My travels

 Amikor megérkeztem Bali-ra rengeteg szemetet láttam. Többet mint a többi szigeten bárhol is. Nem is tudom, hogy miért regélt mindenki Bali-ról. Nagyon nem tetszett! Aztán a buszon bevágtam a szunyát és amikor felkeltem akkor egy teljesen más helyen ébredtem. Minden tiszta volt sehol sem láttam szemetet. Minden hídon volt 4 szobor az itteni Istenekről. Mindegyik szobor más Istent ábrázolt. Amikor leszálltam akkor úgy dél körül lehetett. Nézelődtem egy kicsit aztán elmentem egy étterembe mert még nem kajáltam semmit mert a buszon nem volt semmi félretett kajám meg aludtam is. Érdekes, hogy amikor Európában barangoltam mindig tele volt a táskám kajával de mindig éhes voltam. Csak meneteltem és nem ettem szinte semmit. Itt sosincs félretett kajám de sosem vagyok éhes mert mindig találok olyan helyet ahol tudok enni. A kaja után elmentem egy netkávézóba és megírtam az előző részt. Aztán néztem az email-jeimet és láttam, hogy jött egy levél az ausztrál nagykövetségtől. El is olvastam gyorsan! Megírták benne nagyon szépen, hogy nem kaptam meg a vízumot. Nem estem pánikba mert várható volt, meg már az indulás előtt felkészültem rá. De ha már így állunk akkor ideje lenne megvenni a jegyem is haza mert ha később veszem akkor sokkal drágább. Meg is vettem és feb. 9-én megyek Párizsba. Ott már úgyis ismerem a járást, tehát nem lesz nehéz hazajönnöm. Főleg úgy, hogy visszafelé könnyebb mert a magyar kamionosok mind hazajönnek. Tehát csak találnom kell majd ott egy magyart és már sínen is vagyok. Aztán elindultam valamerre de fogalmam sem volt, hogy hova megyek. Találnom kellett valami munkát mert fogytán volt a lóvém de nagyon. Stoppoltam és 10 perc után felvett egy motoros. Mondta, hogy először hozzájuk megyünk, mert tusolni akar aztán segít találni nekem egy munkát. Letusolt és valamikor az éjszakában elindultunk. Jártunk vagy 2 órát de semmit sem találtunk. Aztán kapott egy fülest, hogy vigyen a rendőrségre és majd ott megmondják, hogy hol találok munkát. El is vitt aztán beszélgettünk a zsarukkal egy kicsit és elment. Azt mondták a rendőrök, hogy ma ott alszom és majd holnap reggel segítenek valamit. Ott is aludtam. Reggel semmi sem volt. Mindenki járkált össze-vissza és olyan nagyokat köszöntek nekem mintha valami nagyfőnök lennék ott. Dél körül az egyik mondta, hogy elvisz kajálni. Mondtam neki, hogy nem vagyok éhes. Azt mondta, hogy nem ettem reggelit sem, muszáj ennem valamit. Mondtam, hogy nem akarok még enni. Ez igaz is volt mert már reggel háromszor voltam vécén mert kemény hasmenésem volt. Nem akartam kajálni mert tudtam, hogy ha kajálok akkor még rosszabb lesz, de azért éhes voltam egy kicsit. Azt mondta, hogy ő fizet mindent csak menjek vele. Akkor elmeséltem neki, hogy milyen csinos kis székletem van és ha kajálok akkor az csak rosszabb lesz. Nevetett egy jót rajtam aztán azt mondta, hogy ne aggódjak, csak egyek. vagy tíz percig noszogatott mire rávett, hogy kajáljak vele. Rendes volt és elég jól elbeszélgettünk. Útálom a halat de nem tudtam mit eszek, csak már amikor megkóstoltam. Tintahal volt és be kell vallanom, hogy nagyon is ízlett. Nem volt hal íze! Olyan íze volt mint az agynak vagy a kakasherének. Aztán visszamentünk az őrsre. Elég nagy eső jött tehát befellegzett a tervemnek, hogy elinduljak. Amikor elállt akkor megkérdeztem, hogy merre menjek ha pecacuccot akarok