Már két napja esik az eső. Nem tudok sehova se menni mert nincs esőkabátom és nem akarok bőrig ázni. Az öreg mondta, hogy használjam nyugodtan az esernyőjét, de itt más az eső mint otthon. Itt ha esik akkor nem segít az esernyő. Tehát csak ülök a szobában és filmeket nézek meg néha játszom a macskával. jan.8-án csak úgy döntöttem, hogy elmegyek váltani mert már nincs itteni lóvém csak dollárom. Mondta az ember, hogy vigyem az esernyőjét de mondtam, hogy az nem segít. Aztán elindultam és 1 perc múlva el is állt az eső. Tehát nem áztam meg. Örültem is neki nagyon. Bementem az első helyre ahol lehet pénzt váltani de zárva volt. Volt még fél órám a nyitásig tehát átmentem a másik helyre. Persze az is zárva volt. Visszasétáltam az első helyre és addigra már kinyitott. Megkérdeztem az árfolyamot. Jobb volt mint az eddigi, de nem váltottam mert a többit is meg akartam nézni. Átmentem a másik helyre ahol a legjobb árat mondták. Váltottam is. Azt vettem észre, hogy a nagy áruházakban érdemes váltani mert ott adják a legjobb árat. Az ilyen kis maszek helyeken nem adnak valami sokat. Azaz nem sokkal adnak kevesebbet de az itteni árakhoz képest az a különbség nagyon sok. A váltás után úgy döntöttem, hogy veszek valami gyümölcsöt. Nézelődtem is mert banánt akartam venni. 20.000 rupia-ért akarták adni az első helyen. Nem is vettem mert ez itt nagyon drága. Aztán egy másik helyen 50.000 rupia volt az első ár. rá is vágtam, hogy drága. Aztán azt mondta a csávó, hogy legyen 30. Mondom neki, hogy nem jó és már mentem is tovább. Aztán mondja, hogy legyen 20. Már csak a kezemmel intettem neki, hogy felejtős. Aztán még utánnam ordította, hogy 5000-ért odaadja. Érdekes, hogy 20 másodperc alatt egy nullával olcsóbban adná. Nem tetszett, hogy ennyire le akart venni ezért nem is vettem tőle semmit. Mentem a piacon és kérdezgettem az árakat. Mindenhol 10.000 körül volt egy fürt banán amire azt mondtam, hogy drága. Volt ahol adták volna olcsóbban is de nem annyival amennyivel akartam, volt ahol röhögtek azon, hogy drága és volt ahol felháborodtak és azt mondták, hogy ennél jobb árat sehol sem találok. A piac végén leszólított egy ember mert látta, hogy nézelődök. Nagyon kedvesen beszélt, de hát itt ez természetes. A vásárlóval mindig vagyon kedvesnek kell lenni mert ő adja a lóvét amiből megélnek az emberek. Megnéztem a legszebb fürtöt és megkérdeztem az árát. Nagyon kedvesen és fülig érő szájjal mondta, hogy 10.000. Én is ugyan ilyen kedvesen egyből mondtam rá, hogy drága. Sosem szabad az első árat elfogadni, mindegy mennyire olcsónak gondoljuk. Mondtam neki, hogy drága és úgy csináltam minta mennék tovább. Mondta, hogy rendben akkor legyen 7000. Mondtam, hogy nem jó. 5000-ért megveszem. Erre nem mondott semmit ezért elindultam. 2 lépés után utánam kiabált. Visszanéztem és láttam, hogy mutogat, hogy mennyek vissza. Visszamentem és megkérdeztem, hogy mi van. Már elkezdte csomagolni a banánt. Rákérdeztem, hogy 5000-ért? Mondta annyiért. Már fizettem is és mentem. Tehát nagyjából 2 kiló banánt vettem 100 Ft.