Akkor csapjunk mindjárt a közepébe! Reggel kb 06:58 perckor írtam egy SMS-t egy barátomnak aki rábeszélt a stoppolásra. Így hangzik:  „Soha többen nem stoppolok! Nem tudtam hol aludni, ki akartak rabolni háromszor is, szarrá fagytam, leszakad a lábam, nincs benzinkút sehol és még az eső is esik xD” erre ennyi volt a válasza: „Ha nem süt ki a nap és nem jössz rá, h nem csak benzinkúton tudsz stoppolni, szállj fel egy buszra. Ha az első kellemetlenségnél feladod, egy hónap múlva itthon vagy” Nagyon megnyugtató volt ez a válasz főleg annak tükrében, h amit írtam neki az nagyjából igaz.

Na akkor részletezem is: Bementem egy reptérre mert azt mondták az „okosok”, hogy ott tök jó aludni mert meleg van és kamerával figyelnek rád. Na ez eddig nagyon rendben is volt ameddig elő nem vettem a lap-top-om. Egy néger úgy nézett rám mintha a szemével akarna megölni ezért nem nagyon gondolkodtam a dolgon, gyorsan elpakoltam ameddig még tudtam. A negró barátom elkezdett beszélgetni egy fajtársabeli hímmel és valami nagyon csúnya dolgot forraltak ki. Nem akartam megtudni, hogy mi lesz a vége ezért próbáltam gyorsan felszívódni de bármerre mentem mindig azt vettem észre, hogy egy fekete arc bámul rám. Aztán egy kis idő múlva valahogy elkeveredtek és már nem láttam őket ezért kerestem egy meghitt zugot (ahol legalább 2 kamera figyel és sok ember vesz körül) és leültem egy padra és aludtam a táskámra dőlve. Úgy 23 körül sikerült elaludnom és 00:30 körül ébresztett fel egy biztonságis csaj, h 1-kor zár a terminál tehát tipli. Nem tetszett a dolog de jobbnak véltem elmenni mint pár napot ülni valami koholt vád alapján. Kimentem a terminálból minden cuccommal és bezárták mögöttem az ajtót. Megkérdeztem mikor lehet visszamenni mert itt hideg van de nagyon, és erre csak annyit mondtak, hogy majd 4-kor nyit. Na jó akkor nézelődtem 1 kicsit és egy km után azt vettem észre, h a 2 fekete árnytól árnyig osonva követ. Mondjuk a sötétben így is beleolvadtak a környezetbe de elég barátságtalannak tűntek, bármerről is próbáltam vizsgálgatni őket, ezért úgy döntöttem, hogy nem érdekel semmi csak maradjak életben. A helyzetem elképzelési módja: Sötét utca, egy lélek sincs sehol, én elől nyomulok a két táskámmal az a kettő meg 30 méterről követ ja és persze a köd is nagy.  Na én sem vagyok hülye ezért csináltam 1 kisebb kört amivel leráztam őket és visszamentem a biztonságot jelentő kamerák elé a reptér bejáratához. Szerencsére nem láttam azt a 2 állatot, de nélkülük is volt társaság. Valami orosz ürge csapódott hozzám és nagyon beszélni akart velem. Persze én szinte semmit sem értettem amit mondott és ez kölcsönös volt mert ő sem értett engem de elég jól activity-ztem meg ő is tehát jól elmulattuk az időt. Persze ez idő alatt (mivel kinn kb 0 és 3 fok körül volt) úgy megfagyott a lábam, hogy már nem éreztem. Nem bántam mert így legalább nem fázott. Éveknek tűn az a 3 óra mire kinyitották az ajtót de örültem, h van legalább 1 hely ahol fel tudok melegedni egy kicsit. Benn megnéztem az útvonalat Bécstől Párizsig és kiírtam a városokat amit nagyjából érint az autópálya. Az oroszkám azt mondja, hogy hagyjam az írkálást, majd ő elvisz. Megmutatta, hogy hova kell fuvaroznia és mikor de az elkövetkezendő egy hétben én csak Olaszországot, Bulgáriát, Csehországot meg ilyeneket láttam ezért csak megkérdeztem tőle, hogy mégis hogy akarja ezt