venni. Mutatta a térképen, hogy merre van és aztán merre van a reptér. Úgy döntöttem, hogy halászni fogok. Nem tudtam, hogy hol de még felszerelésem sincs tehát amiatt ráérek majd később aggódni. Aztán megtaláltam a helyet ahol tudtam venni cuccot. Az eladó elég jól beszélt angolul ezért beszélgettünk egy csomót. Elmondtam neki mindent, hogy azért akarok halászni mert kevés a lóvém és ki kéne húznom még két hétig. Meg persze azért is mert ha elfogy a kajám akkor fogok halat és azt meg tudom enni. A csávó teljesen kikelt magából! Visszadobta a lóvét amit a cuccokért fizettem és adott egy névjegykártyát meg ráírta az összes elérhetőségét. Azt mondta, hogy nekem jobban kell a lóvé mint neki, meg azt is ha nem találok semmi munkát és bármi kell menjek vissza, ő ad szállást, kaját meg mindent ingyen. Ritkán lehet ilyen rendes emberekkel találkozni, de én már nem lepődtem meg mert Indonéziában szinte mindenki ilyen. Nagyon megköszöntem neki mindent aztán mentem megkeresni a repteret. Tudni akartam hova kell majd mennem ha indul a gépem. Lejártam a lábam mire megtaláltam. Beszélgettem az egyik pultossal és azt mondta, hogy ha Bali-ról vettem a jegyet akkor biztos, hogy innen fogok menni mert nincs másik reptér ezen a szigeten. Akkor legalább már tudom, hogy honnan fogok indulni. Aztán elmentem keresni egy halászfalut. Kérdezősködtem mindenkitől de nagyon nem tudtam, hogy merre is menjek igazából. Aztán meguntam a gyaloglást és kicsit visszamentem az első sarokig és lekanyarodtam. Mentem pár km-t aztán rátaláltam egy egész szép tengerpartra. Láttam, hogy esélyem nincs a halászatra viszont már nagyon fáradt voltam mert vagy 30 km-t gyalogoltam eddig ezért leraktam a táskáimat és elkezdtem kagylókat gyűjteni. Tudtam, hogy ez semmiben nem segít munkát találni, viszont jók lesznek ha majd hazamegyek. Mindenfélét összeszedtem. Korallt, kagylót, tengeri csigát meg szivacsot. Amikor már rendesen kipihentem magam akkor elindultam a parton. Levettem a szandálomat és mezítláb sétáltam. nagyon tetszett mert a hullámok vége éppen csak ellepte a lábfejem és a vizes homok nem süppedt alattam. Aztán már kezdett esteledni ezért kerestem egy muszlim templomot. Tudtam, hogy akik oda járnak azok biztos fognak segíteni. Az itteni emberek akik vallásosak azok mindben meg lehet bízni. Azaz minden ember vallásos, de azok akik járnak templomba, azok tényleg úgy is élnek ahogy az elő van írva. Tudtam, hogy ők ha tudják akkor biztos, hogy megmondják nekem hol tudok munkát találni vagy merre van valami kis halászfalu. Elég gyorsan megtaláltam amit kerestem. Bementem és az első ember aki meglátott már mondta is, hogy üljek le. Na igen erről beszélek. Itt aki hisz Istenben az az előírt úton jár. Nem úgy mint nálunk! Hozom is a példát! Volt a koliban egy tanárom aki nagyon vallásosnak mondta magát. Aztán amikor kirúgták a régi igazgatót, őt rakták a helyére. Egy hónappal a hatalomátvétele után kirúgott a koleszból pedig nem csináltam semmi égbekiáltó baromságot, csak a szokásos csíntevéseket. Természetesen ez 2 héttel érettségi előtt volt. Aztán azt mondta, hogy ne aggódjak, az érettségi alatt benn aludhatok. Visszamentem és akkor meg azt mondta, hogy nem aludhatok benn. Aztán még olyat mondott, hogy úgy beszéltük meg, hogy felhívom mielőtt megyek és akkor majd megmondja a tutit. Minek hívnám fel? Ha nem aludhatok benn akkor is kell