-ért. Otthon ennél jóval drágább de itt ilyen árak vannak. Aztán mentem vissza a szállásra mert már elfáradtam. Egy csávó leszólított és elkezdtünk beszélgetni. Mondta, hogy turistakönyveket árul. Azt akarta, hogy vegyek tőle egyet és hirdessem a Lengyel és Ukrán barátaimnak. Megkérdeztem tőle, hogy ingyen adja-e a könyvet. Azt mondta, hogy nem mert neki is kell a lóvé. Megkérdeztem tőle, hogy ha reklámozom őt és jönnek barátaim hozzá akkor fizet-e nekem. Azt mondta, hogy nem. Akkor mi nekem az üzlet benne? Miért reklámoznám őt ha nem kapok érte semmit csak fizetek érte? Mondtam, hogy ha ingyen adja a könyvet akkor én is ingyen reklámozom őt, ha fizetek érte akkor ő is fizessen. Ez az üzlet. Neki ez nem nagyon tetszett tehát ennyiben maradtunk és továbbálltam. Elkapott az eső de szerencsére csak 100 méterre voltam már a szállástól tehát csak egy kicsit áztam meg. Amikor visszaértem megkérdeztem a szállásadómtól, hogy mennyi az ára ennek a banánnak. Megnézte, hogy mit vettem és azt mondta, hogy ezt király banánnak hívják és ennek van a legjobb íze mind közül. Azt mondta, hogy a legolcsóbban 6000-ért lehet megvenni. Megkérdezte, hogy én mennyiért vettem. Mondtam, hogy 5000 volt. Azt mondta, hogy nagyon jó üzletet csináltam vele. Ez volt a mai sztorim és úgy tervezem, hogy amint eláll az eső megyek vissza Jakarta-ba mert meg kell csinálnom a vízumom. 

Jan. 9.    Elindultam Jakarta-ba. Vonattal mentem és minden nagyon jól ment. Menet közben megismertem egy embert aki segített és elmagyarázta, hogy tudok eljutni arra a címre amit még régebben kaptam. Elég nehéz volt mert 3 busszal kellett mennem. De ahol leszálltam ott mindig volt valaki aki tudott angolul és megmondta, hogy merre kell továbbmennem és melyik busszal. A leszállással sem volt gondom mert a buszon megismertem egy lányt aki ugyan ott szállt le mint én és mondta, hogy menjek vele, ő segít megtalálnom a pontos címet. Meg is találtam, csak az volt a gond, hogy ez nem az a cím volt ahol egy hete megszálltam. Ez egy bolt volt és fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Felhívtam néhány itteni barátomat és ők mondták, hogy várjak egy kicsit ott és megpróbálnak tenni valamit. Felhívtam Mr. Ogay-t is aki adott egy címet és azt mondta, hogy ott megszállhatok. Amikor elmondták a boltban, hogy hogy jutok el oda akkor megérkezett az egyik srác abból a családból ahol a múltkor voltam. El is vitt motorral hozzájuk. Aztán mondták, hogy nem aludhatok ott. Furcsa volt mert amikor elmentem akkor azt mondták, hogy bármikor visszamehetek és segítenek mindenben. Most meg teljesen az ellenkezőjét mondták. Mondtam nekik, hogy semmi baj, akkor csak annyit segítsenek, hogy írják le, hogy tudok eljutni a nagykövetségre, hogy megcsináljam  az új vízumom. Leírták és adtak valami papírt is amin rajta volt minden. Elkezdett szemerkélni az eső de nem érdekelt. Elindultam mert ott nem maradhattam. Sötét volt és találnom kellett egy helyet ahol aludhatok, de azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Mentem egy darabig de nagyon elkezdett esni az eső ezért megálltam valami muszlim templom előtt mert ott volt fedett rész és vártam, hogy elálljon az eső. Leültem a táskámra és gondolkodtam, hogy mit tegyek. Egyedül voltam egy elég lepukkant környéken ami a világ végén van de fogalmam sincs, hogy hol, esik az eső és azt sem tudom merre induljak, hogy találjak valami helyet ahol