megcsinálni mire az egyszerű válasza csak annyi volt, hogy ne törődj vele majd megoldom. Na láttam, hogy ez se sikítana ha az agyát csapolnák ezért hagytam is a fenébe. Találkoztam egy magyar csajjal is aki azt mondta, hogy a szexiparban dolgozik. Csúnya volt mint a bűn ezért nem nagyon értettem. De elmagyarázta, hogy jutok el a leggyorsabban Párizsba. Persze olyan utakat mondott ami a legrosszabb számomra de végighallgattam és bólogattam bután minden egyes baromságára. Ezek után már nem érdekelt, hogy mit mondanak már így is túlterhelték a rendszert és legalább egy hét kell mire helyreáll ezért nem is kötözködtem az „okosabbal”. Amikor beszéltünk odajött hozzánk egy ismeretlen srác aki nagyon rendesnek tűnt és beszélgettem vele egy kicsit. Mondtam merre megyek, mi a munkám meg egy csomó személyes dolgot de a nevemet még véletlenül sem. Aztán alá akart velem íratni valami papírt én meg azt mondtam, h felejtős a dolog mert én alá nem írok neki semmit. Mondta, hogy akkor várjam meg mindjárt jön. Na persze én meg hülye vagyok! Ahogy kikerültem a látószögéből máris célba vettem az első metrót ami ment. Átnéztem és kiírogattam az utat tehát tudtam mindent de kicsit féltem az este miatt ezért óvatosan kimentem arra a helyre ahol a stoppolást terveztem. Na persze nem volt egyszerű a metrózás sem mert összefutottam a 2 négerrel csakhogy hoztak 2 barátjukat is. Na ennek fele se tréfa gondoltam ezért olyan gyorsan eltűntem ahogy csak tudtam. Lehet, hogy este csak ők is arra mentek mint amerre én vagy csak most nagy a tömeg, de nem csináltak semmit ezért feleslegesen pánikoltam. Persze el is feledkeztem eddigre már az aláírkálós pasiról, csak akkor jutott eszembe amikor kimentem az előre eltervezett helyre és állt ott egy furgon  ami várt valakire. Teljesen el is felejtettem, hogy elmondtam neki, hogy hol fogok stoppolni ezért gyorsan vissza is fordultam és átmentem a vonatállomásra, hogy ne legyek olyan feltűnő. A csávókámnak kék kapucnija volt és láttam is egy olyan csávót (aki mellesleg engem figyelt bármerre is mentem), de elmentem valami kis boltféleségbe ami természetesen zárva volt. Így elindultam egy felfedezetlen úton és egy kerülővel visszamentem a vonatállomásra. Megvártam, hogy kivilágosodjon és kimentem stoppolni egy buszmegállóba  ahol elterveztem. A furgon eltűnt tehát teljesen megnyugodtam. Lehet, hogy csak üldözési mániám van meg hallucinálok is de azért kicsit megtelt a gatya. Vártam egy csomót és felvett egy csávó aki ingatlanügynök. Nagyon rendes volt meg minden ami kell, vicces, beszédes meg ilyenek. Sokat beszéltem vele és kirakott Roggendort-ba. Ez volt a hátulütője a dolognak mert senki sem járt arra csak kamionosok álltak és azok is pihentek tehát 5-6 órát várnom kellett volna mindre, ha velük akartam volna menni. Azért szerencsém volt mert volt egy kamionos aki onnantól egészen elhozott 30 km-re Nümbergtől. Ahogy kiértem Ausztriából már nem is nagyon kellett stoppolnom mert az emberek maguktól jöttek oda hozzám, hogy merre megyek mert ha arra amerre ők akkor elvisznek. (természetesen senki se vitt el mert 1 úti cél sem egyezett azzal amit én írtam össze)  Tehát ez volt. A lábam azért fájt mert ahogy megérkeztem Bécsbe kb 3 órán keresztül barangoltam a városban. Megnéztem mindent amit érdemes volt, bementem minden templomba melegedni amikor elkezdtem fázni, tehát teljesen hívő életet élek.