érettségiznem! Na mindegy nem is érdekelt felhívtam egy haveromat és náluk aludtam. De ez a tipikus példa az otthoni helyzetre. Vizet prédikálnak és bort isznak. Na de nem is szentelek ennek több betűt mert az itteni dolgokról írok nem az otthoniakról. Mindenki tudja mi zajlik otthon tehát azt nem kell bemutatnom! Így történt, hogy elkezdtem beszélgetni az ottaniakkal. A szokásos szerencsémet játszottam. Nem csináltam semmit csak vártam, hogy elkezdjenek beszélni velem. Eddig mindig így történtek velem a jó dolgok ezért most is ezt csináltam. Elmondtam nekik, hogy mi a helyzet és elég sokáig beszélgettem velük. Aztán az egyik munkát ajánlott, de mondta, hogy szállást azt sajnos nem tud adni. Mondtam, hogy nem baj azt majd megoldom valahogy. Nem sokkal később egy másik szállást ajánlott. Azt mondta, hogy itt a muszlim diákok ingyen szállhatnak akik messze laknak a sulijuktól. Tehát tiszta koli. Mondta, hogy 4 fiúval leszek egy házban. Mondtam neki, hogy ez nem zavar mert otthon a koleszomban 8 fiúval voltam egy szobában. Megérkeztünk és azt mondta a csávó, hogy addig maradok ameddig akarok, de szeretné ha a repülőm indulásáig ott maradnék. Igazából nekem teljesen mindegy volt. Van szállásom meg már munkám is tehát semmi más nem érdekel. A következő nap elmentem azzal az emberrel aki munkát ajánlott. Denny-nek hívták. Igazából csak szórólapokat kellett osztogatnom az autósoknak. Van egy polírozó szalonja és azt hirdettem. Könnyű volt és csak pár órát kellett csinálnom mert megunta és azt mondta, hogy gyerünk haza. Délután elmentem a négy sráccal a tengerpartra. Ott találkoztam egy magyar házaspárral aki a két gyerekével volt. Elég jól elbeszélgettünk de nagyon nem tetszett, hogy belassultam amikor magyarul beszéltem és többet gondolkoztam mint amikor angolul nyomtam. Hihetetlen milyen gyorsan át lehet állni egy másik nyelvre. Egy kis akcentusom is volt de az egy-két perc alatt elmúlt (vagyis remélem). Nagyon örültem nekik mert már vagy másfél hónapja nem beszéltem magyarul. Aztán elbúcsúztam tőlük és mentünk vissza a házunkba. Mielőtt elindultunk, találtam egy kókuszt. Na ez pont úgy nézett mint amit otthon ismerünk. Este feltörtem és egy pohárba kiöntöttem a levét. A többiek nem kértek belőle tehát egyedül ittam meg mindet. Az itteniek el sem tudják képzelni, hogy mennyire örülök egy ilyen talált kókusznak. Itt mindenki evett már ilyet, de nálunk egyáltalán nem terem kókusz ezért még sosem ettem ilyet. Vagyis ettem de az import gyümölcsök sosem olyan jók mint azok amik helyben teremnek. Aztán szépen kiszedtem a belét ami elég nehéz volt és azt megettük közösen. Abból ők is ettek, de csak nagyon keveset mert nem nagyon komázzák. Másnap leléptem Denny-vel valamikor dél körül. Kb. 1 órát motoroztunk mert csak üzleteket nézett, hogy bővítse a szalonját. Aztán visszavitt és kifizetett. 100 ezer rupiát adott. Mondtam neki, hogy ne adjon ennyit mert ez nagyon sok és én nem dolgoztam ennyit. Azt mondta, hogy nem baj ez az enyém. Aztán elment és egyedül maradtam. Nem nagyon csináltam semmit csak figyeltem a hangyákat és pihentem. A szobában találtam egy lepkét a függönyön és úgy döntöttem, hogy kiviszem mert benn elég meleg volt és tudtam, hogy gyorsan elpusztulna. Megfogtam óvatosan és csak a kezemben tartottam. Amikor kivittem nem akart elmenni csak ivott a kezemről. egy kis idő múlva megunta és