meghúzhatom magam éjszakára. Tehát elég kilátástalan volt a helyzetem. Nagyon esett az eső és azt hittem, hogy sosem áll el. Fél óra után elállt végre. Nem indultam el mert úgy voltam, hogy várok még egy kicsit a biztonság kedvéért, nehogy az úton kapjon el az eső. Tehát inkább rágyújtottam. Ahogy rágyújtottam odajött hozzám egy egész csinos csajszi és azt mondta, hogy itt lakik a sarkon, menjek vele a házába és ott pihenhetek. Igazából nem nagyon volt mit tennem és úgy gondoltam, hogy csak jobb egy házban mint az utcán, még ha csak kis időre is. Bementem a házba, lepakoltam és próbáltam beszélgetni a csajjal de nehezen ment mert csak kicsit tudott angolul. Tehát keverve az Indonéz nyelvet meg az angolt beszélgettünk. Kaptam teát ami úgy átmelegített, hogy egyből elkezdtem izzadni. Aztán jött egy másik csaj aki nagyon jól beszélt angolul tehát vele beszélgettem. Azt mondta, hogy elég messze vagyok mindentől tehát ma este maradjak náluk és majd holnap ha akarok elmehetek. Mondtam neki, hogy mindenképp mennem kell mert meg kell csinálnom a vízumom. Megmutattam neki a nagykövetség címét amin elkezdett nevetni és mindenki nevetett amikor megnézte a címet. Nem értettem mi ilyen vicces ezért megkérdeztem min nevetnek. Azt mondták, hogy Indonéziában nincs indonéz nagykövetség és ez a cím amit kaptam egy hotelnek a címe. Tehát átvertek a szemetek. Nem voltam mérges rájuk de rosszul esett, hogy ennyire el akartak téríteni. Még jó, hogy ekkora szerencsém volt és találkoztam ezzel a családdal. Aztán jött néhány fejes és beszélgettek velem. Elkérték az útlevelem és lefénymásolták. Azt mondták, hogy itt aludhatok, de ez itt egy szabály, hogy ha valaki ott akar aludni egy családnál akkor meg kell kérdezni a kerület vezetőjét. Ez elég megnyugtató volt, hogy ők a kerület vezetői mert nem szívesen adtam ki a kezemből az útlevelem. Nem érdekel ha eltűnik valami cuccom, csak az útlevelem számít mert nagyon sok bonyodalom van vele ha az elveszik. Ők meg csak azt kérték. De gyorsan visszakaptam tehát semmi gond nem volt. Később jött egy arc aki tud néhány dolgot a vízumról. Mondtam neki, hogy nekem érkezési vízumom van amire egyből rávágta, hogy akkor el kell mennem Indonéziából mert azt nem lehet meghosszabítani. Na de tök jó! Akkor holnap el kell húznom az országból. Meg akarta nézni az útlevelem de az még a fénymásolónál volt tehát várni kellett rá. Azt mondtam neki, hogy én a neten azt olvastam, hogy meg lehet újítani az érkezési vízumot is. Erre azt mondta, hogy azt nem lehet, de megnézi a vízumom és aztán meg tudja mondani, hogy lehet vagy nem. Nagyon nagy arc volt a csávó. Olyan fejeket vágott meg olyan poénokat nyomott amit egészséges ember nem bír röhögés nélkül. Amikor visszakaptam az útlevelem akkor megmutattam neki a vízumom és szerencsére nagy betűkkel rá volt írva, hogy megújítható. Tehát szerencsére nem kell elhagyni az országot. Azt mondta, hogy az itteni törvények egy hónapot engednek de meg kell próbálnom 2 hónapot kérni. Azt mondta, hogy mondjam meg nekik, hogy egy hónap nem elég, hogy bejárjam Indonéziát mert ez egy nagyon nagy ország. Ebben tökéletesen igaza is volt. egy hónap alatt nagyjából csak Bali-ig jutok el. meg mondta, hogy ha elmegyek Bali-ra akkor