Bonyodalmak.

Reggel elhozott egy kamionos egészen Mannheim-ig. Ott kitett én meg stoppoltam tovább de ahogy az eddigi szerencsém kitartott most se kellett sokat várnom. Jött egy csajszi aki egyedül volt és azt mondta, hogy elvisz. Sajnos csak később, hogy a seggem hozzá képest egyetemi professzor. Szőke csaj volt és ahogy beszélgettünk rájöttem, hogy a szőkenős viccek tényleg igazak. 3 órán keresztül vitt egészen Bonn-ig. Közben beszéltünk mindenféléről. Szereti a Ramstain-t és énekelte is mellettem. Mondjuk az nem éneklés volt hanem inkább sikítozás, de jót derültem rajta. Bármennyire is volt hülye a csaj, életem legjobb útját adta, tehát bőven kárpótolt a sok problémáért amit okozott. Csak, hogy a sötétség okára is fény derüljön vázolom a beszélgetésünket:  
- Hol vagyunk most?
- Nem tudom, de valahol az úton.
- Milyen városokon megyünk keresztül?
- Nem tudom, de az biztos, hogy németeken.
- Merre van innen Párizs és kb. hány km-re?
- Nem tudom.
- Hol van Franciaország?
- Nem tudom.
- Német vagy?
- Igen de attól még nem kell tudnom, hogy hol van Franciaország.
- De ha itt élsz akkor alapból tudnod kellene.
- Felesleges információ. Nekem csak azt kell tudnom, hogy hol van Studtgart meg Bonn. A többi nem érdekes.
És még hozzáfűzött egy olyan mondatot, hogy a barátja tudja hol van Párizs. Ő nagyon intelligens. Mondtam rögtön neki, hogy ez nem intelligencia hanem olyan dolog amit az emberek alapból tudnak.
Tehát fogalmam sem volt, hogy merre visz de nagyon jól elbeszélgettünk és rengeteget nevettünk. Aztán amikor odaértünk kirakott valami benzinkúton és gyorsan lelépett. Biztos ő már tudta amit én csak sejtettem és lelépett nehogy agyonüssem ha rájövök, hogy úgy elhozott, hogy 2 nap alatt megyek majd vissza. Na nem baj. Ez a csaj megért ennyit és ha újra lehetne választani megint elmennék vele. Próbálkoztam kicsit stoppolni de elkezdett szakadni az eső ezért behúzódtam a benzinkútra és figyeltem a népet. Jött egy csávó és megkérdezte hova megyek. Mondom neki, hogy Köln-be jó lenne eljutnom. Megkérdezte milyen nemzetiségű vagyok én meg rávágtam, hogy magyar. Erre a csávó azt mondja nekem: Én is magyar vagyok bazdmeg. Innentől tuti volt az út. Köln-ig azt kellett hallgatnom, hogy milyen hülye vagyok meg mekkora kurva az a csaj aki idehozott meg ilyenek. Csak persze tele trágár szöveggel meg miegymással. Jót mulattam a csávón és mondott néhány hasznos dolgot is tehát örültem, hogy felvett. Köln-ben elmentem a vonatállomásra és ott aludtam. Jó helyen volt, meleg volt és tele volt biztonsági őrrel meg kamerával. Láttam, hogy mások hogy nyomják ott és én is próbáltam alkalmazkodni, hogy hátha azt hiszik, hogy helyi vagyok és nem turista. A többiek akiket láttam aludni azok csak simán lefeküdtek a földre és már szunyáltak is. Én is így tettem. Leraktam a nagytáskám a fejem alá, a kicsit a mellemhez szorítottam és aludtam. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne otthon feküdni, hát már el is kezdtem fázni és a beton is nyomott. Aztán arra gondoltam, hogy tegnap egy kávézóban aludtam ülve azelőtt meg nem is tudtam aludni és mellette még össze is fagytam, egyből kényelmesebb volt minden. 6 körül keltem és mentem stoppolni. Nem tudtam hol van benzinkút ezért villamossal kimentem a város széléig onnan meg gyalogoltam. Mentem vagy 15 km-t mire odaértem. Stoppolgatok és gyorsan jött is egy srác aki elment Brüsszelig. Szép város. Hasonlít egy kicsit Pestre. Elég kaotikus a közlekedése ezért számomra pont kiszámítható. kirakott a srác egy benzinkútnál én meg már el is kezdtem stoppolni, hogy továbbjussak. Sokat vártam de felvett 2 srác akik valahova franciaföldre jöttek. Elhoztak ide de fogalmam sem volt, hogy hol vagyok és sehova sem tudtam bemenni melegedni mert mindent bezártak ezért elindultam gyalog, hogy keressek egy benzinkutat ahol legalább valami meleg teát vagy ilyesmit kapok. Mentem legalább 1 órát és semmi. A cipőm átázott, a zoknim tocsogott a víztől tehát remekül éreztem magam. Már arra is gondoltam, hogy nem érdekel mi lesz bemegyek egy híd alá és lesz ami lesz. Ha reggelig nem fagyok meg akkor minden rendben. Be is mentem egy híd alá ahol száraz volt. Leültem és pihentem. Aztán rájöttem, hogy nem lesz ez így jó. Egyedül vagyok és ha még alszom is akkor bárki jöhet és átvághatja a torkom, csak hogy elvigye a cuccaimat. Fel is keltem és indultam tovább. Szerencsémre jöttek a zsaruk és mondták, hogy tilos az úton sétálni. Én mondtam nekik, hogy tudom ezért csupa víz a zoknim mert a szalagkorláton kívül a fűben mentem. Kérdezték meddig megyek én meg mondtam nekik, hogy az első benzinkútig. Beszállítottak és már vittek is a benzinkútra ahol kiraktak és mondták, hogy itt stoppoljak tovább és nem akarják, hogy még egyszer  ott sétáljak. Jó kis benzinkút volt az ahol leraktak. 2 euro-ért letusoltam, fel is melegedtem tőle és nagyon boldog voltam. Elkezdtem beszélgetni egy csávóval de kicsit komisz kinézete volt ezért nem hittem neki amikor azt mondta, hogy Párizs a másik irányban van és most rossz helyen állok. Jöttek új rendőrök és megkérdeztem tőlük, hogy mi a szitu és igazat adtak a csávónak, hogy ezt csúnyán benéztem. A csávó beszélt a rendőrökkel egy kicsit és arra jutottak, hogy elvisz a legközelebbi jó benzinkúthoz.(én meg arra jutottam, hogy a rendőrviccekben is van valami igazság) Beszálltam és közben beszélgettünk. Kiderült, hogy azért tűnt furcsának mert török fickó. Nagyon rendes volt tőle, hogy elhozott mert neki a másik irányba kellett mennie. Valami Hard rap-et nyomatott a kocsiban de tetszett. Adtam neki egy egyforintost. Mondtam neki, hogy ez nem jó pénz ez csak szuvenír. Tetszett neki és ő is adott nekem egy török érmét. Elbúcsúztunk és most itt vagyok valahol a világ végén vagy 500 km-re Párizstól.

Rémálom és napsütés.

