eddig bírtam a komolyságot! Mondtam neki, hogy az tök jó mert ott úgyis több haver van, meg jobb a buli is. Inkább party-zok a kisördögökkel minthogy imádkozzak az angyalokkal. Mondták, hogy reménykednek benne, hogy majd megnyílik az elmém és meghallom Isten szavát. Már nem nagyon érdekelt a dolog ezért mondtam, hogy én is remélem mert nagyon szeretnék hinni. Nem mondtam nekik, hogy magasról teszek az egészre mert akkor jött volna a következő kiselőadás. Mivel keresztény vagyok ezért vagyon rendesek voltak velem ezért én is rendes voltam és nagyjából azt mondtam amit hallani akartak. Igazából tényleg elkezdtem egy kicsit hinni Istenben. Gondoltam, hogy ők a büntetésem azért mert otthagytam azokat akiket szeretek. De volt jó is abban, hogy találkoztam velük. Elmondták, hogy mit jelent a hati-hati. A hati szívet jelent, de ha megismételjük akkor azt jelenti, hogy légy óvatos. Este 10 körül elindultunk. Én aludtam hátul, a kamionos meg most nem volt egyedül mert jött valami barátja is és ők meg elől beszélgettek. Akkor keltem fel amikor már a kompon voltunk. Azt hittem, hogy valami alagútba értünk mert betonból volt a kompnak az a része ahol a kamionok álltak. Amikor eljöttünk a szentfazekaktól akkor már éreztem, hogy valami bajom van. Útközben forgolódtam és lázas voltam. Amikor a kompon kiszálltam a kamionból akkor a csávó felvitt a legfelső szintre és mondta, hogy várjam ott. Jó volt mert ott hűvös volt és tudtam normálisan aludni. Mikor visszajött értem akkor már nagyjából jól voltam. Lement a lázam és egész kipihentnek érzetem magam. Ahogy kiálltunk a kompból mondta, hogy üdvözöllek Jakarta-ban. Én mondtam, hogy jó. Erre elkezdett röhögni és mondta, hogy még 3 óra múlva érünk oda. átmentünk Jakarta-n és valami kis faluba mentünk. Ott kajáltunk, meg olyat csinált a csávó hogy kiszállított a kamionból és mondta, hogy csak a kistáskám hozzam. Ki is szálltam a kistáskámmal és a kamion elment a nagytáskámmal. Kérdeztem, hogy mi lesz a táskámmal mire azt válaszolta, hogy semmi pánik majd visszajön. Utána elmentünk valami helyre ahol a kamionosok voltak és akkor jött rám valami extra hasmenés. Elmentem WC-re de szerencsére ez nem az a fele a gatyába, fele a budi mellé folyós típus volt. Még le tudtam venni a gatyám is és még a klotyó fölé is tudtam guggolni. Ezt el is felejtettem! Itt nem olyanok a budik mint otthon. Itt egy vonalban vannak a földdel és fölé kell guggolni. Nem lehet lehúzni hanem le kell önteni vízzel ami mellette van egy kádban és van hozzá valami nagy merőkanál is. És persze itt nincs papír. Itt úgy szokás, hogy kimossák. De igazából ez higénikusabb  is. Amikor visszajött a kamion a táskámmal akkor beszálltunk és indultunk vissza Jakarta-ba. Amikor odaértünk akkor nagyon sokat kellett várni, hogy jöjjenek értem. Sakkoztam az ottani legjobb sakkozóval. 1-1 lett az állás tehát pont jó volt. Aztán jött értem 3 korombeli srác. Azt el is felejtettem leírni, hogy mielőtt eljöttem Palembang-ból, Ogay lebeszélte a tesójával, hogy nála  fogok aludni pár napot. Motorral jöttek a srácok én meg felszálltam és már mentünk is. Gyorsan odaértünk. kb 10 percet mentünk és már ott is voltunk. Beszélgettem egy kicsit az itteniekkel. Ők próbáltak angolul én meg Indonézül. Már elég sok mindent tudok ezért ha nem tudták angolul akkor Indonézül mondták és megértettem a többségét. Vagy fél óra beszélgetés után én elmentem tusolni és aztán aludni. Azt mondták, hogy itt nincsenek szúnyogok ezért nem kell használnom a szúnyoghálóm. Én hittem nekik ezért nem húztam fel de kár volt. 3 óra alvás után vagy 200 szúnyog csípett meg ezért csak felhúztam a hálóm de már késő volt. Egész este úgy viszkettem, hogy alig tudtam aludni. 4 óra körül keltem fel mert azt hittem, hogy már nagyon sokat aludtam és amikor megláttam az időt akkor azt hittem, hogy délután van. Amikor kimentem akkor furcsa volt, hogy sötét volt. Akkor már azt hittem, hogy átaludtam egy napot. De aztán csak kiderült, hogy csak én érzem így mert igazából keveset aludtam. 