akarok bulizni is ott, mert az nagyon szép hely meg a csajok is nagyon jók ott és elkezdett táncolni is hozzá. Bármennyire is igaza volt, feküdtem a röhögéstől. Ilyen hülyével még nem találkoztam. És 50 év körüli volt. Nagyon jól elvoltunk aztán elment mindenki és csak az a csaj maradt aki jól beszélt angolul. Nemrég kaptam egy olyan levelet, hogy ha Indonéziában vagyok akkor meg kell látogatnom Bali-t az Istenek szigetét. Nagyon érdekesen hangzott, hogy az Istenek szigete ezért rá is kérdeztem. Megkérdeztem, hogy miért hívják az Istenek szigetének. Valami nagyon extrém és frappáns választ vártam de nem azt kaptam. Azt mondta a csak akit mellesleg Suci-nak hívnak, hogy azért hívják Bali-t az Istenek szigetének mert azon a szigeten mindenki Hindu. A Hindu vallásban sok Isten van ezért ez a sziget az Istenek szigete. Na így már, hogy ezt tudom, nem is tűnik olyan különlegesnek az a hely. Rengeteget beszélgettünk és nagyon sokat tanultam tőle, de én is sokat tanítottam neki. Amikor már kezdtem fáradni akkor ránéztem az órára és akkor vettem észre, hogy éjfél van. Nagyon gyorsan elrepült az idő. Mondtam is neki, hogy nagyon késő van tehát lefekszem mert holnap korán kelünk és megyünk az imigrációs irodába. Azt mondta, hogy eljön velem mert egyedül nagyon nehezen találnám meg. Tehát elmentem aludni. Másnap reggel elég korán keltem. 7-kor fenn voltam. Reggeliztem és mentünk. Vagy 1 óra volt az út odáig. Aztán amikor odaértünk akkor kezdődtek a bonyodalmak megint. Ez első az volt, hogy 1 napot késtem mert 9-én lejárt a vízumom. Nem nagyon örültem neki de hát ez van. Azért elég durva volt, hogy a vízum egy hónapra 25 dollár, de egy nap késés 20 dollár. Tehát már tudom, hogy nem nagyon éri meg késni. A következő bonyodalom az volt, hogy ha új vízumot akarok akkor kell egy indonéz szponzor. Szerencsém volt mert Suci elkísért és ő lett a szponzorom. Aláírt mindent és megadott minden címet amit kellet és még a személyiét is lefénymásolta. Nagyon rendes volt. A következő bonyodalom az volt, hogy amikor beadtam a vízumkérelmet akkor azt mondták, hogy kb. 3 nap mire kész lesz de ez a számítógéptől függ. Tehát lehet, hogy hamarabb megkapom, de lehet, hogy később. tehát fogalmam sincs, hogy mikor lesz vízumom. Elkérték a számom, de nincs telefonszámom Indonéziában tehát Suci számát adtuk meg viszont ha kész a vízumom akkor nem fogom tudni, hogy kész van mert nem engem hívnak és nem leszek együtt Suci-val. Aztán amikor mindent elintéztünk akkor elmentünk a magyar nagykövetségre, hogy megkérdezzem mi a helyzet a vízummal. Az eddigi tapasztalatom az, hogy ha valami gond van akkor a rendőrökhöz kell odamenni és beszélni velük mert ők álltalába beszélnek angolul és a fehérekkel nagyon kedvesek. Az itteniek nem szeretik a rendőröket mert az itteniekkel nagyon durván bánnak viszont a turistákkal mindig kivételeznek. Amikor odaértünk a nagykövetséghez akkor én bemehettem de a rendőrök nem engedték be Suci-t. Azt mondták, neki, hogy ő nem magyar ezért nem mehet be. Mondtam a rendőröknek, hogy ő a barátom és nélküle nem megyek sehova. Nagyon kedvesen elnézést kértek tőlem és egyből beengedték. Aztán a következő bonyodalom jött. A magyar nagykövetségen NEM beszéltek magyarul. Na