elszállt. Visszamentem a szobába és a lepke jött utánam. Megint megfogtam és megint ivott aztán elszállt de most egyenesen a szoba felé. Még a levegőben csaptam egyet rá aztán gyorsan más irányba ment. Visszamentem a szobába és láttam egy hatalmas sáskát a falon. Azt is kivittem és a falra tettem hagy másszon. Aztán hirtelen megpillantottam egy gekkót a falon. Megnéztem közelebbről és amikor nyúltam felé a kezem felé rohant. Gyorsan el is rántottam az újam nehogy megharapja. Láttam egy söprűt és gondoltam megpiszkálom azzal. Amikor a söprű felé nyúltam hirtelen nekicsapódott valami a nyakamnak. Persze, hogy egyből frászt kaptam! Azt hittem a dög ugrott rám és vadul forgolódva söpörtem a nyakam. A forgolódás közben visszatért a lepke és az is rám támadt. Teljes volt a káosz és mivel nem nagyon tudtam mi jön felém csapkodtam minden felé. Még jó, hogy senki sem látta mert biztos, hogy hülyének nézett volna. Amikor minden elment akkor láttam, hogy a sáska eltűnt a falról és a gyík csak bambán figyel. Na akkor most, hogy elmúlt a veszély megnézem a söprűvel, hogy mi ez. Nyújtottam felé a söprű nyelét és ráharapott. na most nagyon örültem, hogy nem a kezemet nyújtottam. Aztán megsimogattam a söprű nyelével a hátát. Ez tetszett neki mert kicsit megnyugodott aztán odébb mászott. Pár óra múlva jött a fickó aki adta a szállást. Mondta, hogy elvisz egy barátjához aki nagyon érdeklődik irántam. Mondta, hogy a barátja fehér és nagyon jól beszél angolul. Amikor  megérkeztem a muszlim templomba akkor azt mondtam, hogy érdekel ez a vallás és most tanulom. Persze nem gondoltam akkor komolyan. Viszont most már tényleg érdekelt. Láttam ahogy a többi srác imádkozik meg láttam, hogy miket csinálnak és tényleg kezdett érdekelni a dolog. Amikor odaértünk akkor elkezdtem beszélgetni a fehér barátjával mert ő a szállásadómmal beszélt. Akivel beszélgettem azt Szuleiman-nak hívták, a fehér embert meg David-nek. Szuleiman nagyon sokat beszélt a vallásról és nagyon érdekelt a dolog. Leírta, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy én is muszlim legyek. Nagyon egyszerűek ezek a dolgok. Aztán hozzáfűzte, hogy ha nem akarok az maradni akkor bármikor kiléphetek, senki sem fog haragudni rám. Meg azt is mondta, hogy nem kell minden szabályt betartanom, csak azt, hogy tartsam nyitva a szívem és a szemem, hogy ne mulasszam el az adandó lehetőségeket. Aztán beszéltem David-del is és olyan jól szónokoltak, hogy eldöntöttem, hogy muszlim leszek. Gyorsan megtanították az első lépést az utamon. Csak annyit kell mondanom arabul, hogy egy igaz isten van és hogy Mohamed csak a prófétája. Ezt elég gyorsan megtanultam. Aztán mivel ezt megtanultam, ez azt jelenti, hogy már én is tag vagyok ebben a közösségben. Úgy szokás, hogy aki megtanulja ezt az kap egy arab nevet is hozzá. Az én nevem Akhmed lett. Azt mondta David, hogy ilyenkor amikor új tag lép be, akkor elhalmozzák ajándékokkal. Adott nekem egy borítékot. Megkérdeztem, hogy mi ez és nevetve azt mondta, hogy pénz. Mondtam, hogy nekem csak úgy ne adjon lóvét. Azt mondtam, hogy rendben van, hogy ad, de akkor adjon valamit amivel tudom viszonozni. Azt mondta, hogy az a feladatom, hogy megtanuljam a dolgokat. Mondtam, hogy amúgy is megtanulnám, nem kell ahhoz motiváció. Aztán mondta, hogy úgysem tudnék semmit sem csinálni ma este amivel viszonozhatnám, meg kő gazdag tehát nem is kell