26-án elmentem várostnézni de itt minden olyan messze van és a városközpont is nagyon tanyaszerűnek néz ki. Amikor elegem volt akkor visszamentem és mondtam a srácoknak, hogy el akarok menni egy olyan helyre ahol tudok WIFI-t használni. Mondtam, hogy a saját gépemmel akarok nyomulni mert ezen van minden cuccom. Délután elmentünk, hogy tudjak wifizni. A srác elvitt engem a Mc Donald’s előtt és azt mondta, hogy itt van. Aztán valami piacra mentünk ki. A srác parfümöket árult én meg ott voltam vele. Valami haverja csinált nekem egy tányér gyümölcslevest. Ez úgy nézett ki, hogy mindenféle itteni gyümölcsöt beledobált, öntött r valami öntetet és már ehettem is. A gyümölcsök több mint felét nem ismertem de finom volt nagyon. A gyümölcskaszkadőr elég jól beszélt angolul ezért sokat dumáltunk. aztán amikor besötétedett akkor az ottani árusok (4-5) odajöttek és együtt beszélgettünk. Volt egy elég csinos csaj aki azt mondta, hogy nagyon bejövök neki. Mondtam neki, hogy ő is bejön nekem. Erre azt mondja, hogy vegyem el feleségül. Mondtam neki, hogy még véletlenül sem. Nem kell nekem feleség. Legalábbis most még nem. Főleg úgy nem, hogy nem is ismerem. Aztán ezt megbeszéltük mondta, hogy lehet a barátnőm. Mondtam, hogy az teljesen jó. Azt mondta, hogy akkor ő is utazik velem. Mondtam, hogy én a barátnőt nem így képzelem el. Én úgy képzelem el, hogy ő itt marad és amerre járok arra szerzek barátnőket. A srác fordított nekem mert csak ő beszélt angolul. Erre a csaj mondott valamit a srácnak de nem mérgesen. Erre a srác gondolkodott egy másodpercet és rám ordított, hogy SÁTÁN! Az volt a legviccesebb az egészben, hogy igaza volt. Kérdezték, hogy hogy töltöttem a karácsonyom. Mondtam nekik, hogy a szentestét egy kompon a karácsonyt meg egy kamionban. Akkor elhívtak valami karácsonyi party-ba. Ez nagyjából arról szólt, hogy eszünk, iszunk és beszélgetünk. Nagyon jó volt ott mert tudtam angolul beszélni. Vagy hárman beszéltek angolul és ha valamelyik nem tudott valamit akkor segítettek neki. Az első amit megkóstoltam az nem tudom mi volt, de szörnyű íze volt. Nagyjából olyan mint a pirított agyonfűszerezett fokhagymának. Csak egy csajszi látta, de az rögtön el is futott vagy 2 métert aztán összeesett és sírva röhögött. El se tudom képzelni milyen fejet vághattam, de azt tudom, hogy a szám elé raktam a kezem és azon gondolkoztam, hogy köpjem ki úgy, hogy senki se lássa. Na persze a csaj minden tekintetet odavonzott tehát nem tudtam kiköpni és nagy küszködve lenyeltem. Pár perccel utána megtanították nekem, hogy van az, hogy error. Egyből rá is mutattam arra a valamire és mondtam. Azon mindenki röhögött pedig egyáltalán nem volt vicces. Ritkán szokták ilyen csúnyán megszívni. Még beszélgettünk egy csomó mindenről és kiderült, hogy hiába tanulom a nyelvet. Pedig már kezdtem megérteni a dolgokat és erre kiderült, hogy amit én beszélek az a szumátrai nyelv. Itt Jáván 2 másik nyelvet beszélnek de engem is megértenek. Aztán amikor már mindent kibeszéltünk akkor elmentünk haza. éjfélre értünk haza tehát gyorsan el is mentem aludni. Másnap is 4-kor keltem csak akkor délután. megint elmentem a piacra mert nagyon bírtam az ottaniakat. Próbáltam beszélgetni a csajszival de nem nagyon értettük egymást. Én értettem nagyjából amit ő mondott, de nem nagyon sikerült válaszolni. Sajnos nem tanultam olyan szavakat amikre akkor lett volna szükségem. De sokat nevetett rajtam tehát nem bántam annyira. Később az angol haverommal beszélgettem és megkérdezte, hogy miért van az, hogy a csajok akik elmennek előttünk mind csak engem néznek és őt egyik sem. Mondtam neki, hogy ez azért van mert gyönyörű vagyok. Egy igazi Isten. Persze ekkor jött a persze-persze de aztán komolyan elmondtam neki a tutit. Megmondtam, hogy azért van mert fehér vagyok és itt mindenki barna. Mondtam, hogy én a fehér színemmel különleges vagyok itt és minden lány szereti a különlegességet. Megbeszéltük, hogy ő elmegy, de nemsoká visszajön értem és meglátogatjuk valamelyik barátját aki most szült. Addig beszélgettem a csajszival, vagyis csak próbáltam mert nem nagyon ment. Útközben találkoztunk egy barátjával. Kérdezte tőlem, hogy mit gondolok. Tetszik nekem a barátja vagy nem. Mondtam neki, hogy inkább a vagy nemet választanám. Nem volt csúnya a csajszi, de azért még olyan szinten volt, hogy ha ránézek akkor az agyamban bekapcsol a vészriadó. Aztán amikor odaértünk akkor megkínáltak sütivel meg valami löttyel. Nem tudom mi volt az de nagyon ízlett. Azt mondták, hogy valami narancsféle. Aztán az ottani csajok mondták, hogy jól nézek ki. Ez alap dolog. Itt minden csajszinak én kellek tehát válogathatok nyugodtan. Nagyon tetszik ez a helyzet. Beszéltem az egyik csajjal mert ő nézett ki elég idősnek hozzám. Én 18-nak néztem de igazából 21 volt. Nagyon durva, hogy itt nem lehet megállapítani az emberek életkorát. Mindenki sokkal fiatalabbnak néz ki a koránál. Aztán leléptünk és jöttünk haza. Útközben elkapott az eső. Nem érdekelt, hogy elázok csak a laptop-omat félttettem.