nem baj, angolul is elvagyok. A követező, hogy fogalmuk sincs, hogy működik az indonéz vízum a magyaroknak mert ők a magyar vízumot csinálják az indonézeknek. Tehát semmivel sem lettem okosabb. Aztán kikísért a vonatállomásra mert mondtam neki, hogy Bogor-ba megyek vissza és ott várom a vízumot. Kérdezte, hogy hogy tud elérni ha kész a vízumom. Mondtam neki, hogy ha odaérek akkor majd elküldöm a számát annak az embernek akinél leszek. Neki ez így megfelelt, de aggódott értem ezért elküldte velem a bátyját. Mondta, hogy neki suliba kell mennie, de a bátyja épp a szabadságát tölti tehát el tud jönni velem. El is jött és gyorsan elmentünk a szállásra, lepakoltam és mentünk tovább. Megkapta a csávó telefonszámát tehát semmi gond nem volt. Elmentünk egy kajáldába és ott beszélgettünk. Nem igazán tudott angolul ezért nem volt valami egyszerű, de jobban beszélt mint az itteniek tehát könnyebb volt mint eddig. Én is beszélek már Indonézül tehát jól megértettük egymást. Kérdezte, hogy mit szólnék hozzá ha munkát ajánlana. Kérdeztem, hogy miről lenne szó. Mondta, hogy a nagybátyja meg akar tanulni angolul tehát kéne neki egy angoltanár. Vállalom-e? Mondtam, hogy persze, miért is ne. Kérdezte, hogy mennyit kérek érte. Mondtam neki, hogy Kérek kaját meg szállást. És erre kiröhögött. Kérdezte, hogy ebben nekem mi az üzlet. Mondtam, hogy az az üzlet nekem, hogy nem kell a saját pénzem költenem és szerzek még egy barátot. Mondta, hogy a barátság az barátság, de az üzlet az üzlet. Mondtam, hogy én turista vagyok és úgy is tudom tanítani ha várostnézünk vagy ha elmegyünk valahova. Nem kell egy könyv fölött görnyedni, hogy tanítani tudjam. Erre beszélt a nagybátyjával és abban állapodtunk meg, hogy kapok kaját, szállást plusz egy kis lóvét. Nem mondta, hogy mennyit de nem is érdekel. Ha csak szállást kapnék, még azzal is beérném. Mondta, hogy akkor most sétálunk egy kicsit Bogor-ba aztán ő elmegy és 2 nap múlva jön értem. Láttunk valami nagy denevért ami banánt evett. Ennek repülő róka a neve. Meg láttam fekete tyúkot meg kakast. Mindene fekete volt, még a szeme is. Azt mondták, hogy még a vére is fekete. Ha valaki meg akarja venni akkor az az első, hogy megvágják valahol és ha nem fekete a vére akkor nem ér semmit. Még sosem láttam ilyen állatot ami teljesen fekete, még a vére is tehát nagyon érdekes volt számomra. Azt mondták, hogy ennek az ára 10-20 millió rupia. Nem akarok számolgatni, de valami 100 ezer forint körül van a legolcsóbb. Az itteni árakhoz képest ez nagyon drága. Minimum 2 havi kereset. Aztán mászkáltunk és piszkosul eltévedtünk. Láttam, hogy nagyon elfáradt tehát mindenképp taxit akart fogni de én bíztattam, hogy nincs már olyan messze ahova megyünk. Olyan 10 Km-t gyalogoltunk. Szegénykém nagyon elfáradt, de igazából én még mentem volna. Aztán kikísértem az állomásra és elment. Az állomáson csináltam néhány képet mert nagyon mások az itteni vonatok mint az otthoniak. Vannak olyan vonatok amiknek nem lehet becsukni az ajtaját és az ajtók két szárnyasok. Meg ha tele van a vonat akkor a vonat tetején is utaznak. Nagyon nagy buli de nagyon veszélyes és én nem tudok felmászni mert 2 extra nehéz táskám van. Mondjuk nem is próbáltam felmászni. Jó volt nekem a