neki semmi. Igazából tényleg gazdag volt. Egy egész étterme volt ami nagyon is jól ment, még akkor is ha horror árakon dolgozott. Aztán amikor elmentünk akkor a szállásadóm adott nekem egy imaszőnyeget, egy imázó gatyát meg egy sima itteni inget. Az ing nagyon tetszik, a többi meg elég nehéz. Aztán hazahozott és egyedül hagyott a gondolataimmal. És hogy ki ne hagyjam, adott egy könyvet is ami a Korán utolsó könyvét fordítja le angolra. Tehát tanultam és gondolkoztam, hogy tovább. Tényleg nagyon tetszik ez a dolog, és még ha nem kapok érte semmit akkor is megmarad ez az életvitel ami már magában is hatalmas ajándék. Nem kell hinnem Istenben ahhoz, hogy neki megfelelő életet éljek, de azért megpróbálom (max nem jön össze). A következő napom nagyon eseménytelenül telt. Amikor már nagyon melegem volt akkor lementem a tengerpartra de nagyon fújt a szél és a hullámok is nagyok voltak ezért inkább kihagytam a pancsolást. Valamikor délután jött Denny és elmentünk ebédelni. Aztán parfümöt vett és megkérdezte, hogy nekem hogy tetszik. Voltak egész jók de a többség nem nagyon jött be. Amikor visszavitt akkor csak tanultam a Koránt meg az imákat meg mindent ami ezzel a vallással kapcsolatos. Elég nehéz mert arabról angolra fordítja le a könyv amit kaptam és vannak benne angol szakszavak is amiket nem nagyon értek, csak következtetni tudok. Aztán este valamikor elmentem aludni. Reggel fájt a hasam. Ez már a harmadik nap amikor úgy kelek, hogy görcsöl a hasam de nagyon. Vagyis nem úgy kelek mert csak akkor kezd el görcsölni amikor felállok és leülök megint. Nem tudom mi ez de valamit csinálnom kell mert nagyon nem tetszik. Szerintem elmegyek majd futni vagy valamit sportolok mert az mindig rendbe rak, csakhogy az a gond, hogy nagyon ellustultam és sehogy sem tudom rászánni magam a sportra. Valamikor 10 körül lementem a partra mert már árnyékban is izzadtam. Találtam egy helyet ami nem volt túl mocskos és voltak a vízben páran. Elég nagyok voltak a hullámok tehát élveztem a dolgok. Bementem egy vagy 30 métert aztán vártam egy nagy hullámot és felugrottam rá. Ez egyből kivitt a bokáig érő vízig aztán gyalogoltam vissza és ezt játszottam egy darabig. Párszor rosszul ugrottam fel a hullámra és meg is fizettem érte. Elég erős itt az áramlat tehát ha elkap akkor nem nagyon tudsz mit csinálni. Én sem tudtam. Amikor elrontottam az ugrást akkor párszor nekicsapott a hullám a földnek aztán csak görgetett egészen ki a partig. Egy félresikerült ugrásnál a víz letépte rólam a nyakláncomat és akkor döntöttem úgy, hogy elég a jóból. Visszamentem de égett mindenem. Nem is értettem, hogy miért mert csak 1-2 órát voltam a napon. Amikor visszaértem akkor elmentem tusolni. A Balatonnál ha homok megy a gatyámba akkor az a fenekemhez szokott vándorolni mind. Itt más volt mert a tökömet lepte el vastagon a homok és hátul egy szem sem volt. Furcsa volt de nem érdekelt túlzottan mert a víz lemossa. Aztán tusolás után éreztem, hogy valami nincs rendben. Nem tudtam mi de melegem volt és kicsit égetett a nap pedig árnyékban voltam. Aztán ránéztem a vállamra! Rák vörös volt és néhány helyen még fel is hólyagzott a bőröm. Na ez az igazi leégés! Vízhólyagok lettek a vállamon és lehet, hogy a hátamon is de azt szerencsére nem látom. Ma már csak netezni megyek, hogy felrakjam ezt a részt aztán a többi időt a vállam ápolásával fogom tölteni.