Reggel a nap előtt keltem, azaz le se feküdtem mert nem tudtam elaludni pedig a szemem leragadt csak éppen nem aludtam el sehogy sem. Valahogy sikerült 10 percet aludnom és ennyi elég is volt. Kimentem stoppolni de közben körülnéztem a kamionok körül. Láttam köztük 3 magyar rendszámút és az egyikben a sofőr már ébren volt. Odamentem hozzá és beszélgettem vele egy kicsit. Mondta, hogy ő nem megy csak 30 km-t és az az irány se jó nekem. Közben felébredt a másik sofőr és odajött hozzánk. Mondta, hogy ő 11-kor indul és elvisz 30 km-t mert ő csak annyit megy. Mondta, hogy ha meg akarom várni akkor rendben de ha stoppolok addig akkor nagyobb esélyem van, hogy előbb el tudok indulni. Így is tettem. Stoppoltam és kb. 15 perc múlva jött egy indiai csávó aki elvitt Lille-ig. Közben tanította nekem a nyelvet de nem nagyon tudtam kiejteni azokat a furcsa  franciás szavakat. Rengeteget leírtam és sokat meg is jegyeztem belőle. Amikor kitett akkor megmutatta, hogy hol stoppoljak és már ment is. Kedves volt, tanított és még el is hozott. Tisztára jól indult a napom. Aztán valahogy mégsem bizonyult olyan jónak az a hely ezért úgy gondoltam, hogy most is megkeresem a benzinkutat az autópályán mint a múltkor, csak azt nem gondoltam, hogy fél napot fogok járni miatta. Találtam valami helyet amit úgy gondoltam, hogy az autópályára vezet de nem oda ment mint később kiderült. Egy csajszi vett fel és elvitt egy körforgalomig. Azt mondta, hogy nem jó ezért visszamentük egy másik körfogalomhoz és ott kitett mert azt mondta, hogy ez jó. Nekem is jónek tűnt mert A1-es autópálya volt ráírva a táblára csak éppen nem Párizs hanem Lille felé ment. Na gondoltam ilyen hülyét se hordott a hátán a föld mint ez a csaj. Még azt mondja, hogy jó amikor nem is. Nem is törődtem vele hanem  mentem kb. 30 km-t mire találtam egy olyan helyet ahol jól tudok stoppolni és jó irányba is megy. Nem volt egyszerű összehozni a kettőt mert olyan utat kellett keresnem ami felmegy az autópályára és ilyenek nem igazán voltak, de megtaláltam egyet. Úgy 1 óra 30 perc után felvett egy arab csóka és elvitt valami nevesincs faluba és ott kirakott egy olyan helyre ami nagyon forgalmas volt és az autópályára ment fel az út amin stoppoltam. Úgy nézett ki, hogy egy háromszögben voltam ami teljesen füves volt és minden irányból út vett körül tehát még ha akartam volna se tudtam volna gyalog továbbmenni. Ügyes csávó volt. Biztosra ment, hogy stoppal menjek. Odamentem az úthoz és kihajítottam a bal kezem felfele néző hüvelykujjal. Az első kocsi megállt és már szálltam is be mert mögötte 3 másodperc alatt feltorlódott a sor. Nem gondoltam semmire se pedig már sejtenem kellett volna, hogy nem lesz jó vége. szép volt a csaj, aranyos is meg vicces is csak éppen nem volt semmilyen közös nyelv amit beszéltünk volna. Valahogy elmondtam neki, hogy benzinkútnál tegyen ki, mert stoppal akarom folytatni. Hablatyolt nekem össze-vissza franciául. Volt, hogy kiabált és volt, hogy nevetett de semmit sem értettem belőle. Mondjuk elég jól mutogatott tehát megértettem nagyjából mikor miről beszél. Elmondta, hogy ha kirak akkor majd sétálnom kell egy kicsit de jó lesz majd. Ki is rakott, de hol! Egy körforgalom közepén rakott ki ezért ahogy kiugrottam már szaladtam is. Hátra se néztem, de sajnos megmaradt az emléke (remélem többet nem találkozom vele) Amikor megállt a körforgalomba olyan kiabálás lett meg dudálás