vonatban. A nézelődés után húztam vissza a szállásra. Találkoztam egy sráccal akit Farisz-nak hívnak. Mondta, hogy a nagybátyja az imigrációs irodában valami főnök tehát ha kell akkor ő tud segíteni. Mondtam neki, hogy hol van az útlevelem és melyik irodában csinálják. Megmondtam neki a teljes nevem és mondtam, hogy nekem az a bajom, hogy egy hónapot kapok és aztán vége. Nem tudok új vízumot kérni. Mondta, hogy beszél a nagybátyjával és ha megoldható akkor olyan vízumot ad nekem amit meg lehet újítani megint. Nagyon örültem neki. Mondta Suci, hogy náluk aludhatok addig ameddig meg nem kapom az új vízumomat de mondtam, hogy inkább eljövök Bogor-ba. Úgy érzem, hogy jól döntöttem. 2 nap múlva jönnek értem és addig tudok kezdeni valamit a vízumommal is. van egy olyan érzésem, hogy az Istenek szeretnek engem. Mindenkinél vannak hullámhegyek és hullámvölgyek de a szerencsém kitart. A hullámvölgyeim elég rövid ideig tartanak, a hullámhegyeim viszont elég sokáig. Rengeteg mindent megtudtam a vízummal kapcsolatban és még új barátot is szereztem. Másnap elmentem valami kőhöz amit egy itteni király írt még valamikor régen és egy másik király dedikálta. Nem volt semmi különleges csak egy nagy kő volt amibe betűket véstek. Aztán elmondták, hogy ezt a követ kézzel csinálták. Nem használtak semmi vésőt vagy ilyesmit csak az ujjukat. Ujjal vésték bele a kőbe a király szavait. Így már azért elég érdekes volt. És a szerencsém velem volt tehát félúton összeismerkedtem egy emberrel aki beszélt angolul és elég jól elvoltunk. Elkísért a kőig és közben rengeteg érdekes dolgot mondott ami a kővel és bogorral kapcsolatos. Megmutatta az itteni első elnök palotáját is és rengeteget beszélt a város történelméről. Aztán elkísértem haza mert útba esett a visszafelé úton. Mondta, hogy menjek be hozzá és igyak egy teát vagy valamit, de nem akartam bemenni mert nincs sok időm megnézni a várost. Nem tudom mikor fog esni az eső és már csak 1 napom van, hogy jöjjenek értem. Aztán láttam rengeteg itteni bazárt. Itt nagyon ritkák a boltok. Viszont nagyon sok bazár van. Ez ilyen összetákolt kis faviskó ahova az emberek kirakodják az eladnivaló cuccot. Ezek álltalában nagyon undorítóak. Azaz a gyümölcs és a hús az biztos. Amit ellephetnek a legyek azt el is lepik. Láttam egy kecskefejet. Csupa légy volt. az eladó meg mutogatta nekem, hogy nézzem meg az egyik füle kisebb mint a másik. csináltam is róla néhány fényképet, hogy megörökítsem az utókornak. Aztán valamikor este felé visszamentem a szállásra. Persze előtte váltottam lóvét. 90 dolcsit váltottam, de ezt nem váltották valami jól a nagy helyeken ezért egy kis maszek váltót kerestem és mondtam neki, hogy ennyit akarok váltani adjon nekem egy jó árat rá mert ez több mint a szokásos. Jobb árat is adott rá mint bárhol máshol ezért váltottam is. Este gyorsan elaludtam mert elég fáradt voltam. Másnap esett az eső tehát nem csináltam semmit csak megvarrtam a táskám mert elszakadt és kajáltam meg pihentem. Tehát most  van jan.12. Szerintem a következő epizódot valahonnan Jogjakarta-ból fogom írni mert oda készülök. De nem tudom mikor kapom meg a vízumot tehát lehet, hogy ugyaninnen fogom írni a követező kalandot is, de remélem, hogy nem így lesz.