azt hittem rögtön megvernek. Szépen elkezdtem sétálni amerre az elején mondta de nem volt benzinkút hanem valami határátkelő szerűség. Itt jobban lehetett stoppolni mint bárhol eddig. Pont előttem kellett megállnia az autóknak és így sokkal könnyebb volt minden. Mégis rám esteledett és nagyon hideg volt. Senki sem vett fel ezért vagy 2 és fél órát ott álltam. Fel akartak venni csak mind a másik irányba mentek. Ki is találtam egy jó játékot magamnak amivel elütöttem az időt. Számoltam, hogy hány kocsi jön és mennyi áll meg. Olyan 70 kocsira jött ki az átlag. Amikor felvettek akkor már a csontomig átfagytam és már csak a csodában bíztam. Meg is jött a csoda egy meleg kocsi formájában. Megállt én meg kérdeztem, hogy meddig megy. Ő mondott valamit de nem érdekelt. Azt mondtam neki, hogy benzinkúton rakjon ki mert kinn nagyon hideg van és nem akarok megfagyni. Az, hogy meddig visz, az nem érdekel. Mondta, hogy Párizs felé megy és majd kirak a benzinkútnál, hogy ne legyen semmi bajom. Közben beszélgettünk, de törte kicsit az angolt és sok mindent nem értett meg. Kérdeztem, hogy van-e barátnője vagy gyerekei, de ő azt mondta, hogy barátja (boyfriend) van. Ezt a témát nem is erőlettem tovább úgyhogy próbáltam beszélni kérdezni meg mindent amit kell. Ha már megmentett a haláltól akkor szórakoztatom egy kicsit. Mindenféle sületlenséget összehordtam de jó lett a hangulata tehát minden rendben volt. A neve Emanuel volt. Kirakott a compiegne-i benzinkúton. Azaz előtte 300 méterre mert ő lekanyarodott és ha bevisz akkor fél órával többet kell mennie az autópályán mert csak soká tud kijönni újra róla. Nem bitatkoztam, örültem, hogy eddig elhozott. Aminek viszont nem örültem az az, hogy szakadt az eső ezért nemcsak újra csontig fagytam hanem még bőrig is áztam. Bejöttem a kútra és mondtam, hogy tusolni akarok, de rögtön. Kérdeztem az árát de a csaj csak habogott meg hablatyolt össze-vissza tehát nem értettem semmit csak annyit, hogy várnom kell egy kicsit. Vártam 2 percet és megkaptam a kulcsot. Aztán még 2 perc volt mire el tudta magyarázni, hogy itt ingyenes a tusolás. Örültem is neki mert így legalább nem kell költenem és több marad piára. Tusoltam, jól felmelegedtem, de itt egy darab szék sincsen úgyhogy nem tudom, hogy vészelem át az éjszakát, de már csak 80 km-re vagyok Párizstól tehát holnap ott vagyok.

Érkezés.

Úgy aludtam, hogy lefektettem a hátizsákomat és ráültem. A könyökömet megtámasztottam a térdemen a fejemmel. 10 percenként lecsúszott a könyököm mert ahogy elaludtam ellazultak az izmaim és lecsúszott a könyököm. Ahogy telt az idő egyre hűvösebb lett és a végén már fáztam benn ezért a kabátot is felvettem. Abban sem lett sokkal jobb mert abban is hideg volt már. Valamikor 5 körül az egyik ott dolgozó kihúzta a masszázsszéket és szólt, hogy ott aludhatok. Bele is ültem de előtte azért vettem egy meleg teát, hogy az melengessen át egy kicsit. Nem tudom hogy történt de olyan kényelmes volt az a szék, hogy 2 kortyolás közt valahogy elaludtam. Aludtam úgy vagy másfél órát amikorra teljesen ellazultak az izmaim és kiesett a kezemből a tea. Összevizezte a gyatyámat és a fotelre is ment belőle. Egyből húztam be a vécére és megszárítottam magam aztán elmentem. Kiálltam stoppolni és az első két kocsi fel is akart venni egyből. Kár hogy nem arra mentek amerre én. Ahogy telt az idő egyre jobban kezdtem fázni és még az eső is eleredt. A benzinkútra már nem mentem vissza mert nagyon szégyelltem magam a történtek miatt. Segítenek, hogy tudjak egy jót aludni és én azzal hálálom meg, hogy öszefröcskölök mindent teával. tehát nem mentem be hanem kerestem egy esővédett helyet ahol nem látnak a kútról és megreggeliztem. Nem is vettem észre, hogy pár napja már alig ettem és csak gyűlik a táskámban a kaja. De legalább tudtam, hogy mitől volt olyan nehéz és el is kezdtem elpusztítani a túlsúlyt. Ahogy kicsit elállt az eső odaálltam az út szélére stoppolni. Gyorsan fel is vett egy csávó aki langyosnak tűnt egy kicsit. Nem úgy mint a tegnapi hanem úgy mint a filmekben. Megjátszotta kicsit magát, vékony hangon beszélt, de nagyon rendes volt meg aranyos, ápolt és okos. Mondjuk a munkája is tipikus homi szakma. Divattervező volt. Ameddig oda nem értünk addig végig tanított olyan szavakat amire szükségem lehet és leírta Párizs nevezetességeit. Természetesen ez a csávó sem volt francia. Ő Belgiumból jött. Párizsban kirakott és már mentem is az előre eltervezett úton. Bebarangoltam az összes nevezetességet és csináltam fényképet mindenhol ahol jónak láttam. A Notre Dame-nál láttam, hogy egy csaj bajlódik a fényképezőjével, hogy időzítőre állítsa és beállítsa a fényképezés szögét. Odamentem hozzá és mondtam neki, hogy csinálok róluk képet (a barátjával volt) ha ő is csinál rólam képet. Már csináltuk is és gyorsan továbbálltam. Volt valami híd ahova a szerelmesek lakatokat tettek. Már alig volt üres hely a híd oldalrácsán. Ahogy mentem volna fel a hídra valami félbolond elém ugrott és mutogatott vadul. Amikor megértettem, hogy pénzt akar süket és vak gyerekeknek akkor mentem volna tovább de bármerre indultam mindig elém ugrált. Meguntam ezért elkaptam a vállát, magam mellé húztam, csúnyán néztem rá és bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy ha nem hagy békén akkor belevágom a vízbe. Sikeres volt az akció úgyhogy tudtam továbbmenni. Még jöttek ilyen csajok de amikor megláttam a lapot a kezükben csak a híres „hess a picsába” mozdulatomat alkalmaztam. Volt egy kissrác is aki angolul megkérdezte, hogy ráérek-e egy kicsit. én mondtam, hogy persze és erre előhúzta a lapot. Nekem csak ennyi kellett! Még mielőtt mondhatott volna valamit megfordultam és mondtam neki, hogy nem érdekel bármit is mond.  Még fényképeztem pár helyen de az Eifel torony volt a legjobb. Mondjuk Hatalmasat csalódtam amikor megláttam mert semmi érdekes nincs benne csak egy nagy torony. Azért csináltam ott is képet. Megkértem egy csajt, hogy fényképezzen le. Gondoltam, hogy majd mutatok a toronyra ő meg lekap. Így is lett csak úgy forgolódott, hogy balról lett a torony én meg jobbra mutatok, tehát teljesen igazodott a kép az eddigi történésekhez. Egyébként gyönyörű volt Párizs. Visszajövök majd de akkor úgy, hogy jó szállást keresek és leteszem a cuccokat mert nem jó cipelni. Gyorsan bevásároltam 2 napra és már jöttem is a reptérre. A tömegközlekedés nagyon nem tetszett. Elvileg kétszer kellett volna átszállnom, ehelyett csak egyszer szálltam át.  Jól megoldották a dolgokat mert forgóajtós rendszer van és aki nem rak be jegyet vagy nem húzza le a bérletét azt nem engedi be az ajtó. 11 euróért jöttem ki, amit nagyon sokallottam érte. De legalább már tudom, hogy lehet okoskodni tehát legközelebb meg tudom majd oldani. A reptéri buszon nincsenek ellenőrök és arra fel lehet szállni. Tehát majd csak a metrót füzetem.